Ostyába csomagolt titkok

Anno 1902 Ziegler - bármelyik irányból közelíti meg az ember a Kisgömb utcai épületet, ez a felirat nem hagyja elvéteni a hajdani pékséget, amely ma az Eredeti Ziegler Ostya Kft.-nek ad otthont. Mikor és hogyan lett a kenyér helyett ostya? A kényszer hozta, hogy a család 1953-ban kiváltotta az iparengedélyt, és a konyhából kialakított üzemben belevágott a bizonytalanba.
Honnan akkor a ház falán lévő évszám?
Ziegler József - a fővárosi dinasztia első tagja - ebben az esztendőben érkezett meg Temesvárról Budapestre, pék lett, és az angyalföldi Kisgömb utcában létrehozta kenyérgyárát. Fia, Tibor 1940-ben megnyitotta saját, Váci úti kenyérüzemét is. Árujukkal elsősorban a pestieket látták el naponta kétszer, kiöregedett versenylovakat fogva a speciális, könynyű építésű kenyereskocsik elé.
Aztán jött 1947, államosították a gyárakat. Az idős pék évekig portásként kereste kenyerét egykori gyárában. Fia is kénytelen volt szakítani a szakmával, s kétszáz hold földet bérelt Tác közelében; két év múlva elvették azt is.
Akkor - bízva abban, hogy békén hagyják - négykemencés pékséget kezdett üzemeltetni az Eötvös utcában. Csalódnia kellett.
Hosszú munkanélküliség után feleségével egy szállítási vállalatnál elhelyezkedve teherautókkal fuvaroztak a fővárosban. Megelégelvén ezt a betyáréletet, 1953-ban kiváltották az iparengedélyt, s ha már kenyeret nem süthettek, belevágtak az ostyagyártásba. Pénzzé tettek mindent, bundát, ezüstöket, kristályokat, és harmincezer forintért vásároltak egy ma is működő kemencét az Andrássy úti lakásuk konyhájából kialakított üzembe. Míg a férj a lakásban sütött, a feleség az udvari boltban hajnali öttől estig árulta az édességet. Két fiuk kisiskolás volt akkoriban.
Az életrevaló fiatalasszony több terméket maga kísérletezett ki. Eleinte töltetlen ostyát készítettek, majd rájöttek a híres karlsbadi ostya receptjére, amelyet portöltelékkel ízesítettek. Fokozatosan bővült a választék. Csak három alkalmazottat foglalkoztathattak; olyanokat, akik máshova nem kellettek. A kísértésnek soha nem engedtek, az egyedi termékrecepteket nem adták el, pedig még a hetvenes években is szép pénzt kínáltak némelyikért.
Fiaik beleszülettek az ostyagyártásba, és értik minden csínját-bínját. Mikor 1979-ben Ziegler Tibor végleg visszavonult, fia, Péter vette át szülei vállalkozását. Ő vezeti ma is, testvére, Ziegler János pedig saját tervezésű sajtostallér-készítő gépeket szabadalmaztatott és gyárt. 1990-ben romos állapotban visszavásárolták nagyapjuk hajdani kenyérgyárát, és kis idő múltán már itt sütötte Péter az ostyát, itt gyártotta János a gépeket. Ma Németországba, Hollandiába, Észtországba és Ausztriába exportálják a "Ziegler Käsetaler" néven uniós védjegyet szerzett eredeti sajtos tallért. Újdonságokkal is rendre megjelennek: karácsonyra például Disney-csomagolású, különleges termékekkel lepik meg a gyerekeket.
Sokan kutatták már a család titkát. A tulajdonos Ziegler Péter szerint szülei sem gondolták, hogy híres lesz vállalkozásuk. Kisgyerekként mindig dolgozni látta a szülőket, akik nem tömegáru gyártására, hanem minőségre törekedtek, és forintjaikat visszaforgatták a fejlesztésre. Ezekből az elvekből ő sem enged, és erre tanítja gyerekeit is: Ági marketingismereteket szerzett, Zoltán élelmiszer-ipari gépész végzettségű. Az utánpótlás most azon dolgozik, hogy a két fővárosi mintaboltot és a most nyílt győrit újabbakkal bolthálózattá szélesítsék.