Reálérték

"Január 1-jétől 6,3 százalékkal emelkednek a nyugdíjak és a nyugdíjszerű ellátások. Ezzel legdrágább ígéretét váltja valóra a kormány. A jövőre nyugdíjba vonulók minimálnyugdíja kerekítve 24 700 forint lesz, 1500 forinttal több az ideinél. A jövő évi költségvetésben a kabinet 4,5 százalékos inflációval és 8 százalékos nettó bérnövekedéssel számol, ami a néhány évvel ezelőtt bevezetett nyugdíjemelési metódus, az úgynevezett svájci indexálás alapján adja ki a 6,3 százalékos emelést. A havi átlagos nyugdíj az intézkedések hatására 3550 forinttal emelkedik. A nyugdíjak reálértéke a kormány prognózisa szerint ezzel az emeléssel 3,7 százalékkal nő jövőre, ami azt jelenti, az idősek járandósága nemcsak megtartja, hanem növeli a vásárlóértékét."
Elgondolkodhatunk azon, hogy az úgynevezett vásárlóérték menynyit is ér. Ha valaki ma végigsétál bármelyik bevásárlóközpont csarnokain, láthatja, hogy mifelénk minden "akciós". Vagyis olcsóbban kapható, mint azt az elvi beszerzési árrendszer követelné. Tulajdonképpen ennek is lehet örülni. De esetleges lelkesedésünk csak addig tart, amíg - akár csak Szlovákiában is - körül nem nézünk a fogyasztás mieinkhez hasonló templomaiban - rögtön kiderülhet, hogy még a legolcsóbb termékekre figyelő nyugdíjasvásárlás is kevesebbe kerül arrafelé, mint nálunk. Mindezt persze áthidalhatjuk egy viszonylag rövid autóúttal, de a viszonyok matematikája ettől még ugyanaz marad.
Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy a magyar nyugdíjas havi juttatásának "reálértékű" emelkedése milyen gyorsan elolvadhat, ha csak a legalapvetőbb szükségleteire szeretne ugyanúgy költeni, mint eddig. Például fűtenie kell télen, hacsak meg nem akar fagyni. A magyar lakosság többsége ma gázzal oldja meg ezt, ennek ára pedig erős emelkedésnek indult a világpiacon. Magyarán drágább lesz jövőre, mint az idén volt. Nincs olyan kormány, amely a világpiaci folyamatokat tartósan távol tudná tartani a polgároktól - a jövőben többe kerül hát a meleg, mint eddig. Hogy ez mennyi lesz? Öt százalék? Tíz? Húsz? Mennyit ellentételez az állam a rászorulóknak, de különösen a kisnyugdíjasoknak - ezt még senki, még a pénzügyminiszter sem tudja!
Azt sem, amit még kimondani sem mert senki: az alapvető fogyasztási cikkek - gyógyszer, élelmiszer stb. - szükségszerű drágulása a rászorultak többsége számára esetleg elviheti a "reálértékőrző" nyugdíjemelést.Ráadásul nyakunkon egy újabb gond, amellyel eddig senki sem számolt. Azt sem tudja senki pontosan, mi is fog történni akkor, ha a hétvégi népszavazás érvényes igen szavazatot hoz határainkon túl élő nemzettársaink kettős állampolgársága ügyében. A jelenlegi jogszabályok szerint például a belföldi lakcímmel rendelkező, korábbi román vagy ukrán állampolgárságú nyugdíjra jogosulttól nem lehet megtagadni a magyar ellátást. Azt is tudja mindenki, hogy a szétvágható, adófizetői pénzből dagasztott "nyugdíjtorta" nagyobb nem lesz (a hazai befizetők gyakorlatilag anynyit tesznek a nyugdíjalapba, mint eddig), így hát a szeletek lesznek vékonyabbak - annak is, aki trianoni határainkon innen, annak is, aki odaát élte le az életét
Egy mindenesetre biztos: a mai magyar nyugdíjrendszert hosszú évek óta feszítő ellentmondásra - évről évre egyre több az ellátott, és egyre kevesebb a befizető - egyetlen kormány sem tudott ép megoldást kínálni. A nyugdíjbiztosító beszedi az aktívak pénzét, és a mindenkori kormánnyal együttműködve igyekszik "igazságosan" elosztani azt a nyugdíjasoknak. Ma nem könnyű ez, ismerjük el. Ahogy nyugdíjasnak lenni sem az.