Virágcsokor az áldozatnak

Hetvenkét évesen, büntetlen előélettel, december másodikán állt életében először bíróság elé Sánta Imre, aki áprilisban megpróbálta kirabolni Szeged egyik legnagyobb bankfiókját. Imre bácsi azért akart bankot rabolni, mert elege lett.

EgyébTanács Gábor2004. 12. 10. péntek2004. 12. 10.
Virágcsokor az áldozatnak


Élettársa és a családja nem szívelték egymást, a hölggyel megromlott a kapcsolata, ráadásul pénze sem nagyon volt, így egy reggel fogta az útlevelét, a riasztópisztolyát, és betért egy felesre egy kocsmába. Utána egy másikba. Az OTP Takaréktár utcai fiókjában akkurátusan sorszámot kért, várakozott, majd kijelentette, hogy ezerötszáz forintot szeretne egy számlára befizetni (befizetőként a saját nevét adta meg). Ekkor a pisztolyt a pénztárosra fogva elkérte a pénzt a kasszából. A tízezresekből álló csomag vékonyabb volt, mint remélte, ezért elkérte a húszezreseket is, mind a két darabot. Majd a zsákmányt berakta a táskájába, sietős - más tanúk szerint nyugodt - lépésekkel kifelé indult, menet közben szólt a biztonsági őrnek, hogy ne csináljon semmit, nyomatékul rá is durrantott a riasztópisztollyal. A "fegyvernek látszó tárgyat" utána szépen elcsomagolta táskájába, a pénz mellé. Kint éppen a taxiba készült beszállni, amikor a biztonsági őr és egy ügyfél lefogta, és visszaterelte a bankba.
A rendőrségen tett vallomása szerint egy kicsit ki akart szakadni szokott környezetéből, és azt tervezte: a pénzzel Budapestre megy, hogy pár napig jól érezze magát. Mivel az összeg megkerült, sőt a bank még ötszáz forintot keresett is az ügyleten - Sánta Imre ugyanis a befizetendő ezerötszáz forint helyett kétezret adott, és elfelejtett visszakérni (az összeg sorsáról nincs információnk) -, az eset közderültséget váltott ki. Ez a cselekmény a fegyveres rablás büntetőjogi kategóriájába prímán beleillik.
Vajon mit szól ahhoz a bíróság, ha egy nagyon súlyos bűncselekményt ilyen kabaréba illő módon kísérelnek megvalósítani? Az ügyfélszolgálat munkatársa, aki éppen egy kétezresből készült visszaadni, amikor a pisztoly csövével kellett szembenéznie, először maga is afelől érdeklődött, hogy a bácsi nem viccel-e? Sánta Imre nem viccelt, és innentől kezdve a fiatal nő megijedt. A tárgyaláson is amellett kardoskodott, hogy a helyzet egyáltalán nem volt humoros. A biztonsági őr is megijedt, amikor Sánta Imre elsütötte a riasztópisztolyt; mint mondta: az eset komolyan elgondolkodtatta, hiszen nem mindennap lőnek az emberre.
{p}
Az idős férfi különben mindenre kiterjedő feltáró vallomást tett, többször mindenkitől bocsánatot kért, az ügyfélszolgálatosnak virágot küldött az ügyvédjével. Védekezésének egésze csak arra terjedt ki, hogy nem volt magánál, rossz idegállapotban, nyugtató és alkohol hatása alatt cselekedett. Bár a tanúk szerint Sánta Imre tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mit csinál, ő erre csak annyit válaszolt:
- Lehet, hogy azért látszottam nyugodtnak, mert nem voltam magamnál.
A bíróság végül két év szabadságvesztésre ítélte a bankrablót, a végrehajtást azonban öt évre felfüggesztette. Az ítéletet indokolva a tanácsvezető bíró azt mondta, hogy Sánta Imre - bár az ötlet egy ideje kísértette - nem tervezte el részletekre kiterjedően az akciót, a cselekmény sikeres végrehajtásának esélye egyenlő volt a nullával. Ráadásul őszinte megbánást tanúsított, és a meghurcoltatás is épp elég büntetés volt számára. Az ügyész súlyosbításért fellebezett. Mint mondta, a fegyveres rablások megszaporodásával egy ilyen esetet minden komikuma ellenére sem szabad elnézni.
- Sikerült kitörnöm a megszokott környezetemből - jegyezte meg az utolsó szó jogán a vádlott, nem kevés öniróniával -, hiszen egy hónapot töltöttem előzetes letartóztatásban.
A bíró az ítélet indokolásához hozzáfűzte: az enyhe ítélet egyetlen, hetven év feletti, büntetlen előéletű állampolgárt sem kell könnyelműségre csábítson.

Méltányosság
A fenti ítélet azért tűnik merésznek, mert a fegyveres rablás öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, és végrehajtásában felfüggeszteni csak kétéves vagy annál rövidebb szabadságvesztést lehet. Hasonló esetekben azonban - ha a tett vagy az elkövető társadalomra való veszélyességét olyan csekélynek tartja, hogy az különös méltánylást érdemel - a bíróság enyhébb büntetést is kiszabhat. Itt tehát kétszeresen is méltányosságot gyakorolt a bíró: először azért, mert lecsökkentette a büntetést két évre, másodszor pedig azért, mert ezt a fennmaradó két évet az ügyész kívánságával szemben felfüggesztette - igaz, hogy a lehető leghosszabb időtartamra.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek