Inárcs és a Szabad Föld szeretetének elmélyítése II.

De tartsunk rendet: legelébb is, ígéretünkhöz hűen, végezzünk a focistákkal, akik tök utolsók lettek Pest megye másodosztályában. Igen ám, csakhogy a gúnyolódók mindössze azt felejtették el a 24 vereség és a két döntetlen mellé odatenni, hogy ez nem egy, hanem két csapat teljesítménye. De hallgassuk csak Gál Gergőt, a 19 éves csapatkapitányt!
- Az őszi bajnokságban mi még az ifiben indultunk, ahol hatodikak lettünk. Az átlagéletkor alig 17 év, van köztünk általános iskolás is. A felnőtt csapatot - csupa kiöregedett pesti játékost - a sorozatos botrányok, verekedések után elkergették innen; edzést például többnyire a kocsmában tartottak... Ám kiderült, ha Inárcs csapat híján visszalép, két évre kizárja magát a bajnokságból. Így hát mi áldoztuk fel magunkat: otthagytuk az ifiben várható jó helyezést, és vállaltuk az örökös kudarcot a felnőttek között. De nem mi vagyunk a Lúzer FC, nem mi csináltuk a 20-1-es meccseket! Hanem például a harmadik helyezett Ráckeve ellen a 96. percig 0-0-t hoztunk, s csak akkor kaptunk egy gólt. Köszönjük is a bírónak...

Méghogy Lúzer FC? Ma már 300-400 néző jár rendszeresen a meccsekre, s bár fiaik majdnem mindig esélytelenül lépnek a pályára, az idegen szurkolók is vastapssal fogadják őket. Hát ennyit a focicsapatról, amely új edzőt kapott Dombó János személyében, s ezzel EU-módszerek, UEFA-rendszerű játékosképzés érkezett Inárcsra - ilyeneket mond például ez a Gergő gyerek: defenzív diagonálban védekeznek -, ami ahhoz képest, hogy az ifiben az első meccsig még nagy pályát sem láttak, nem kis teljesítmény... De hogy milyen nagy úr még mindig ez az átkozott foci, arról bizonyság: sokkal kevesebben tudják, hogy van itt NB I-es női focicsapat, NB I/B-s női kézilabdacsapat, itt edzenek a Vasas birkózói, s errefelé futkározik két hosszútávfutó is: Inárcs-Budapest majdnem egy maratoni táv...

És máris itt a következő probléma: mi volt előbb, Inárcs vagy Kakucs? Az örökösen vetélkedő két település valahogy úgy lehetett ezzel, mint a krónikás szűkebb pátriája, Maglód és Ecser, amely falvak évtizedeken át vitatkoztak arról, melyikük is a világ közepe, hogy végül aztán megegyezés szülessen: Maglód lesz az, ámde Maglód fővárosa Ecser... Inárcson és Kakucson is már béke van: ugyanis a települések szétváltak. A fene se érti egyébként az ősi ellenségeskedést, errefelé az út úgy vezet, hogy egyik fele Inárcs, a másik meg Kakucs, de hát, ahogy mondani szokás: ha van magyar szomszédod, ellenséget már ne keress...
Szükséges volna még bemutatnom a helység régi és új "kalapácsait". A régiek közül elsőként is Tolnay Lajosról, a MÁV első vezérigazgatójáról essék szó, aki - tessenek megkapaszkodni! - 1700 kilométernyi vasútvonalat építtetett alig néhány esztendő alatt. Például a Karlstadttól az Adriáig vezető 176 kilométeres szakaszt egy év alatt!

Hogy miért tartott ilyen sokáig? Mert volt olyan öt kilométer, amelyen 15 alagutat, 5 nagyobbfajta hidat és 3 viaduktot kellett kifúrni-faragni-felhúzni... De ahol szebb arcát mutatta a táj, ott száz kilométerrel 75 nap alatt végeztek. (Elgondolom, miket szólna ma Tolnay látva a 4-es metró körüli töketlenkedéseket...) Na persze, neki is megvoltak a magyar barátai.
Elsőként is Baross Gábor, a későbbi vasminiszter, akinek, ha senki más, Inárcs biztosan megköszöni, hogy kirúgta a zseniális Tolnayt, aki ekkor költözött a községbe. Kastélyt épített, szőlőt, gyümölcsöt, dohányt telepített, a birtokán lokomotív, gőzgép, gőzeke dolgozott, s - nem mellékesen - benépesítette a pusztát: hetven-nyolcvan családnak épített lakásokat. (Ugye, mondanom sem kell, kinek a szobra áll egyik legszebb alkotása, a márványoszlopokkal, freskókkal díszített Keleti pályaudvar előtt - biztosan kitalálták: Baross Gáboré...)

Aztán itt van az alig 34 évesen meghalt építészzseni, akiről a községi "kultúrt" nevezték el: Zrumeczky Dezső. Nevét nem biztos, hogy mindenki ismeri, de ha azt mondom, barátja, alkotótársa volt Kós Károly vagy Kozma Lajos, akkor talán már többen tudják, hogy a népies szecesszió, a "magyarul beszélő" építészet legjelesebb megújítóinak egyikéről van szó. Természetesen Inárcs adta őt is a világnak; hogy ma talán kevesebbet tudunk róla, annak korai halála az oka. Ja, kérem, Kósnak volt még vagy hetven éve, hogy Kós Károly legyen...
A helységet ma is sok kiválóság "kalapálja": errefelé dolgos népek laknak. Egyik legfőbb kincsük a spárga - ebben aztán Inárcs valóságos nagyhatalom - és a fóliázott szamóca; az utcákról kétfelé futó, hoszszú kertek szinte mindegyike valóságos földiepergyárként működik tavasz óta. Ezt meg a falu polgármesterétől, Laczy Károlytól tudom, akitől szintén nem áll távol a gazdálkodás, hiszen egyik diplomája szerint éppenséggel kertészmérnök volna, de igazából a papája tudására büszke, aki, míg uradalmi gazdatiszt volt, a fejében tartott mindent, a farzsebében hordott notesz volt pedig a könyvelés... Sok errefelé az iparos meg a szállítási vállalkozó, van olyan fuvaros, akinek száz kamionja dolgozik. A település most egy nagybani piacban és egy ipari parkban gondolkodik; igyekezniük is kell, nehogy az a bizonyos külföldi tőke más községet válasszon magának, mert a japánok már Újhartyánban vannak...

Nagyszerű vendégfogadók várják a népeket Inárcson; az egyik legszebb a Bodrogi Ádám által üzemeltetett, 34 hektáros fenyőerdő közepén lévő Szent György kúria. Igen, jól sejtik, a közelmúltban a Nemzet Színészévé választott Bodrogi Gyula fiáról van szó; a kedvességet, a vendégszeretetet, tanúsíthatom, volt honnan örökölnie... (De az egyszerűbb ivók barátai se aggódjanak: 13 kocsma és 3 bögrecsárda várja a szomjas torkú vendéget.)
Csonka Lajost is sokan megsüvegelik Inárcson: áramot visz mindenhová. Gyerekkora óta villanyszerelő akart lenni. Mára persze már kinőtte a 220-at: tévéadókat, autópályákat, ipari parkokat villamosít, de ha valamelyik haverja kéri, azért még ma is kézbe veszi a vésőt...

Néhány hete volt Inárcs legnagyobb ünnepe, a falunap, Lajos ökröt vágatott, de nehogy má szárazon maradjon az ünneplő sokadalom, hát cimboráival együtt megoldotta a sörkérdést is. Megjegyzendő, az NB I-es színvonalú focipálya kivilágítása is a nevéhez fűződik.
Majd elfeledtem: Inárcs egy valódi, egyszemélyes B-középpel is rendelkezik... A csak egy kicsit elfogult úr korábban már a vasútállomáson várta a bírókat, akiket biciklipumpával próbált a helyes döntésekre ösztökélni... Legemlékezetesebb alakítása egy 11-es után történt: szokása szerint a pumpát lóbálva anyázta a bírókat, mire odasúgták neki, te hülye, ezt nekünk fújták...
Akkor hát: hajrá, Inárcs!

Bohanek Miklós felvételei