Kromoszómák keresztútján

Mielőtt nyári szabadságra mentek volna az országgyűlési képviselők, még utoljára belepancsoltak a lecsóba: mi lenne, ha korlátozásokkal ugyan, de kivennék a Büntető Törvénykönyvből a születendő gyermek nemének megválasztására vonatkozó tilalmat. Bár ez csak óvatos puhatolózás, az ötletnek támogatói és ellenzői is akadnak.

EgyébTanács Gábor2007. 07. 13. péntek2007. 07. 13.
Kromoszómák keresztútján

Mit gondol, több vagy kevesebb gyermek születne, ha szigorúan a második babától kezdve meg lehetne választani a születendő gyermek nemét? Czeizel Endre, illetve az MSZP kilenc képviselője úgy gondolják: több. Ezért az utóbbiak benyújtottak egy határozati javaslatot, amely azt kéri a kormánytól, vizsgálja meg a problémát.

Hogyan lehetséges a gyermek nemét megválasztani? A magzat nemét régóta meg tudjuk mondani, a jelenlegi szabályok éppen azért tiltják az erre vonatkozó vizsgálatokat az embrió tizenkét hetes kora előtt, mert ez a művi terhesség-megszakítás egyik határideje: ezután már csak törvény által meghatározott speciális esetekben lehet abortuszt elvégezni. Így nem történhet meg az, hogy a lányembriót elvetetik, ha a szülők fiút szerettek volna, esetleg éppen fordítva. Nem erről a megoldásról beszélünk most - ezt az általunk is aláírt Oviedói Egyezmény tiltja -, hanem egy olyanról, ahol a megtermékenyítés során megszűrik a hímivarsejteket, és különválasztják azokat, amelyekben Y­kromoszóma található. Erre többféle módszer van, egyik megbízhatóbb, a másik kevésbé. Az ellenzők a legfejlettebb módszernek sem adnak hatvan százaléknál nagyobb esélyt a sikerre, míg az eljárást alkalmazó kanadai és amerikai kórházak nyolcvan-kilencven százalékos biztonsággal vélik befolyásolni az embrió nemét. Mi még nem tartunk itt, mivel Magyarországon a témát szabályozó alapvető joganyag a Büntető Törvénykönyv, amely öt évig terjedő szabadságvesztéssel díjazza a hasonló praktikákkal élőket.

Az első érv tehát: ha Belgiumban és Ausztráliában szabad, nálunk miért nem? A második: ez demográfiai szempontból is jó lenne, ugyanis sokan úgy vannak ezzel, hogy a két fiú mellé jó lenne anyunak egy kislány, akit öltöztethet, de férfigyerek már nem kell több. Így ezek a harmadik babák nem születnek meg. Erre vonatkozóan azonban semmilyen kimutatás nincs, hacsak nem vesszük annak Czeizel Endre azon nyilatkozatát, hogy őt ez ügyben évente átlagosan száz pár keresi meg, vagy azt a kormány által két éve sms-ben indított közvélemény-kutatást, amelyen kétharmados támogatást kapott a büntethetőség eltörlése. (Tegyük hozzá: ugyanekkor volt a témában egy másik közvélemény-kutatás is, ami éppen ellenkező eredményt hozott.) Az ellenzők demográfiai ellenérvét Sándor Juditnak, a Közép-Európai Egyetem oktatójának két évvel korábbi Népszabadság-interjújában olvashattuk: ha megválaszthatnánk a gyerek nemét, azok a fiúk sem születnének meg, akik addig jönnek világra, míg a szülők egy kislányt próbálnak összehozni. Ez igaz persze fordítva is. Pongrácz Tiborné, a KSH Népesedéskutató Intézetének kutatója szerint a legalizálás demográfiai hatásai elhanyagolhatóak lennének.

A harmadik fő kérdés: ki végezné el a beavatkozást, miből és mennyiért? Ehhez először is tudni kéne, hogy maga az eljárás miből is áll. Vagyis hogyan hozzák össze a válogatott hímivarsejteket a petesejttel. Az általunk megkérdezett szakorvos szerint ezek a módszerek legyengítik a hímivarsejtet, amely az esetek többségében nem tud természetes úton megtermékenyíteni. A mesterséges megtermékenyítés viszont drága, folyó áron nyolcszázezer forint körül van egyetlen eljárás, ezért félő, hogy a kormány a meddőség esetében is korlátozni fogja a lehetséges próbálkozások számát (Vajúdik a lombikprogram, Szabad Föld, 2007. január 26.) Valószínű, hogy az egészségbiztosítási pénztár a meglévő nyűgjei mellé nem fog egy ehhez hasonló beavatkozást is a nyakába venni, azaz a kicsi nemének megválasztása önköltséges lesz. Árakról aztán lehet vitatkozni: a változtatás mellett teljes mellszélességgel kiálló Czeizel Endre szerint az eljárás akár százezer forintból is kijöhet - ugyanő jegyzi meg, hogy Belgiumban egymillió forint a tarifa. Igény volna rá
Czeizel Endre genetikus egyértelmű támogatója a büntetőjogi fenyegetés eltörlésének.
- Fontosnak tarthatja a témát, ha minden alkalommal előjön vele.
- A születések száma évről évre csökken, függetlenül attól, hogy éppen ki van hatalmon. Az orvostudomány ez ügyben két dolgot tehet: az egyik, hogy segít azoknak, akiknek természetes körülmények között nem lehetne gyerekük. A meddőség kezelésében nagyon jó eredményeink vannak. A másik lehetőség az, amiről most szó van.
- Ön szerint ennyivel több baba születne, ha ezeket az eljárásokat nem tiltanák?
- Évente ezer pár keres fel, közülük kilencven és százhúsz közötti azoknak a száma, akiknek ilyen kívánságuk lenne. A Statisztikai Hivatal évi ezerre teszi a számukat - szerintem valószínűtlen, hogy a tíz százalékuk felbukkanjon nálam.
- Ez jelenleg bűncselekmény.
- Ez abszurd helyzet: a jog szerint a magzatot megölni teljesen legális, míg az, hogy a szülők kedvében járjunk, annak érdekében, hogy egy gyermek megszülessen, háromtól öt évig büntetendő. Ennek ellenére ismerek olyanokat, akik alávetették magukat az eljárásnak Belgiumban, és a kívánt nemű babát várják. Az ember ilyenkor elvégzi a viselős időszakban a szűréseket, de valahol viszolyogtató, hogy ezek az emberek bűncselekményt követtek el.
- A kívánt nemű babát várták? Egy hibával sem találkozott?
- Azon lehet vitatkozni, hogy kilencven százalék a siker esélye vagy hatvan. Mindkét számot olyan szakemberektől hallottam, akikben megbízom. Erre majd akkor kerül sor, ha a kormány szakmai alapon megbíz valakit, hogy ezt a kérdést járja körbe - nem engem, mert ez nem az én szakmám. Fizetőképes kereslet már van, sokan Prágába utaznak, hogy már a tizedik héten elvégeztessék a gyerek nemére vonatkozó vizsgálatot, akkor itthon még két hetük van az abortusz elvégzésére. Vannak, akik egymillió forintért Belgiumba mennek. Ha itt nem tiltanák, az unióból is jönnének párok hozzánk, tapasztalatokat szereznénk, mert most semmi gyakorlatunk nincs. A tapasztalatszerzés törvényileg tilos.

Nem tehetünk meg mindent!

Ferencz Árpád református lelkészt, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem adjunktusát kérdeztük.
- Hívő emberként mi a véleménye a születendő gyermek nemének megválasztásáról?
- A kérdés számomra elsősorban nem politikai, hanem etikai, ugyanis elsősorban értékekről szól, amelynek a hatása a társadalomra felmérhetetlen. Isten nagyon sokat megenged az embernek, hiszen egyre mélyebben beleláthatunk a teremtés titkaiba. Az embernek azonban önkorlátozással kell élnie. Nem szabad megtennünk mindent, amire képesek vagyunk.
- Miért, milyen veszélyek húzódnak meg az ilyen ügyek mögött?
- Különösen veszélyes az ügy, már csak azért is, mert nem ismerjük a következményeket. Ha ismernénk, akkor is veszélyes. Nem tudható, hogy a fogantatás utáni ilyen mértékű genetikai beavatkozásnak évtizedek múltán nem lesz-e káros következménye.
- Ez az egyedi emberre leselkedő esetleges veszély. Lát-e társadalmat érintő problémát?
- Egy másik kérdést is mérlegelni kell a társadalomnak. mégpedig azt, hogy vállalhatok-e akkora kockázatot egy embertársam, nevezetesen a gyerekem rovására csak azért, mert az egyik nemet jobban kedvelem?
- Diszkriminációt is emlegetnek.
- Elvetendő azért is, mert diszkriminációról van szó. Mégpedig a férfiak vagy a nők ellen, attól függően, hogy melyik nemet nem választják a szülők. Eugenikáról van szó, arról a gondolati irányzatról, amely a XIX. században alakult ki, hogy az ember életminőségét megjavítsa - mindenáron. Eredendően a brit faj tisztaságát kívánta megvédeni, ám a gondolatot a hitleri Németország teljesítette ki. A borzalmas következmény ismert.

Ikszilonka
A történet színigaz, mégpedig egy kisvárosban, valahol a Tisza mentén esett meg, ahol hóbortos emberek élnek. Amúgy ők is születnek, házasodnak, mint a többi, s gyermekeket nemzenek. Így volt vele hősünk is - nevezzük Valérnak -, egy tanárember, aki hivatásán túl is különösen vonzódott a csillagászathoz. Jöttek egymás után a kis Valérok: Jenő, Benő, Rezső. Mert amikor ott, legbelül a legparányibb sejtek egymásra találtak, mindig valahogy az a kis ipszilon kromoszóma jött be (az nyer, aki előbb…). Gondolt egyet Valér, nem kis részben neje unszolására: ha már annyit bíbelődik csak úgy kedvtelésből holdfázisok, együttállások, miegyéb számítgatásaival, legalább hasznát vehetnék. Milyen jó lenne három rosszcsont ipszilon után egy kis Ikszilonka… Bújta a könyveket, számítgatta kettejük csillagjegyeit, mígnem rájött a fifikára.
Szentül meg volt győződve róla, hogy megtalálta a megoldást - csak nagyon pontosan kell vigyázni a holdtöltére. És jött Robi. Nem adhatják fel, újraszámolt mindent. Talán valami apróságra nem figyeltek eléggé. Jött azután Norbi. Megmakacsolták magukat Ilonkáért, csak azért is tovább a holdtöltékkel - jött is Tomi. Valér most már végképp nem hátrálhatott meg, biztosra ment. Hetediknek jött az újabb kislegény, Balázs; ő lett az utolsó, kifutottak az időből.
A tanár úr, miután körömrágás helyett még egyszer utánaszámolt mindennek, megnyugodott benne, hogy mégsem tévedett, valóban megtalálta a képletet.
Csak az nem a lányképlet volt, hanem a fiúképlet.


Kuruzslás és centrifuga
A gyermek nemének befolyásolása régebbi igény. A modern orvostudomány előtti, nem túl jó hatásfokú kuruzslások azonban nem váltottak ki hatalmas felháborodást. Azt tudjuk, hogy a petesejt X kromoszómát tartalmaz, a hímivarsejt pedig vagy X-et, vagy Y-t. Az egyesülés utáni XY kromoszómapár fiút eredményez, az XX pedig lányt. Az Y kromoszómát tartalmazó ondósejt könnyebb, mint az X-et hordozó. A nemi együttlétnek a peteéréshez képest való időzítése ezt a tényt próbálta kihasználni, kevés sikerrel. Léteznek különböző, nagyon szigorú diéták, amelyek némiképp befolyásolják az esélyeket, de ezek eredményei sem túl biztosak.

A modern orvostudomány megpróbálta különböző módokon válogatni a sejteket. Ilyen módszer a centrifugálás, ahol az eltérő tömegű ondósejtek másként viselkednek, ez képezi a szétválasztás alapját. A sűrű anyagon való átúsztatást már nem alkalmazzák, itt az eltérő sebességű úszás alapján osztották két csoportra a hímivarsejteket. E módszerek némiképp zilált állapotú spermiumokat eredményeznek, ami ugyan az örökítőanyagot nem befolyásolja, de csökkenti a megtermékenyítés esélyét. Az új eljárások, amelyekben valamilyen elektromos vagy mágneses mező válogat a sejtek között, már kímélőbbek - ám ezekről a szabadalmak miatt ma még keveset lehet tudni.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek