Legyen-e ingyensör?

Egyetért-e azzal, hogy vendéglátó üzletek vendégeinek a sörért ne kelljen fizetniük? Ez az egyik népszavazási kezdeményezés, amely 2007-ben érkezett az Országos Választási Bizottsághoz (OVB). Az utóbbi időben divat lett népszavazási kérdéseket gyártani. Akár olyanokat is, mint az előbb idézett. Míg eddig évente nagyjából húsz kérdést kellett elbírálnia az OVB-nak, idén augusztusra várhatóan már a kétszázat is meghaladhatja számuk. Az OVB legutóbbi, július 31-i ülésén például 60 népszavazási kérdésről kellett dönteni, s ezek közül csak egyet hitelesítettek, amely arra vonatkozott, hogy a Parlament létszámát 193 főre kellene csökkenteni. A sör ingyenességére vonatkozó, valamint egy sereg más, nyelvtanilag értelmezhetetlen vagy konkrét jogalkotói intézkedésekre le nem fordítható kérdést elutasítottak.
A kérdésdömping részben megbénította az OVB-t, részben rávilágított arra, hogy a Fidesz által 2006 őszén felvetett népszavazási kérdések körüli jogi hercehurca nyomán milyen zavaros kép támadt a fejekben arról, hogy mire is való ez a jogintézmény. A csatazaj és a jogászkodás megint elnyomta a lényeget: a fő kérdés az, miről lehet népszavazni és miről nem. Egészen ez év márciusáig azt hittük, a kérdést kielégítően szabályozza az Alkotmány: első a képviseleti demokrácia, ezt kiegészíti a népszavazás, tehát ami a parlamentáris keretek között intézendő el, arról nincsen népszavazás. Ezek között az Alkotmány nevesíti a kormányprogramot, illetve a költségvetést is. Tavaly novemberben az OVB tartalmi okokra hivatkozva a Fidesz és a KDNP két kezdeményezését dobta vissza: az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy ne kelljen vizitdíjat, a másik arra, hogy ne kelljen tandíjat (képzési hozzájárulást) fizetni. E kérdéseket három indokra hivatkozva utasította el az OVB. Egyrészt: nincs megfogalmazva, hogy meddig ne legyen vizitdíj, illetve tandíj – ha ez örökre szól, akkor azzal a népszavazás felülírná az Alkotmányt, ami megengedhetetlen. Másrészt: a képzési hozzájárulás szerepel a kormányprogramban, annak lényegi része. Harmadrészt: a vizitdíj lényeges bevételi forrása a költségvetésnek.
Válaszul idén márciusban az Alkotmánybíróság mindkét kérdésben új eljárásra utasította az OVB-t, mondván, hogy értelmezésük szerint a „tiltott tárgykörök zárt, szoros értelmezése áll összhangban” az Alkotmánnyal. Vagyis nem az a kérdés érinti a költségvetést, ami kiadással vagy bevételkieséssel jár, hanem az, aminek a tárgya benne van a költségvetési törvényben – a vizitdíj pedig még nem ilyen. Ugyanilyen logika szerint a kormányprogram egyes elemeiről lehet népszavazni, csak az egész kormányprogramról nem, mivel elvileg arról szavaztunk, amikor a kormányt megválasztottuk.
Az OVB ennek megfelelően elfogadta a jobboldali pártok kérdéseit, azonban azt a hármat, amelyet már korábban hitelesítettek, a Fidesz újra beadta, hogy a hat kérdés egy lapon kerüljön a választópolgárok elé. Azonban egy magánszemély, Kálmán László nyelvészprofesszor szintén beadta a maga három kérdését, amelyek ugyanazokban a témákban kérik a választópolgárok véleményét, csak az „igen” majdnem az ellenkezőjét jelenti, mint a jobboldali kérdésekre leadott igenlő válasz.
Az OVB ezeket a kérdéseket is hitelesítette. Mivel az Alkotmánybíróság saját, 2004-es határozata is tartalmazza, hogy csak az aláírások hitelesítése után nem lehet ugyanabban a témában másik népszavazást kezdeményezni, ez már nem lehet érv arra, hogy Kálmán László kérdéseit visszadobják. Így megtörténhet, hogy ugyanazokban a kérdésekben két népszavazást is tartanak vagy azonos témákban egy lapon két kérdés is szerepelni fog. Példája népszavazási dömpinget indított el: a parlamentáris demokrácia működésével elégedetlenek komolyan, míg a jogi csűrcsavart abszurdnak tartók viccből, illetve a rendszer ellentmondásaira való figyelemfelhívásként bombázták az OVB-t népszavazási kérdésekkel. Szoboszlai György MSZP-s delegált vetette fel, hogy szűrni kellene a kérdéseket. Megoldás lenne például, ha bevezetnék az „ügyvédkényszert”: ügyvédi közreműködés nélkül ne lehessen népszavazási kérdést benyújtani. Tóth Zoltán választási szakértő szerint az is megoldás lenne, ha évente lenne egy népszavazási nap, amikor mindenki kinyilváníthatja véleményét.

Kérdések

A FIDESZ és a KDNP kérdései

– Egyetért-e Ön azzal, hogy gyógyszereket továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani?

– Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények maradjanak állami, ökormányzati tulajdonban?

– Egyetért-e Ön azzal, hogy a 2002. június 15-i állapot szerint

hatályos, termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerinti családi

gazdálkodót első helyen illesse meg az elővásárlási jog termőföld vagy

tanya vásárlása esetén?

Kálmán László kérdései

– Egyetért-e Ön azzal, hogy egyes, vény nélkül is kapható gyógyszereket a gyógyszertárakon kívül is lehessen forgalmazni?

– Egyetért-e Ön azzal, hogy a helyi önkormányzatok egészségügyi feladataik ellátásának módjáról szabadon dönthessenek?

– Egyetért-e Ön azzal, hogy a földterület megművelőjét illesse meg első helyen elővásárlási jog termőföld vásárlása esetén?

A kampány számít, nem a kérdés
A Nézőpont Intézet kutatásvezetője, Mráz Ágoston Sámuel politikai elemző válaszolt a népszavazással kapcsolatos kérdéseinkre.
– Milyen megoldásokat lát az OVB-hez tömegesen érkező népszavazási kérdések korlátozására?
– Megfontolandó dolog, hogy az eljárási díjat, költségeket viselje az, aki fölteszi a kérdést. Ezzel a „kalózkodó” vagy fölöslegesen benyújtott kérdéseket szűrni lehetne.
– Kinek a dolga egy esetleges szűrő beépítése?
– A Parlamenté, a kétharmados választási törvénybe. Ez azt is jelenti, az ellenzéknek és a kormányoldalnak meg kellene állapodnia, hogy bármiféle módosítás legyen.
– Mi lesz a sorsa a magánszemélyek által benyújtott kérdéseknek?
– Biztosan sokan meg fogják kezdeni az aláírásgyűjtést. Ahhoz azonban, hogy összegyűjtsenek négy hónap alatt kétszázezer aláírást, amely az ügydöntő népszavazás kiírásához kell, nagyon jól szervezett, országos szinten jelen lévő civil háló, illetve egy vagy több politikai párt támogatása szükséges. Ráadásul minden kérdést egyenként kell aláírni, ami komoly elköteleződést igényel az állampolgárok részéről. A magánszemélyeknek egyéni akciójuk sikeréhez egy nagyon népszerű témát kell találniuk.
– Ilyen lehet a parlament létszámának csökkentése?
– Igen, de egyelőre ez a kérdés az Alkotmánybíróság előtt van. Korábban az AB egy azonos témájú, kicsit másképp megfogalmazott kérdésre már nemet mondott. Valószínűleg milliók helyeselnék a parlament létszámának csökkentését, de nem biztos, hogy aktivizálhatóak és nevüket is adják hozzá. A magyar választópolgárok nehezen mobilizálhatók, népszavazás pedig még nem volt eddig igazán sikeres. Az EU- és NATO-csatlakozásról szóló szavazás csak azért lehetett az, mert külön szabályok vonatkoztak rájuk.
– A most terítéken lévő témák érdeklik az embereket annyira, hogy elmenjenek szavazni?
– Megvan rá az esély, de manapság ez már nemcsak a kérdések fontosságától függ, hanem a rájuk épített kampánytól is, ami már tart – a mozgósító kampány ugyan még nem, de az üzenetek csatája már megkezdődött. Ennek egy felvonása, hogy megkérdőjelezték a népszavazás intézményét. Egyrészt, hogy drága, másrészt, hogy ilyen kérdésözön zúdul az OVB-re.

Népszavazás-visszatekintő
Magyarországon eddig négy alkalommal volt országos népszavazás. Az elsőt 1989. október 31­én tartották az Országgyűlés és az Ellenzéki Kerekasztal négy pártjának kezdeményezésére. A „négyigenes” népszavazáson a választásra jogosultak 58 százaléka jelent meg. Mind a négy kérdésben – a köztársasági elnök megválasztása a parlamenti választások után, a pártszervezetek kivonulása a munkahelyekről, az MSZMP vagyonelszámolása, a Munkásőrség feloszlatása – eredményes és érvényes volt a szavazás.
Egy évvel később, július 29-én a köztársasági elnök megválasztásának módjáról lehetett dönteni az MSZP kezdeményezésére. A szavazáson azonban csak a szavazók 13 százaléka jelent meg, így hiába voltak többségben azok, akik azt akarták, hogy a köztársasági elnököt közvetlenül az állampolgárok válasszák meg, a voksolás érvénytelen lett.
A NATO-ba való belépésről először Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke kezdeményezett népszavazást. Össze is gyűjtötte 1995 októberében az ehhez szükséges 179 ezer aláírást, ám akkor a parlament elutasította a referendumot, alkotmányellenességre hivatkozva. Két évvel később, Thürmer kezdeményezésétől függetlenül, mégis szavazhattunk a NATO-csatlakozásról. 1997. november 16-án a kormány kezdeményezésére megtartott szavazáson a választók 49 százaléka jelent meg, több mint 85 százalékuk a belépésre adta voksát.
Hasonlóan alakult a 2003. április 12-én megtartott, uniós csatlakozásról szóló népszavazás. A 45 százalékos részvétel mellett a szavazók 83 százaléka támogatta az Európai Unióba való belépést.
A kórház-privatizációról és a határon túliak kettős állampolgárságáról dönthettek volna a választók 2004. december 5-én. A Munkáspárt és a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett szavazáson azonban hiába voltak többen az igenre szavazók, mindkét kérdésben – az alacsony részvételi arány miatt – érvénytelen és eredménytelen volt a népszavazás.

Kérdések vándorúton
Egy sikeres népszavazási kérdésnek rögös utat kell bejárnia. Amennyiben kétszázezer választópolgár aláírásával támogatja a kezdeményezést, ügydöntő népszavazásra kerülhet sor, melynek eredménye az Országgyűlésre nézve kötelező. Ha annyit nem, de százezernél több aláírást sikerül egy kérdésben összegyűjteni, az Országgyűlés csak arra köteles, hogy megfontolja a kiírást – ezt nevezik fakultatív népszavazásnak, mely lehet véleménynyilvánító és ügydöntő is.
Az aláírásgyűjtő mintapéldányt az OVB-nek kell hitelesítenie, s csak ezután kezdődhet meg az aláírásgyűjtés. Négy hónap áll rendelkezésre a népszavazás kiírásához szükséges aláírások összegyűjtésére. Ezek hitelességét az Országos Választási Iroda végzi, melyre 45 nap áll rendelkezésére. Az iroda azt vizsgálja, hogy valós személyek szerepelnek-e a listán. A hiteles és megfelelő számú aláírás megléte esetén az OVB elnöke tájékoztatja az Országgyűlés elnökét, aki a legközelebbi ülésnapon köteles bejelenteni a parlamentnek a kezdeményezést. A képviselőknek 15 napjuk van arra, hogy döntsenek a népszavazás kiírásáról, melynek időpontját végül a köztársasági elnök hirdeti ki.
A referendum akkor eredményes, ha azon az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

Kacagjunk, az alkotmányon
Gratulálok mindenkinek, akinek eszébe jutott – immár sokadszor – a 2006-os választás paródiáját bemutató Kétfarkú Kutya Párt másfél éves poénjával villogni, iszonyatos szellemi kihívás lehetett ezzel rámutatni a helyzet abszurd voltára. Itt nem is egy joghézag van – már ha hézagnak nevezhetünk valamit, aminek a szélessége cirka másfél kilométer –, csakhogy ezekre már rá van mutatva, köszönjük szépen. Még csak nem is Kálmán professzor mutatott rá először, akinél legalább némi fantázia csillan meg a kollektív hülyeségre való mutogatás perverz öröme mellett, hanem az erre hivatott OVB; csak persze azt nem értette senki, mert el kellett volna hozzá olvasni egy jogszabályt – de mink olyat soha.
Népszavazás tekintetében politikai csata folyik hat kérdés körül. Ebbe kéretlenül beleszállt egy eszes civil, aki nyelvészi szempontból rámutatott arra, milyen manipulatív is egy kérdés felvetésének módja – ez eddig közhely. Jogi szempontból – és ebben van a fantázia – pedig lelt egy joghézagot, amibe belekapaszkodva üzenetét mindenkihez el tudta juttatni. Ami ezen túl van, az megint koordinálatlan, tájékozatlan sivalkodás. Feltámadtak a világmegmentők és a humorzsákok, akik azt hiszik, most már ők is számítanak, ha beadnak egy újabb kérdést, vagy ha egyszerűen csak kimutatják, mennyire semmibe veszik az egész politikát. Erre mondom én, hogy sokan kakiltak már az éjjeliedénybe: na de aki először, az volt ám a nagy dolog.
Szűnjön talán a humorfesztivál, és akkor lássuk, mi maradt a bili alján. Tisztázásra szorulnak a tiltott népszavazási témák, mert ez ügyben az Alkotmánybíróság márciusi döntései bizonytalanságot szültek. Szabályozni kell, hogy meddig köti a népszavazás a politikusokat. Törvényt kell hozni arról, mikortól élvez védettséget a népszavazási kezdeményezés, mert jelenleg ezt csak egy AB-határozat szabályozza. Végül kell egy szűrő a népszavazási kezdeményezések mellé, hogy minden barom ne kuglizhasson bele az Alkotmányba. Négy apró tanulság, mindegyik megoldásához kétharmados törvény kell, és az mifelénk ritka, mint a fehér Zorro. Ingyensör meg nincs.
És ez már nem is vicces.

Fotók: Habik Csaba, Németh András Péter, Ujvári Sándor