Ha sóhajt Amerika...

Történt, hogy szeptember közepén az amerikai központi bank szerepét betöltő pénzintézet vezetői úgy határoztak, hogy vágnak egy kicsinyt, vagy fél százalékot az amerikai alapkamaton. Így lett most 4,75 százalék, ami önmagában semmit nem mond egy átlagos magyar polgárnak. A lapzártánk előtti napon döntött úgy a Magyar Nemzeti Bank, hogy ő is lép, s csökkentette 7,5 százalékra a magyar alapkamatot. Ez sem mond semmit tízmillióból kilenc és fél millió magyarnak. Az viszont már érdekelhet minket, hogy vajon miért ilyen viszonylag mozdulatlan és alacsony a benzin ára. (Most persze sokan felhördülnek, hogy dehogy… – de akkor is az.) Holott a nemzetközi piacon csúcsokat dönget a kőolaj ára, hordónként bőven meghaladja a 80 dollárt. Tavaly ilyenkor 70 volt, a benzin literje meg 310-320 forint között. Akkor hogy is van ez? Hát úgy, hogy a dollár árfolyama a béka feneke alatt van, szalonképesebben azt is mondhatjuk, hogy soha nem fizettek még ennyi dollárt – pontosan 1,40-et – egy euróért. Vagyis az amerikai fizetőeszköz gyengélkedik, márpedig az olaj árát dollárban számolják. Tegyük össze a kezünket, hogy gyenge a dollár, különben akár 330-350 forint is lehetne a benzin.
Persze ehhez az is kell, hogy a forint erős legyen. Márpedig most az: alig lépi át a 185 forintos szintet, ennyit kell egy dollárért fizetni. Egy euró pedig 250-253 forintot ér. Vagyis erős a forint, gyenge a dollár, ezért nem drágult a történelmi csúcson lévő olajárak dacára a benzin.
De nem minden ilyen szép és jó. Mert bizony forintmilliárdokat veszítenek azok, akik valamilyen magyar terméket adnak el külföldön, és azért dollárban fizet a vevő: nem mindegy, hogy egy dollár 185 vagy éppen 205 forintot ér. Tessék kiszámolni: ez egyből 10 százalék, ami tisztességes kereskedői haszon bárhol a világon. A következőkben annak járunk utána, ki jár jól és rosszul a valuták árának ilyetén változása miatt.

Mérlegen a forint
Azt követően, hogy az amerikai alapkamat fél százalékkal mérséklődött, elkezdett ömleni a pénz. Mert a pénz már csak ilyen: egyik helyről a másikra vándorol, mindig oda tart, ahol többet tud kamatozni. Ez történt a napokban: Amerikában csökkent az alapkamat, vagyis kevesebbet fialnak a betétek, elmegy hát oda a pénz, ahol többet kamatozik. Például az az amerikai, aki Magyarországon fekteti be a pénzét, nagyjából 3 százalékkal többet tud keresni egy év alatt, mint otthon. Nálunk 7,5 százalék az alapkamat, az USA-ban meg 4,75. És ez a pénzvilágban már nagy különbségnek számít.
Az amerikai döntés után szárnyalni kezdett a magyar tőzsde is, naponta több tucat milliárd forintnyi összeget fektettek be, illetve ennyiért vettek magyar állampapírokat. Döntően külföldi pénzalapok, ügyeskedők. Ez azt jelenti, hogy főként forintot, vagyis forint alapon elszámolt magyar állami kincstárjegyet vettek: ez pedig szinte kockázat nélküli befektetés, mert az állam szavatolja kifizetését. Növekedett tehát a forint kereslete, ami árának az emelkedéséhez vezetett. Nos, ettől lett erősebb a forint: az USA döntése előtt még 255 forint körül jegyeztek egy eurót, azóta viszont inkább 250 forint körül.
De mit is jelent az erős meg a gyenge forint? Első pillantásra mindenki örül annak, hogy erős a forint, az ország fizetőeszköze mondhatni egészséges. Csakhogy ez amolyan látszat. Nem a lényeget mutatja. Mert nem mindenki örül az erős forintnak. Például az exportőröket kimondottan kirázza tőle a hideg. Miért is? Azért, mert nem mindegy, hogy ha egy tonna búzát valaki 250 euróért ad el, az mennyi forintot is ér. Számoljunk! Ha egy euró nagyon erős valutánk esetén 245 forintot ér, akkor 61 250 forintot kapunk a búzánkért, ha viszont gyengélkedik a forint, és az eurót 260 forintért váltják, akkor a gabonatermesztő már 65 ezer forintot kaszál. A két árfolyam között egy tonna esetében 3750 forint a különbség. Gondoljunk bele: az idén 1-1,4 millió tonna búza hagyhatja el az országot. Mekkora nyereség vagy éppen veszteség keletkezik ekkora tételnél csak a forint árfolyamának változása miatt?
De számolhatunk másként is. Ugyanannyit számít az árfolyam a behozatalnál is: ha erős a forint, akkor sokkal olcsóbban tudjuk megvenni a külföldi termékeket. Az ország legtöbbet az olajért és a földgázért fizet. Méghozzá dollárban, s az idén úgy tűnik, a gyengébb dollárkurzus és az erősebb forint miatt sok-sok milliárd forintot lehet megtakarítani. Ez kihat a benzin és a gáz árára: a szállítás olcsóbb, akár kenyeret, húst, tejet vagy éppen személyeket kell utaztatni, ahogy a gáz árát sem kell nagymértékben emelni.
Tehát nyerhetünk és veszíthetünk is az árfolyamváltozásokon, nem lehet egyértelműen letenni az erős vagy a gyenge forint mellett a garast.

És az infláció?
Senki nem kedveli a romló forintot. 2007-ben talán 7,5 százalék lesz a magyar infláció, az euró bevezetéséhez viszont három százalék alá kell szorítani a pénzromlást. De akkor miért nem lép a Magyar Nemzeti Bank (MNB), és csökkenti a mostani szintről gyorsabb ütemben a kamatot? Azért, mert a gazdaságot nem lehet sokkolni, ráadásul az ország működőképességének fenntartásához szükség van külföldi pénzekre – azokat pedig úgy lehet idecsalogatni, ha az államkötvények kamata viszonylag magas. Többek között ezért óvatos és csak néhány havonta vág kamatot az MNB. Pontosabban akkor, amikor lehet. Az idén várhatóan még kétszer.