Ha gyerekek az áldozatok

Múlt hét szerdán bukkant fel egy újabb, Tolna megyei, fiatalkorúak ellen elkövetett, családon belüli szexuális zaklatásról szóló ügy. Az eset embertelenségét tetézte, hogy a kisgyermek vak, így teljesen kiszolgáltatottan kellett elszenvednie a zaklatást az egész családtól. Rögtön hozzá is kell tennünk, hogy nem lett volna könynyebb a helyzete látóként sem.
Ma körülbelül a felnőtt lakosság 2 százaléka volt gyermekkorában szexuális bántalmazás áldozata.  Ez csak megközelítő adat, és köszönő viszonyban sincs a valós helyzettel. Szexuális zaklatás azonban nemcsak a lányokat éri, hanem a fiúkat is, bár jelentősen kisebb arányban. Egy, a Pennsylvaniai Egyetem orvosi karának kutatói által Amerikában végzett felmérés szerint a gyermeküket egyedül nevelő szülők esetén többnyire a fiúk esnek áldozatul, míg a teljes családban élőknél jellemzően a lányok vannak veszélyben. A kutatók azt is megállapították, hogy az áldozatok többnyire a rossz anyagi körülmények közt élő családokból kerülnek ki – például ha olcsón kell felfogadni egy teljesen ismeretlen bébiszittert.
A család azonban nem csak közvetlen módon lehet felelős. Tényként kezelhetjük, hogy a szexuális tartalmú filmek idő előtti megtekintése – mármint, ha a szülők hagyják, hogy gyermekük hozzáférhessen ilyen „művekhez” – szintén szexuális zaklatással felérő tüneteket vált ki a gyermekekből. Idesorolandó az is, ha a gyermek, véletlenül vagy kényszerből, szemtanúja, fültanúja lesz szülei szexuális életének. A megrázkódtatás ekkor sem marad el.
A probléma megoldását jelentősen nehezíti, hogy a szakemberek – orvosok, védőnők, gyermekvédelmisek, pedagógusok – ritkán ismerik fel a tüneteket, vagy egyszerűen csak deviánsnak minősítik a gyermeket. Néha a deviancia – a normáktól való eltérés, azaz a „rosszaság” – olyan méretet ölt, hogy a pedagógusok az iskolapszichológushoz irányítják a gyermeket. Akkor derül fény arra, hogy a magatartás-változás hátterében szexuális zaklatás áll. Pszichológusok körében ismert az az anatómiailag korrekt babás játék, amelyben teljesen élethű, felöltöztetett férfi- és nőbabát (van a bábunak melle, pénisze, fanszőrzete stb.) adnak a gyermeknek. Ha a gyermek vetkőztetni kezdi a babákat, és nem szokványosan viszonyul a testekhez –  alapos a gyanú, hogy valamiféle zaklatás érte.
Ugyanakkor az is tény, hogy gyermekeink nincsenek megfelelően felkészítve a szexuális jellegű zaklatások lehetőségére, nem tudják, mit és hogyan kell tenniük, hogy elkerüljék a támadást, mint ahogy a családok sem tudnak valójában mit kezdeni a „házi” agresszorral.
A súlyos esetekben a gyermeket ki kell emelni a családból. Következő lépésben bekerül valamilyen gyermekvédelmi intézménybe. A kálvária sajnos ott sem feltétlenül fejeződik be. A gyermekek – idősebb bentlakó társaik, néha nevelőik miatt – többnyire nem lehetnek biztonságban. Ilyen esetre először 2002-ben derült fény: a tornanádaskai intézetben két idősebb fiú molesztált egy kislányt.
Újabban különösen veszélyes terep a gyermekekre nézve az internet, ezen belül is az úgynevezett közösségi oldalak működése. Itt mindenki annak adja ki magát, aminek és akinek akarja. Tavaly a Myspace ellen emeltek vádat, mert nem biztosít kellő védelmet felhasználóinak. Egy 19 éves férfi molesztált szexuálisan egy 13 éves lányt, és mivel a Myspace-en ismerkedtek meg, a lány szülei a közösségi oldalt perelték 30 millió dollárra. A pert elbukták, mert az 1996-ban elfogadott Communications Decency Act nevű törvény kimondja: a vállalatot nem lehet kötelezni arra, hogy minden felhasználóját igazoltassa és korát ellenőrizze.
A Dardanne Praire nevű amerikai település azonban máshogy járt el: a fent összefoglalt törvényen kívül helyezte az online zaklatókat. Az internetes molesztálásért 500 dolláros pénzbüntetést és 90 napos elzárást lehet kiszabni. Igaz, az áldozat e rendeletet megelőzően öngyilkosságot követett el – és az is igaz, hogy a zaklató valójában nem egy 16 éves fiú volt, hanem a szomszédasszony, akinek lányával az öngyilkos kislány előzőleg összeveszett, és az anya ezt a bosszút eszelte ki.

Idill a priccsen
Szürke téli napon hazafelé tartottunk a barátommal a tanyára. Iskolából jöttünk, és a szerelemről beszélgettünk, merthogy szerelmesek voltunk nagyon. Én egy tetétleni, ő egy állampusztai lányba, tiszta szívvel, ahogy csak egy kamasz szerethet.
Tanyájukhoz érve társam nem találta a kulcsot a szokott helyen. Bátyja Pannoniája ott állt a ház előtt. Az ablakhoz mentünk, nincs-e benn Jani. S ekkor olyat láttunk, amitől a lábunk földbe gyökerezett: a rozoga priccsen Jani éppen magáévá tette a sörkei juhtelepen dolgozó kacér lányt – csak úgy gumicsizmásan, birkaszaros munkásruhában.
Ez a jelenet jut eszembe, amikor újra s újra előveszem Szilágyi Gyula híres könyvét, a Tiszántúli Emanuelle-t. Lehangoló képet tár elénk az aprófalvak, tanyák szexuális világáról, a sivár kielégüléssé silányuló erotikáról.
„Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, / Minden madár társat választ, virágom, virágom…” – mondja egyik legszebb népdalunk. Hát igen, a madár. De az ember a pusztuló puszták, majorok és kicsi falvak világában gyakran egyedül marad. A vidéki lét peremén egyre szűkül a kör, melyen belül választani lehet. A társtalanság és a kilátástalanság olykor abszurd helyzeteket szül: egy tizenkét fős szőlőmunkáscsapat hölgy tagjának azt a munkát adta a gazda, hogy a főzés és a takarítás mellett elégítse ki a férfiak nemi vágyait.
Ilyen viszonyok közt eluralkodhatnak az aljas ösztönök, s szörnyű dolgokra derül fény néhanap. Az ember, aki fenségnek született, állattá válik.
S ha csak vergődik a kiüresedő világban, akkor talán úgy jár, mint Jani. Negyvenkét évesen önkezével vetett véget életének…

Változó értékrend
Mindig is voltak, akik kételkedtek a rég letűnt nagy civilizációk ideális voltában. Többek közt az erkölcsi nagyságukat is kétségbe vonták – nem is alaptalanul.
Korabeli írásokból kiderül: az ókori görögök megtűrték a legtöbb szexuális tevékenységet. Spártában – Adonisz Jeorgiádisz történész szerint – a lányokat már fiatal korukban is többen „használták”, s férjhez menésük után sem volt jobb soruk. De a görög poliszok férfiúi a fiatal fiúkat is kedvelték, a mester-tanítvány viszonyhoz hozzátartozott az általánosan elfogadott pederasztia. Róma második császáráról, Tiberiusról lejegyezték: állítólag kisfiúkat tanított be arra, hogy úszás közben combjai között forgolódjanak, és nyelvükkel meg apró harapdálásokkal csiklandozzák – s ennél hátborzongatóbb dolgokról is olvasni Suetonius római császárokról írt könyvében. Egy X. századi feljegyzés szerint Észak-Marokkóban úgy tartották, a fiatal fiúk nem sajátíthatják el igazán a Korán tanításait, ha nem kerülnek nemi kapcsolatba tanítójukkal, Egyiptom mameluk uralkodói pedig Ázsia sztyeppéiről hozattak fiatal fiúkat vágyaik kielégítésére.
Manapság legalább a koronás főkről nem hallani gyermekek elleni szexuális bűncselekményeket ecsetelő híreket – miközben Hollandiában már pedofil párt (!) is alakult. Észrevehetjük: a pedofília is globális lett, és üzletté vált. Veszélyes üzletté.

Hol az oltalom?
Sajnos nem minden szülő számára kézenfekvő a gyermeki jogok tiszteletben tartása. Jó viszont, hogy léteznek szemfüles szomszédok, akik a hivatal tudtára adják, ha nem megfelelő körülmények között él egy-egy gyermek. Leggyakrabban mégis azért kell a gyermekjóléti szolgálat munkatársainak színre lépniük, mert a gyermek rossz szociális körülmények között él, a szülők alkoholizálnak, s durván bánnak csemetéjükkel.
A bajba jutott kiskorúakkal már csecsemőkorban a védőnő és a gyermekorvos találkozik, akik szükség esetén a gyermekjóléti szolgálat munkatársaihoz fordulnak segítségért. Később ugyanezt teszik az óvónők, a tanítók, a tanárok és a gyermekvédelmi felelősök, noha utóbbiak munkakörét anyagi okok miatt a legtöbb oktatási intézményben lassan felszámolják.
Ha még sincs megfelelő összhang és együttműködés a szülők és a szociális munkások között, azt a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat munkatársai jelzik a jegyzőnek, akinek törvény adta joga, hogy intézkedjen. Végső esetben a gyámhivatal kiemelheti a gyermeket a családból, és nevelőszülőknél vagy gyermekotthonban, esetleg egy harmadik, a gyermek nevelésére minden tekintetben alkalmas személynél helyezheti el a kiskorút.  A végső cél – a család folyamatos gondozása mellett – az, hogy a veszély múltával a gyermeket visszahelyezzék a szüleihez.

Létezik megoldás
Az E.SZ.T.E.R. Alapítvány (Alapítvány az Erőszakos Szexuális Támadást Elszenvedettek Rehabilitációjára) által működtetett szakrendelő, az ESZTER Ambulancia foglalkozik a szexuális támadás áldozatává vált gyermekek pszichoterápiás kezelésével. Virág György ügyvezetőt, az ambulancia vezetőjét kérdeztük.

– Milyen lehetőségei vannak a szakembernek ezekben az esetekben?
– A traumatizált emberek sorsának alakulását jelentősen befolyásolhatja, hogy kapnak-e megfelelő szakmai segítséget, illetve, hogy mennyire és hogyan támogatja őket környezetük. A szakmai segítség a pszichoterápia, ahol az elsődleges eszközünk a kommunikáció. Gyerekekkel, akiknél a verbális kommunikáció még kevésbé fejlett, főleg játékkal, rajzolással vagy az úgynevezett anatómiailag korrekt babák használatával dolgozunk. A felnőtteknél, akik gyakran évtizedes hallgatás után jelentkeznek és már felnőtt fejjel próbálják meg feldolgozni a velük történteket, a beszélgetés, a szóbeli kommunikáció az események feldolgozásának útja.
– A környezet segítsége jelen esetben mit jelent?
– A legnagyobb segítséget az elfogadó, megértő, bizalomteli, nyugodt és szeretetteljes környezet jelenti, amely biztosítja a gyerek további biztonságát is. Mivel a legtöbb támadás a családban történik, ezért sokszor a családi környezet éppen hogy nem támogató, hanem kusza és kaotikus, a reakciók pedig gyakorta kétkedők vagy hisztérikusak. A megfelelő környezet hiánya súlyosbíthatja a helyzetet. Ha büntetőeljárásra vagy más hatósági eljárásra kerül sor, a szereplőknek nagyon kellene ügyelniük arra, hogy a gyerek érdekei maximálisan érvényesüljenek, és megóvják őt a trauma ismételt átélésétől.
– Milyen felnőttkor vár a szexuálisan zaklatott gyermekekre?
– Ez sok tényező együttes hatásától függ, így attól is, kellő időben kapott-e az áldozat megfelelő és szakszerű segítséget. A szexuális bántalmazás során legfőképpen a bizalom sérül súlyosan. Az áldozat felnőve gyakran képtelen az intimitásra, fél a közeli kapcsolatoktól, zavarok lépnek föl a szexusban: vagy szorong a szexualitástól és kerüli azt, vagy éppen fordítva, promiszkuis életet él, vagyis érzelem nélkül, gyakran és kritikátlanul váltogatja partnereit.
– Létezik teljes gyógyulás?
– Igen, van kiút. A terápiás kezelések, az elfogadó, megértő környezet segít a traumatikus élmény feldolgozásában. Ahogyan Popper Péter mondta: kapcsolatokban sérülünk és kapcsolatokban gyógyulunk meg. Azzal persze szembesülni kell, hogy a trauma nem tehető meg nem történtté, nem lehet elfelejteni, nem lehet végleg törölni, de fel lehet dolgozni és együtt lehet élni vele. Ha ez megtörténik, akkor a bántalmazott gyereknek jó esélye van arra, hogy felnőttként teljes értékű életet éljen.

Észrevehetők a jelek

Farkas Edina pszichológust kérdeztük.
– Miért nehéz feltárni a zaklatásos eseteket?
– Ha családon belüli a zaklatás, a gyermek teljesen egyedül marad. A gyerekek a szülőket automatikusan nem tekintik rossznak, ezért úgy fordítják át maguknak, ha vernek, bántalmaznak, akkor én vagyok a rossz, és biztos megérdemlem. Ebből a rossz énképből pedig nem látnak ki.
– Milyen jeleket vehet észre a környezet?
– Fiúgyerekeknél gyakoribb, hogy nem áldozatként maradnak az eseményekben, hanem továbbgörgetik, és látszólag oktalanul lesznek különösen agresszívek. Ez a szerencsésebb eset, mert így a feldolgozás is megkezdődik. A szerencsétlenebb, ha végletesen magába fordul a gyermek, és teljesen elszigetelődik. Összegezve: váratlanul jelentős eltérés mutatkozik a gyermek viselkedése és az alaptermészete között.
– Miért nem érzékeli az anya, hogy a családban zaklatják a lányát?
– Az anyák ilyenkor úgy tesznek, mintha nem tudnának a történtekről, és magukról áthelyezik a gyerekre a bűntudatot. Erről az egészről te tehetsz, kislányom, te kerested magadnak a bajt. A háttérben pedig beindul egyfajta rivalizáció az anya részéről, hiszen az a nő, akinek ilyen a férje vagy az élettársa, maga sincs tisztában a nőiségtudatával. A kislány számára akkor zárul be végleg a világ, amikor az anya tehetne érte valamit, de magára hagyja. Sajnos ezek az esetek vannak többségben.
– Ezek nem inkább megfélemlítésekből születnek?
– Meglepő módon ez a ritkább. A gyakoribb az, hogy az anyák nem vesznek tudomást a zaklatásról, és tudat alatt úgy élik meg, hogy a lányuk is benne van a dologban. Az anya ilyenkor azért nem robbant, mert az egész családot szét kellene robbantania.
– A pedagógusok az iskolában, óvodákban felismerik az eltéréseket?
– Tapasztalatom szerint nem igazán. Szívesebben sorolják a deviáns, rossz gyerek kategóriába a kiskorúakat. De ha felismerik, akkor is csak ritkán történik érdemi előrelépés. Ha a szülő gyanúsan viselkedik, de nincs ellene bizonyíték, nem lehet semerre sem lépni, mert a gondviselő továbbra is a szülő marad.