Ez a Kína már nem az a Kína

Évi tízszázalékosnál is nagyobb gazdasági növekedés, hihetetlen mértékben bővülő piac, új technológiák forradalmi alkalmazása és – minden ellenkező híreszteléssel szemben – csatlakozás a világ fő információs áramlataihoz. Ezek a mai Kína legfőbb ismérvei. Pár évtizeddel korábban, a Szovjetunió uralta világban a fellazítás volt az egyik félelmetes jelző. Azt mutatta, hogy a nyugati világ beszivárog a szocializmus falai mögé és a megadást sugallja. Most mintha Kína maga invitálná a nyugati befolyást, mert nem érzi, hogy önerejéből képes lenne megváltoztatni egymilliárdnál is több ember véleményét.
A „nyugati befolyás” persze hülyeség. Kína a maga természetes módján egyszerűen csatlakozik a globális folyamatokhoz. Ösztönösen, jó érzékkel koppintja le a nyugati autókat és a hi-tech cikkeket; mintha csak az 1950-es évek Japánját látnánk magunk előtt. A fejlődési görbe akár hasonló is lehet – vagy még meglepőbb. Kína nemcsak atomhatalom, hanem a világűr meghódítója is egyben. Ki kételkedne abban, hogy kínai tapodja majd elsőként a Mars felszínét? Talán egy kínai lép majd az amerikai Neil Armstrong lábnyomába a Holdon is.
Az olimpia megrendezése hatalmas vállalkozás volt, amely egyáltalán nem hasonlít a moszkvai olimpiához. Oroszországban, vagyis az akkori Szovjetunióban a szocialista világrendszer elsődlegességét igyekeztek bizonyítani – Kínának erre esélye sem volt, ahogy ma sincs. Az idő túlhaladta ezeket a dolgokat, és nem lehetetlen, hogy az ország vezetői éppen az olimpiát tartották alkalmasnak arra, hogy Kína merev irányítási rendszerét, éppen a közjó érdekében, megváltoztassák.
Nyitott kérdés, hogy az olimpia szervezésének vállalásával Kína milyen tudatosan vállalta a nyitást a világra. Az ugyanis nem volt vitás, hogy egy olimpia betekintést ad a rendező ország hátsó udvarába is. Az olimpia beengedte Kínába a legnagyobb vállalkozásokat. A központi olimpiai stadiont egy svájci vállalkozás építette – 42 ezer tonna acél, amely 90 ezer nézőt képes befogadni. Olyan látvány, amelyet nem lehet elfelejteni. Majd meglátjuk, miként minősítik az úszómedencét, amelyet ausztráliai tervező készített. A pekingi sportcsarnokba 12 ezer néző fér. A látványos bringapályát a németek építették, a röplabdának külön szentélye van.
Minden azt mutatja, hogy Kína és a kínaiak a szívüket-lelküket kitették ezért az olimpiáért, és minden pénzüket bedobták a közösbe. Ez a sportünnep arról is szól, hogy a jövőben hogyan lehet Kínával beszélni Tibetről vagy Tajvanról. Kína felajánlotta a párbeszédet – de nem úgy, ahogy esetleg az európaiak gondolják. Ázsia talán másként, talán fokozatokban gondolkodik.
Kína felajánlotta, hogy olimpiájáról az újságírók szabadon, korlátozás nélkül tudósíthatnak. Arra Pekingben nem nagyon gondoltak, hogy az újságírók az olimpia ürügyén a belpolitikai helyzetről beszélnek folyvást, elfelejtve, hogy Ázsiában más a tempó, más a történelem menete, és igazán az eredmények számítanak.
Kevan Gosper, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) sajtóbizottságának vezetője ismerte be: ez Kína – egy szuverén ország szuverén kormányának pedig joga van fellépni minden ellen, ami szerinte sérti a nemzet érdekeit. Gosper szerint Kínában nincs semmi, ami akadályozná a sportújságírók munkáját – hacsak azok nem akarnak politikai témákra is kitérni.
Peking – minden mértékadó vélemény szerint – az olimpiával nyitott a külvilág felé, és minden csak azon múlik, hogy a világ miként értékeli e nyitást. Peking az olimpia utánra átváltozik. A kínai főváros ismerős hely lesz az újságíróknak, akik oda mehetnek, ahová akarnak. Ezentúl nyitott város lesz, és ezt az olimpia teszi lehetővé. Meglehet, talán a kínaiak sem tudják: ezentúl nem lesznek bezárva. Lényegében ezért van az olimpia, amely Tibet és Tajvan érdekeit is szolgálja.
Most már London, a következő olimpia színhelye aggódik. Mert az már most látszik: nagyon sokat kell teljesítenie, hogy felülmúlja a pekingi „kommunista” olimpiát.

Athén sikere lebeg előttünk
Mégiscsak bizakodó nép a magyar. Az emberek alapvetően jó teljesítményeket várnak az olimpián, olyan válaszadó egy sem akadt, aki szerint érem nélkül maradnánk – derül ki abból a felmérésből, melyet a Szonda Ipsos végzett július legvégén. A lakosság egyharmada szerint legfeljebb 15 érmet szerzünk, másik egyharmad szerint ennél több, de legfeljebb 25 medál jut nekünk, míg egyötödnyien igazán optimisták: akár 30-40 érmet is nyerhetünk. A válaszok átlaga alapján kijelenthetjük: 21 érmet vár a magyar sportszerető közönség.
Az aranyérmekről a lakosság egyötöde úgy gondolja, hogy ezen az olimpián a megszokottnál kevésbé leszünk eredményesek, ötnél több aranyat nem tudunk szerezni. Egy jelentős nagyságú csoport viszont, a lakosság majdnem fele (48 százaléka) hat és tíz közé teszi a győzelmek számát, 20 százaléknyian pedig még ennél is fényesebb sikert, tíznél is több első helyet feltételeznek. A várakozásokat átlagolva nyolc aranyra számít a magyar lakosság, ami az athéni siker megismétlését jelentené.

Éremesély-latolgató
Hány medált hoznak haza lányaink-fiaink? Kamuti Jenő MOB-főtitkárt, ötszörös tőrvívó olimpikont kérdeztük pekingi olimpiai esélyeinkről.
– Ön szerint lesz olyan sikeres az idei olimpia, mint mondjuk az 1972-es müncheni?
– Azokhoz mérhető siker nem várható. A magyar úgynevezett koros csapat már, többsége több olimpiát megjárt versenyző. A pillanatnyi forma még inkább befolyásolja az eredményt. Személy szerint tizenöt érmet várok, ötös megoszlásban.
– Mennyiben más Peking?
– Különbség a mostani olimpia és az eddigiek között: nincsenek olyan markáns nevek, mint korábban. Az egész mezőny olyan erős, hogy nagyon nehéz még helyezést is elérni. Már azért is keményen meg kellett küzdeni, hogy a kvalifikációs versenyek során bejussanak a versenyzők az olimpiai csapatba.
– Kiktől várja a biztos érmeket?
– A kajak-kenusok közül Kovács Katit abszolút esélyesnek tartom, ahogyan Kammerer Zoliékat is. A vívók a kijevi Európa-bajnokságon nagyon jól szerepeltek: öszszesen öt érmet hoztunk haza, ebből kettő arany volt. Imre Géza egyéniben csodálatos versenyt mutatott. Azt hiszem, az olimpián kicsit félnek majd az ellenfelei. Ezenkívül itt vannak a vízipólócsapataink: mind a lányok, mind a fiúk. Női vízilabdacsapatunk képes arra, hogy megnyerje az olimpiát. Lőrinc Tamás fiatal, nagy tehetségű birkózónk, Igaly Diana is ott lehet újra a legjobbak között. A jó értelemben vett sötét lovak pedig a dzsúdósok, akik az elmúlt években szép eredményeket értek el. Az öttusázóknak szinte kötelező a jó szereplés, hiszen magyar sikersportágról van szó.

Tibet, terror, elhárítás
Százezer terrorelhárító Pekingben, hatezer biztonsági őr a buszokon, harmincezer a buszmegállókban. Föld-levegő rakéták a stadionok mellé telepítve. Forintban számolva milliós nagyságrendű „besúgási díjak” azoknak, akik komoly terrorfenyegetést lepleznek le. Háromszoros védőgyűrű minden sportesemény körül, minden zónába való belépéskor újraellenőrzik a személyi okmányokat, átkutatják az autókat – Peking láthatóan biztosra kíván menni, hogy semmi ne zavarja majd a játékok nyugalmát. Az intézkedések azt a fenyegetést is magukban hordozzák, hogy Kína a terroristákkal egy füst alatt a belső ellenzékére is lecsaphat. Ugyan a külföldi újságírók jelenléte miatt bizonyos – egyébként letiltott – nyugati híroldalak elérhetővé válnak az olimpia alatt, de korántsem mindegyik. A márciusi tibeti eseményeket követően több országban szóba került, hogy bojkottálni kellene a játékokat – a sportolók azonban mindenhonnan meg fognak érkezni. George Bush amerikai elnököt a képviselőház határozata kötelezi, hogy szólaljon fel a tibeti autonómia, az emberi jogok és a sajtószabadság érdekében, de jelenléte még így is emeli a rendezvény értékét. Nicolas Sarkozy még áprilisban fenyegetett távolmaradással, amennyiben Kína nem tesz az emberjogi helyzet javításáért, de azóta nem hozta fel a dolgot újra. Angela Merkel német és Donald Tusk lengyel kormányfő valószínűleg nem lesz ott Pekingben. Komoly bojkottra ennek ellenére nem kell számítani: a világ gazdasági szempontból sem engedheti meg, hogy magára haragítsa Kínát, az ötkarikás játékokra eljutott sportolók számára pedig első a megmérettetés.

Ködszurkálók
A kínaiak mindenre képesek. Ha kell, végikimerülésig kergetig a verébcsapatokat, ha kell, tízezer kínai beül 1400 hajóba, és megtisztítja több négyzetkilométernyi területen a mindent ellepő algáktól a Csingtao kikötőt. Itt kerül sor a vitorlások versenyeire. Hasonlóan jártak el a kajak-kenu pályákon is.
– Szmog van Pekingben? Nem baj, majd belegyeznek helyette friss levegőt – szól a kissé idétlen vicc. De tény és való: a főváros hírhedt levegőjével tényleg baj van. A főváros irányítói, úgy tűnik, hiába adták ki a parancsot, hogy 1,5 millió autó nem közlekedhet, csak kétnaponta. Hiába állíttattak le gyárakat. Hiába ültettek egymillió fát, vettek húszezer új, környezetkímélő buszt, építettek kétszáz (!) kilométer metrót. Szmog mégis van. Bár javult a helyzet, a megnyitó előtti napokban füstködbe burkolódzott Peking.
Vészforgatókönyv is készült. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság kijelentette, hogy azokat a fizikailag is megterhelő versenyszámokat, amelyek egy óránál hosszabb ideig tartanak, magas légszennyezettség esetén elhalaszthatják – ez pedig nem jelentene dicsőséget senkinek.

Laborverseny
Központi probléma lesz Pekingben a dopping elleni harc, az elmúlt hetek tiltott szerekkel kapcsolatos visszaélések híreitől voltak hangosak. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság visszavette a 4×400-as váltófutás sydneyi aranyérmét az amerikai csapattól, mivel annak egyik tagja, Antonio Pettigrew bevallotta, hogy 1997 és 2003 között rendszeresen doppingolt. Nem indulhat a játékokon a 100 méteres női mellúszás huszonegy éves világcsúcstartója, az amerikai Jessica Hardy, aki a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket sem vette igénybe – bár a helyzet egyértelműnek tűnik, a hölgy mindkét doppingszerpróbája pozitív volt.

A világsajtóban és Magyarországon is erőteljes azoknak a hangja, akik állítják: az élsportot teljesen áthatja a dopping, másként lehetetlen lenne évente új világcsúcsokat állítani. (Csak idén, az első fél évben mintegy ötven új úszóvilágcsúcs született…) Három hete a BBC tényfeltáró riportjában bizonyította, hogy a WADA (Doppingellenes Világügynökség) nagy számban engedett át a vizsgálatokon EPO-t – azaz a vér oxigénszállító képességét javító szert – tartalmazó mintákat, mivel a jelenleg érvényes szabályzat erre lehetőséget ad. A riportban megszólaló orvosok azt is állították, hogy a doppingot előállító laborok, az azt alkalmazó edzők és sportolók doppingellenőrző laborokkal működnek együtt. Az MTV Napkelte című műsorában dr. Frenkl Róbert szakértő azt a véleményét fejtette ki, hogy a háromszázalékos lebukási ráta harmincszázalékos fertőzöttséget takar az élsporban.

A WADA Pekingben 4500 vizsgálatot tervez, a sportolók közel felét ellenőrzik majd, véletlenszerűen. Szinte a repülőgépről lelépve fognak karon versenyzőket, s kérnek tőlük vizelet-, vér- és egyéb mintákat az ellenőrök. A „wadások” a sportolók minden percéről tudnak. A versenyzők kétórás intervallumokban kötelesek egy nappal előre megadni a tartózkodási helyüket, hogy bármikor megtalálhassák őket – és már a menetrend megsértése is következményeket vonhat maga után.