A hegybíró véleménye

„Megverték a szüretelőket zaklató munkaügyi ellenőrt a Heves megyei Andornaktályán! – szólt a hír az elmúlt napokban.
Nagyon sajnálatos, ha egy a munkáját végző embert tettleg bántalmaznak, főleg ha egy hölgyről van szó, DE! Megkérdezte-e valaki a másik oldalt egyáltalán, mivel a történtek egy hosszabb ideje zajló drasztikus fellépés következményei, amely a  szőlőtáblákon zajlik nap mint nap.
 Mindez az idei nehéz gazdasági, évjárati körülmények közepette, amikor azon a néhány napsütéses napon mindenki igyekszik menteni a termést, amit jó esetben van hova eladni. Eközben a helikopteres megfigyelést követi a Rendőrség és a VPOP által biztosított Munkaügyi és Munkavédelmi Hatóság – időnként az APEH-hel – együttes akciója hermetikusan közbezárva a területet, akadályozva a normális munkavégzést, ezzel anyagi erkölcsi kárt okozva a termelőknek, akiket bűnözőkként kezelve próbálnak érvényt szerezni olyan jogszabályoknak, amelyeknek úgy tűnik kizárólagos célja a szőlő és bortermelők ellehetetlenítése, a mezőgazdasági munkák összekeverése az iparival. Nem mellékesen az ún. kalákák szétverése, az emberi kapcsolatok , barátságok megszüntetése, a becsületesen dolgozó emberek  zaklatása, helyzetük kihasználása, munkakedvük, emberi értékeik sárba tiprása.
A termelők, a gazdák mindent megtesznek annak érdekében, hogy megfeleljenek az amúgy sem könnyű adminisztrációs feltételeknek, de a hatóságok is teremtsék meg az összhangot az adatszolgáltatás terén, hogy a jogszabályi előírások a napi gyakorlatban is megvalósíthatók legyenek. pl.: az Alkalmi munkavállalói könyv sem  tartalmazza mindazon adatokat, melyeket  az APEH megkövetel az adatszolgáltatás során, ilyenek pl. az adóazonosító szám illetve a lakcím. A napi munkavégzés során óhatatlanul is előfordulhat, hogy egy-egy munkavállaló otthon felejti a fenti könyvet, amely a szőlőtábla szélén derül ki, azonban mivel közös járművel érkeznek, pótlására aznap már nincs lehetőség. Vagy a szomszédos táblában parkoló gépkocsiban van a fenti „kiskönyv”, melybe egyébként szabályszerűen beragasztották a bélyeget. Már a figyelmeztetés is komoly szankciókkal jár, ráadásul a megbírságolt termelő elesik pl. a földalapú támogatástól és minden pályázati lehetőségtől!!! Tehát ha úgy tetszik, többszörösen lakol a vétkes, gaz elkövető.
A mezőgazdaságban dolgozó alkalmi munkavállalók egyszerű kétkezi munkások, akiknek más típusú munkavégzésre nincs lehetőségük, de fel kell tenni a kérdést, segélyért álljanak-e ők is sorba, vagy inkább dolgozzanak. Jelentős mértékű vissza nem térítendő támogatást lehet igényelni a szőlőszüretelő kombájnokra, melyek az emberi munkaerőt kiszorítva a vidék további lepusztulásához, az „újkori segélyország” megvalósulásához vezetnek! Csak egy a kérdés elbírja mindezt az amúgy sem rózsás gazdaságunk?
Figyelembe kellene venni, hogy a mezőgazdasági munkák erősen időjárásfüggők így azok szervezése, a megfelelő munkavállalók biztosítása nem egyszerű feladat, hiszen valóban könnyebb a segélyt átvenni, mint azért keményen megdolgozni! Át kellene gondolni azt a tarthatatlan  előírást , hogy az évszázadok óta szokásos baráti, családi kalákák mezőgazdasági pl. szüreti munkavégzése, egymásnak való kölcsönös segítése lehetetlenné vált a jelenlegi helyzetben, hiszen csak egyenes ági leszármazottak (rokonok) vehetnek részt szabályszerűen ezen munkákban. Vagyis a sógor, koma, anyós, após, unokatestvér, keresztszülő, szomszéd, barát nem!
Egykoron a szüret neves ünnep volt az Egri hegyoldalakon, az egész éves munka gyümölcsének betakarítása, ma viszont a termelők rémálma, mivel az amúgy sem rózsás helyzetben ilyen megpróbáltatásoknak (megalázásoknak) is ki vannak téve a szőlővel még(!) foglalkozók. Amúgy meg ki emlékszik már a diákszüretekre, amikor diák zsivaly töltötte meg a hegyoldalakat...

Eger, 2008. 09. 29.
Tarsoly József
Eger Város Hegybírója”