Bemondásalapú adóreform

Nézzük, mihez is ragaszkodik a kormány! Először is a majd’ mindenkit érintő általános forgalmi adó (áfa) 20 százalékos szintje nem változna. A személyi jövedelemadó (szja) és a hozzá tartozó kedvezmények három év alatt módosulnának. Megszűnne az adójóváírás, de belépne a nullakulcs 750 ezer forintig. A 18 százalékkal adózók jövedelemhatára előbb 1,7, majd 2, 2011-re 2,5, 2012-re 3 millió forintra emelkedne. A nagyobb jövedelmet elérők viszont továbbra is 36 százalékos szja-t fizetnének.
Változnának a béreket terhelő járulékok is, igaz, elég lassan: jövőre csak 5 százalékkal mérsékelnék azokat, de csupán havi 140 ezer forintos fizetésig, s az e feletti fizetéshányadra maradna a mostani terhelés. 3-4 év alatt érné el a kormány a járulékok 10-11 százaléknyi csökkentését, s lenne a teher átlagosan 22 százaléknyi. Emiatt is vélik szakértők túl lassúnak, túl óvatosnak, s talán  kisebb hatásúnak, a feketegazdaság kifehérítése érdekét alig szolgáló lépésnek ezt a tervet. Az elmaradott térségekben az új munkahelyet betöltő frissen felvettek után három évig nem kellene járulékot fizetni, s ezt követően is csak fokozatosan kell áttérni az amúgy is csökkenő szintre.
Az adócsomag vállalkozókat érintő része igazából némi egyszerűsítést jelent, számottevő elvonáscsökkentést nem nagyon. Megszűnne néhány kisebb adónem, a néhány éve bevezett különadó, viszont 16 százalékról 18 százalékra emelkedne a társasági adó mértéke.
Mindenkit – de a szegényebb rétegeket hatványozottabban – érintő lépés lesz a cigarettát és az italokat terhelő jövedéki adó kemény növelése, a vállalkozásokat pedig az terhelné jelentősen, hogy alig maradna olyan cégautóval kapcsolatos költség, mellyel csökkenthető lenne az adóalap, és fizetni kellene az üdülési csekk után is.
Magyarország történelmet írna, ha három év alatt sikerülne gyökeresen változtatni a hazai adózási fegyelmen. Már csak azért is, mert általában az adók mérséklése, egyszerűsítése vezetett célra, vagyis vont be a mostaninál jóval szélesebb tömeget a közös terhek viselésébe.
Az adócsomag lényege, hogy az állam évről évre annyival csökkenti adóterheinket, mint amennyivel több adót fizetünk be, vagyis amennyivel fehéredik az ország gazdasága. Márpedig a feketegazdaság aránya 20-30 százalék körüli szintet ért el. Akik néhány tízezer forintról nem adnak számlát, éppúgy idetartoznak, mint a több százmilliós kárt okozó cigicsempészek, borhamisítók, feketemunkások stb. Kormányzati becslések szerint évente 2400 milliárd forint adót és járulékot csalunk el. Vagyis elméletileg van alapja az úgynevezett kifehérítési akciónak. S az ügy nem jövőre kezdődik: már tavaly 80-100 milliárd forint többletbevétele volt az országnak abból, hogy az adóhatóság szigorú vizsgálatokat kezdett – például egymillió emberről derítette ki, hogy nem rendezett a társadalombiztosítása, és sorolhatnánk. Az idén hasonló a szigor, azt viszont nem tudni, meglesz-e ismét a százmilliárdos pluszbevétel. Szakértők szerint aligha, s a következő években sem lehet arra számítani, hogy minden évben 300-300 milliárd forintnyi többlet jön be.
A kormány számolt ezzel, s azt mondja, hogy jövőre megelőlegezi az adócsökkentés árát, vagyis azt a 300 milliárd forintot, mely a gazdaság kifehérítéséből származó bevételi többlet lenne. Ha nem jönne be ez a pénz, akkor sem állna fejre a költségvetés, vész esetére ott a 300 milliárdos zárolt tartalék. Legalábbis egy évig biztosan nem. De mi lesz 2010-ben és az utána következő években, ha nem fehéredik annyira a magyar gazdaság, mint ahogy ma elképzelik az adócsomag megalkotói?
A közgazdászok egyetértenek abban, hogy kiadáscsökkentés nélkül nincs reform. Ám a kormány szerint a társadalom képtelen elviselni a nyugdíj, a családi pótlék, a segélyek kurtítását. Alighanem igaza van, de akkor mi lesz az ország versenyképességével, a gazdaság gyorsításával, mindannyiunk jobb életével?

Vasszigor forintokért
Az utóbbi évszázadokban úgy nevelkedett ez az ország, hogy mindig a kiskapukat kereste. Adózási szabályok kikerülése miatt már a török időkben feketéztünk, s az akkori helytartóinkat úgy vertük át, hogy rászoktunk a disznóhúsra. A disznótartást nem adóztatta a török, a tisztátalan állat nem ért ennyit sem. Fel is futott néhány évtized alatt a magyar sertéshúsfogyasztás.
Nem kell példákat említenünk, milyen hasonló kiskapukat használunk napjainkban, de ahogy telnek az évek, kimondhatjuk, malaca van annak, aki disznóságait évekig képes eltitkolni az adóhatóság elől.
Az APEH tavaly keményített be igazán, mikor is vagy 16 ezer vagyonosodási vizsgálatot kezdett meg, 10 milliárd forint eltitkolt adót szedett be. De ez csak kisebb része annak a 80-100 milliárdnak, mely pluszban folyt be az államkasszába – ennek nagy része köszönhető a dohány-, az italpiac ellenőrzésének, az áfabefizetés és -visszaigénylés szigorú felügyeletének. Ráadásul a szigor nemhogy csökkent volna, hanem az idén tovább növekedett. Számosan tapasztalhattuk, hogy már néhány százezres, két-három hetes adófizetési csúszás után inkasszót rendel el – szó és bejelentés nélkül – a hatóság. S csak annyit mondhatunk: tegye. Az ország ugyanis belerokkan a terhekbe – pontosabban azok rokkannak bele, akik rendesen fizetnek. Az a 3,6 millió ember, aki eltartja az országot, akik befizetéseiből lehet havonta utalni nyugdíjat, segélyeket, támogatásokat. Ha a befizetők száma nem nő százezres nagyságrenddel, ha a feltételezett 2400 milliárd forintnyi elkerült adó és járulék nagyobbik része nem folyik be a közösbe, akkor az ország fejre fog állni. Nincs olyan gazdaságpolitika, amely működőképes lenne ilyen arányú feketegazdaság mellett.

Élenjárunk
Feketegazdaságnak a szó klasszikus, angolszász értelmében elsősorban az illegális javak kereskedelmével foglalkozó „üzletágakat” nevezzük – amilyen például a kábítószer vagy a fegyverek adásvétele, illetve a prostitúció. De tulajdonképpen idetartozik minden gazdasági jellegű tevékenység, ami bármilyen szempontból a hatályos jogszabályok áthágásával, megkerülésével zajlik. Az egyértelműen a rendőrség hatáskörébe utalt bűncselekményekkel szemben ezeknek a veszélyessége jellemzően tömeges voltukban gyökerezik. Az egyes elkövető maga csak kisebb kárt okoz, ami az esetek többségében nem is nyilvánvaló, ezért a társadalom ezeket a cselekményeket gyakran egyáltalán nem ítéli el.
Szürkegazdaságnak a nagyobbrészt legálisan üzemeltetett szféra azon részét nevezzük, amelyben „fekete” elemeket lehet felfedezni. Klasszikus példa erre a minimálbérre bejelentett munkavállaló, aki zsebbe is kap fizetést.
A feketegazdaság aránya a fejlett világ nagy részében tíz százalék körüli a bruttó nemzeti termék (GDP) egészéhez viszonyítva. Természetesen ebben nagyon nagy a szórás, még szűkebb környezetünkben is, ha csak Csehországot (7 százalék), illetve Szlovákiát (15 százalék) nézzük. Magyarországon a fekete- és szürkegazdaság aránya kiugróan magas. Politikusok aktuális szándékaiknak megfelelően mondják tíz, húsz, harminc százaléknak, a Pénzügyminisztérium és a gazdasági elemzők 18-20 százalékról beszélnek – ami több mint évi ezermilliárd forintnak felel meg.
A legnagyobb tételt a jövedéki termékek körüli viszszaéléseken bukja az állam: a cigaretta- és üzemanyag-csempészeten, valamint a jövedéki adó csalásán. A számlaadás elkerülése, a számlagyárak és az áfacsalás együtt a második helyen tanyáznak, harmadik a feketefoglalkoztatás, illetve a járulékfizetés elkerülése, a negyedik pedig a termékhamisítás.
A hazánkéhoz hasonló helyzetekre nemzetközi receptek nem nagyon vannak. A klasszikus esetekben a feketegazdaság felszámolása az illegális termékek, bevándorlás, prostitúció körül forgott. A nemzetközi kutatások abban biztosak, hogy a szabályok átláthatóvá tétele, bizonyos esetekben enyhítése, valamint a hatékony ellenőrzés körül kellene keresgélni, mikor a fekete- és szürkegazdaság arányát csökkenteni akarjuk.

Számítások
Egy átlagosnak számító, fejenként bruttó havi száznegyvenezer forintot kereső házaspár szerepel példánkban, két gyerekkel. A jelenlegi szabályok szerint adójóváírásra jogosultak, a gyerekek után adókedvezményre nem. Személyi jövedelemadójuk a 18 százalékos sávba tartozik. A munkáltatónak a járulékokkal együtt 188 850 forintjába kerülnek egy hónapban, markukat fejenként 99 115 forint üti. Ha a képlethez hozzáadunk egy harmadik gyereket, akkor a szülők egyike igénybe vehet utána 12 000 forint szja-kedvezményt, ennyivel több lesz a háztartás elkölthető pénze.
A meglebegtetett adócsomag hatására embereinknél nem sok minden változna. Eleve a kedvezőbb szja-sávba tartoznak, onnan nem mozdulnak el. Vagyis itt az ördög a még nem ismert részletszabályokban lesz. A Napi Gazdaság számításai szerint fejenként háromezer forintnál nem nyerhetnek többet. A munkáltató nyeresége két forrásból származik: egyrészt a bruttó bér 140 ezer forint alá eső része után 5 százalékkal kisebb járulékot fizet. A nyereségéből 2 százalékkal több marad a 4 százalékos különadó eltörlése és a társasági nyereségadó egyidejű felemelése miatt.
Mivel a bérezés sehol nem enynyire egyszerű, az általunk megkérdezett könyvelők azt mondták, majd akkor érdemes számolni, ha már lesznek konkrét szabályok is. Szó van az eddig adómentes, népszerű cafeteria-rendszer 11 százalékos adóztatásáról, valamint olyan új könyvelési finomságokról, mint az épületek amortizációjának leírása – az ilyen részletszabályok akár több pénzt vihetnek el, mint amennyit a csomag látványos része hoz.

Visszhangok
Az adószabályok átalakítására reagált a napi sajtóban szinte mindenki, aki él és mozog. Munkavállalói oldalról általános az a vélekedés, hogy az új szabályok elsősorban a munkáltatóknak kedveznek, ezt hangsúlyozta többek között Borsik János, az Autonómok Szekszervezetének elnöke, illetve az MSZOSZ is. Munkáltatói oldalról Dávid Ferenc VOSZ-főtitkár azt mondta, hogy ez csak adókiigazítás, nem reform, ők komolyabb járulékcsökkentésre számítottak.
A szakemberek véleménye abban megegyezik, hogy a gazdaság remélt kifehéredése gyenge fedezet az adócsökkentésre, és felboríthatja a költségvetést. Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young elemzője, az APEH korábbi második embere a Magyar Rádiónak azt mondta, hogy az adóeljárás jelentős egyszerűsítésére is szükség van. Barcza György, a K&H elemzője a Hírszerző internetes portálon arra hívja fel a figyelmet, hogy adóterhelésünk az ideálisnál tíz százalékkal magasabb, a csomag ezt évi 1 százalékkal csökkentené, vagyis tíz év kellene, hogy ugyanolyan vonzó befektetési célpont legyünk, mint mondjuk Szlovákia.
Az adószabályok rettenetesen bonyolultak, az ördög a részletekben lakik, mondta nekünk egy nagy adótanácsadó cég munkatársa. Nem csak a százalékok döntenek, de az is, hogy mi képezi az adó alapját, vagy milyen kedvezményeket lehet, illetve nem lehet érvényesíteni.

Képeink a Kiemelt Adózók Igazgatóságának fővárosi épületében látható kiállításon készültek.
Az adózástörténeti tárlat a Dob utca 75.-ben keddi napokon látogatható.