Kutyaposta

Ma már erre adottak a lehetőségek: egyre nő a szakirodalom – itt van mindjárt a Kutyaposta is… –, a kutyaóvodák, kutyaiskolák, kutyatrénerek is egyre elterjedtebbek. Az évente megrendezett Tappancs Állatfesztivál például jó példa arra, hogy valóban lehet kutyával, sőt, sok kutyával is kulturáltan megjelenni, szórakozni. Ezen a rendezvényen az összes program azt a célt szolgálja, hogy kipróbálhassuk kutyáink képességeit, és gyakorolhassuk kutyánkkal a közösségben elvárt viselkedést.
Idén július 20-án tartották a VII. Tappancs Állatfesztivált, ahol a kutyás futáson túl számos kutyás sportot mutattak be. Ilyen volt például az agility, ahol a gazdának és a kutyának is ugyanúgy teljesíteni kell a pályát, mindkettőjüknek egyformán meg kell dolgozniuk a sikerért, legyen az a szánhúzás vagy a dog dancing (kutyás tánc). Ezek a sportok, ha furcsának is tűnnek első látásra, elősegítik a gazda és kutyája közti kapcsolat erősödését, segítenek a kutya nagy mozgásigényének kielégítésében, s nem utolsósorban kialakítják a kutyában a fegyelmezett viselkedést. A mozgás mellett minden kutyának szüksége van feladatokra is: szeretnek a gazdával együtt dolgozni, teljesíteni, sikereket elérni, a közös munka során a gazda-kutya kapcsolat is erősödik.
Azt azonban tudni kell, hogy a kutyanevelés nem azonos az erőszakos módszerek alkalmazásával. A nevelés eszköze nem a verés, a büntetés, hanem inkább a dicséret, a pozitív megerősítés, legfeljebb a dicséret megvonása. Sokakban él még az az elképzelés, hogy a kutyákat szöges nyakörvvel, esetleg szíjjal-bottal kell „idomítani”, majd így megtanulják, „hol a helyük”. Valójában ilyen módszerekkel csak a kutya bizalmát lehet elveszteni. Ha valaki nem képes nagy testű kutyáját más módon kordában tartani, az jobban teszi, ha nem tart ilyen állatot.
Még egyszer: a kutya elfogadottabb társadalmi beilleszkedéséhez egyaránt szükséges a gazda felelősségtudatának és az ellenzők szemléletének a változása. Előttünk az út – induljunk el közösen rajta.