Kutyaposta

Múlt heti, tűzijáték-ügyi felhorkanásunk – helyesebben: felvakkantásunk – úgy látszik, helyeslő fülekre talált, legalábbis ezt jelzik az érkező „anyázó” telefonok és levelek. Az alábbiakban kettőt közlök ezek sorából: egy kedves levélkét Budapestről és egy mérges telefonüzenetet Sárpilisről.

EgyébSzücs Gábor2008. 09. 05. péntek2008. 09. 05.

Kép: Hajós, 2007. szeptember 07. Hermanutz András a szüretre készíti elő a hordókat. Fotó: Ujvári Sándor

Kutyaposta
Hajós, 2007. szeptember 07. Hermanutz András a szüretre készíti elő a hordókat. Fotó: Ujvári Sándor

A levél feladója azt kérte, annyit írjunk csak róla, hogy ő Irén néni.
„Morzsa az én kutyám neve. Valahol valakik másként szólíthatták, de ezt már senki nem tudja, mert egy szép napon ’elvesztették’. Én befogadtam, ennek már nyolc éve, és nem bántam meg! Rendkívül intelligens, okos kutyalány lett belőle.
Az első időben tartózkodóak voltunk mindketten. Szomorúak voltak a szemei, megsajnáltam, igyekeztem hát mindent megadni neki, amire egy kutyának csak szüksége lehet. Takaros kis házat (ahová sohase ment be), szép etetőtálat kapott, állatorvoshoz vittem, és amikor itt volt az ideje, ivartalaníttattam. A nehéz időszak után kezdte értésemre adni, hogy nem akármilyen keverék ő! Mivel a házát nem szerette, kapott egy nagy kutyakosarat, kibélelve. Eleinte a hálószobába nem jöhetett be, de aztán ez is változott, most már nálam alszik a szobában, egy hálózsákon. Családi házban lakom, Morzsa nagyon éber, a bejáratot senki sem közelítheti meg észrevétlenül. Rendkívül okos, és rám nagyon vigyáz.
Minden ’petárdás’ ünnepen mindketten a saját hálózsákunkon alszunk a szőnyegen, ő a két kezével fogja az én kezemet, mert ilyenkor nagyon fél. Minden idős, egyedül élő embernek kívánok egy ilyen ragaszkodó, hűséges kis kutyát. Sajnos, már én sem vagyok fiatal, de az unokám is nagyon szereti Morzsát, és nyugodt lehetek, biztosan itt fog élni akkor is, ha én már nem leszek.”
És akkor a telefon. A hívó Sárpilisről tárcsázta a Kutyapostást.
„Nemcsak Pesten, hanem itt, vidéken is üldözik a kutyákat a tűzijátékkal. Mert olyan jól megy nekünk… Biztosan ezért lesz nálunk is, Sárpilisen, a kányavári falunap alkalmából. Hogy így aztán nálunk is szanaszét szaladjanak a kutyák, de az sem baj, mert majd befogják azokat is, és lelövik. Most éppen két kutya vár hasonló sorsa, hamar végük lesz. Annyi eszük sincs, hogy legalább bemutassák a helyi tévében, hátha valaki értük jönne, nem, egyszerűbb megölni őket…”
Csak hogy ne maradjunk erre a hétre sem felháborító történetek nélkül, befejezésül a dányi botrányról: a községben 300 elásott kutyatetemet találtak. Hogy ki tette, s mennyi ideje tart errefelé az öldöklés, nem fontos, természetesen ez is politikai támadás immár, a kutyatetemek ügyét közhírré tevők bizonnyal a helyi jegyző visszahelyezését akarják megakadályozni. Persze, hogy nem gyilkosság ez, hanem politikai támadás, ugyan mi más lenne…

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek