Messiásként várják Obamát

Nemcsak Amerikát, hanem szó szerint az egész világot az foglalkoztatja, hogy mit tesz majd Barack Obama, ha január 20-i beiktatása után elfoglalja helyét az Ovális Iroda íróasztalánál, mi szerepel tervezett intézkedései listájának elején vagy a csúcsán, és milyen ügyeket tesz félre, amelyek egyelőre várhatnak.
A megválasztott elnök még kellő humorérzékkel kezeli a dolgokat. A győzelem hetében kétszer szerepelt a nyilvánosság előtt: tartott egy sajtóértekezletet, és rádióbeszédet is mondott „a demokraták hullámhosszán”. Az újságírók hatalmas nevetésben törtek ki, amikor „fontos kérdésnek” nevezte, hogy lányai milyen kiskutyát vihetnek majd a Fehér Házba. A győzelem éjszakáján ugyanis Obama mindenkinek kifejezte háláját, aki segített neki, és a lányainak is megígérte: „Ti is kiérdemeltétek a kiskutyát.” A megválasztott elnök komolyan taglalta, hogy a kutyát – „aki olyan lesz, mint én, egy keverék” – valószínűleg egy kutyamenhelyről  választják majd ki, de óvatosan, mert tízéves, nagyobbik lánya allergiás.
Obama megszólalásaiból eddig két fontos dolog derült ki: hangsúlyozta, hogy egyszerre az Egyesült Államoknak csak egy elnöke van, azaz beiktatásáig egyáltalán nem óhajt konkrét kérdésekkel foglalkozni, még kevésbé döntéseket hozni. Másrészt viszont világosan mindenkinek az értésére adta, hogy szemtől szemben kívánja felvenni a harcot az amerikaiakat érintő legfontosabb kérdéssel, a pénzügyi-gazdasági válsággal. Újra megerősítette, hogy első dolga lesz kinevezni a pénzügyminisztert: „Ezt megfontolt sietséggel fogom megtenni, de a hangsúly egyaránt van a megfontoltságon és a sietségen is” – mondta.
A megválasztott elnök szavai jelezték, hogy Amerika gazdasági ügyein kívül egyelőre minden más kérdés a háttérbe szorul. Emlékeztetett arra, hogy az idén eddig 1,2 millió munkahely szűnt meg – egyedül októberben 240 ezer. Obama gazdasági mentőcsomagot ígért, adókönnyítésekkel, gazdaságélénkítő intézkedésekkel, munkahelyteremtéssel – „de nem tudunk majd gyorsan és könnyen kikecmeregni ebből a gödörből”, tette hozzá.
Mindez azt jelenti, hogy ha Barack Obama meg akarja erősíteni az amerikaiak iránta való bizalmát, ha szilárd támogatást akar szerezni minden más tervezett reformjához, akkor legelőbb honfitársait kell megnyernie. Ez pedig elsősorban, bármennyire is nyersen hangzik, a pénztárcájukon keresztül lehetséges.
A világnak el kell fogadnia, hogy Barack Obama a beiktatás után jó ideig Amerika ügyeivel lesz elfoglalva – a nagy, globális ügyekre pedig csak türelmes, ám nem sokat mondó szavakat szán majd. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy az amerikai elnök bezárkózzék a Fehér Házba, és csak lányai kutyájával vagy a hitelválság miatt lakását elveszítő kétmillió ember problémáival foglalkozzék.
Barack Obamának szembesülnie kell a két háborúval, Irakban és Afganisztánban, ahol amerikai fiúk harcolnak. Egy amerikai elnök sem feledheti  2001. szeptember 11. után a terrorizmus elleni harcot. Kezdenie kell valamit az állandóan gyanakvó Oroszországgal is – meg Európával, amelyet Moszkva fáradhatatlanul igyekszik maga mellé állítani. A Közel-Kelet is állandóan Amerikára mutogat ahelyett, hogy maga keresné a megegyezést. Kína, India, Pakisztán és egész Ázsia agresszív türelmetlenséggel várja az amerikai cselekvést, Afrika pedig a messiást látja benne. Dél-Amerika arra számít, hogy hivatalba lépését az úrfelmutatás követi. Úgy tűnik, hogy még a megsebzett Föld, a melegedő légkör, az olvadó jéghegyek is Barack Obamától várják a gyógyulást – a világ tőzsdéiről már nem is szólva.
Barack Obama bátran idézhetné egyik elődjét, John Fitzgerald Kennedy elnököt, aki 1960 januárjában, beiktatási beszédében ezeket mondta: „Amerikai honfitársaim, ne azt kérdezzétek, hogy hazátok mit tehet értetek; kérdezzétek azt, hogy ti mi tehettek hazátokért. Embertársaim a világban, ne azt kérdezzétek, hogy mi tehet értetek Amerika, hanem azt, hogy mit tehetünk mi együtt az ember szabadságáért.”

A Béna és a Tehetetlen
Sajátos időszak telik el az Egyesült Államokban az új elnök megválasztása és a régi elnök hivatali idejének lejárta között. Az Egyesült Államoknak mindig csak egy elnöke van, de a választás és a hatalom átruházása között csaknem három hónap telik el. George W. Bush egészen 2009. január 20. déli tizenkettő óráig az Egyesült Államok elnöke – Barack Obama pedig csak a közbeszédben megválasztott elnök, alkotmányosan mindaddig csak elnökjelölt, amíg az úgynevezett elektori kollégium meg nem választja: erre idén december 15-én kerül sor. Ő csak ezután lesz hivatalosan megválasztott elnök, bár a valóságban semmi hatalma nem lesz – „igazi” elnökké csak akkor válik, amikor a korábbi elnök alkotmányos hivatali mandátuma januárban lejár. (A beiktatás csak ceremónia. Ha egy elnök mandátuma lejár, akkor a megválasztott elnök automatikusan követi őt az elnöki székben.)
Az elnökválasztás és az új elnök hivatalba lépése közötti időszakban a leköszönő elnök – jelen esetben George W. Bush – „béna kacsa”. Lényeges döntéseket rendszerint már nem hoz a távozó államfő – bár rákényszerülhet fontos intézkedésekre ebben a periódusban is, hiszen szükséghelyzetben ez kötelessége. Normális esetben az elnök szorosan együttműködik majdani utódjával. Bush megígérte a korlátlan együttműködést Barack Obamával. Mint mondta, nem szeretné, ha az új elnök „becsapódna” az intézendő ügyek kellős közepébe, hanem azt akarja: lendületből, futva érjen földet, hogy az ügyek átvétele gördülékeny legyen.