Több lyukat a nadrágszíjra

Kétszer akkora a csomag, mint amire a piac számított: a három intézmény 20 milliárd eurónyi készenléti hitelkeretet biztosít számunkra – a rendelkezésre bocsátási idő alatt akkora összeget hívhatunk le belőle, amekkorára szükségünk van.
A hitelkeretet 2010 március végéig vehetjük igénybe – úgy tűnik, a valutaalap csomagja egyelőre másfél évre szól, de ennek semmi köze a választásokhoz. Ugyanis az IMF 1-1,5 évre ad ilyen csomagokat. A csomagot úgy állítják össze, hogy a hitel nagy része már az elején Magyarország rendelkezésére álljon. Amennyiben igénybe veszszük a hitelt, azt 5-6 százalékos kamat mellett  3-5 év alatt kell visszafizetnünk. Azért előnyös ez a megoldás, mert ez a kamat a fele annak, mint amennyiért napjainkban az állampapírok eladhatók, vagyis az IMF–EU–Világbank hitele fele anynyiba kerül, mintha a piacról szereznénk a kölcsönt. Ha lehívjuk a hitelt, az nyomban az MNB-hez kerül és csökkenthetők általa a lejáró hitelek. Ugyanakkor a csomagnak lesz egy olyan része is, amely a magyar bankrendszer számára lesz elérhető.
Persze pénzbe kerül a hitel akkor is, ha nem nyúlunk hozzá, bár ebben az esetben csupán készenléti díjat kell fizetnünk, évi 0,25 százalékot – vagyis durván 12,5 milliárd forintot.
A pénzügyminiszter nyilatkozata szerint nem szerepel a kormány tervei között a 20 milliárd euró lehívása, de a mondhatni tetemes öszszeg biztonságot nyújt arra az esetre, ha újabb támadás éri a forintot vagy a magyar állampapírokat. Az IMF és az EU képviselői egyértelművé tették: a pénzügyi válság elleni védőcsomagnak az a feltétele, hogy a kabinet csökkentse az állami kiadásokat, a költségvetés hiányát, és folytassa a szerkezeti és a költségvetési reformokat egyaránt. A valutaalap feltételként azt is kikötötte, hogy a kormány ne foganatosítson olyan adómódosításokat, amelyek csökkentik az államkassza bevételeit. Mindhárom szervezet figyelni fogja, hogy a költségvetési hiány a megállapodásban vállaltak szerint alakul-e, az inflációs célt elérjük-e, és hogy elegendő devizatartalékot tudhatunk-e magunknak.
Mindezek teljesítésében a legégetőbb a nadrágszíj megszorításának a problematikája. Merthogy senki sem szereti, ha kevesebb pénzből, kisebb jólétben kell élnie, mint korábban. A szerkezeti reformok végrehajtása mindig valamilyen ellenérvbe ütközik. Pedig úgy tűnik, nincs tovább: csökkenteni kell az állam kiadásait. Ma már bizonyos: a közalkalmazottak bére nem emelkedhet jövőre, s bár őrizzük a 13. havi nyugdíjat, értéke nem lehet több 80 000 forintnál. Ami ennél is nagyobb baj: csaknem elkerülhetetlennek tűnik, hogy legalább 100 000 ember elveszítse a munkahelyét. Több millió honfitársunknak kell újabb lyukat fúrni a nadrágszíjra! Természetesen mindenkinek részt kell vállalnia ebben, mert mindannyian benne vagyunk a slamasztikában.
Jó tisztában lenni azzal, hogy Magyarország nem lett volna enynyire kitéve a pénzügyi támadásoknak, ha az adósságai nem növekedtek volna drasztikusan az elmúlt években. Az állam tartozása mintegy háromszorosa a most kapott készenléti hitelnek, és ehhez jönnek még a magánszemélyek és a vállalatok által felvett hitelek is.
E hitelek boldog birtokosai bizony újra kell számolják bevételeiket-kiadásaikat, és idomulniuk kell a megváltozott pénzügyi világ szabályaihoz. A reformok mellett pedig fontos, hogy az állampolgári elvárások mérséklődjenek.
A hitelből finanszírozott jólétnek egyelőre vége. A szakértők a GDP 1 százalékos mérséklődésével, 4,5 százalékos inflációval, 2,7 százalékkal csökkenő reálbérekkel és a lakossági fogyasztás 3,1 százalékos visszaesésével számolnak. Növekedik a munkanélküliek száma, gondban vannak a munkaadók. Szorítani kell tehát mindenkinek a nadrágszíjon – jobb idők egyelőre nem jönnek.

Nem vagyunk egyedül
Több ország is van a földkerekségen, amelynek sakkot adott a válság. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) az elmúlt hetekben hazánkon kívül Izlanddal, Pakisztánnal, Fehéroroszországgal, Ukrajnával és Szerbiával is tárgyalásokba kezdett.
Izlanddal mintegy 2,1 milliárd eurós segélyről kötött megállapodást az IMF.  Amint a valutaalap vezetői jóváhagyják az egyezményt, Izland azonnal lehívhat 833 millió dollárt a keretből. A hazánkhoz mostanában gyakran hasonlítgatott szigetország pénzügyi rendszere az összeomlás szélén áll, miután az ország három legnagyobb bankja fölött az államnak kellett átvennie az irányítást.
Napokkal ezelőtt az IMF bejelentette, hogy a pénzügyi válság elkerülése érdekében Pakisztán is hozzá fordult segítségért. A magas olajárak és az országba áramló külföldi tőke csökkenése miatt nagyot esett a pakisztáni rúpia értéke.
A válság megtépázta a fehérorosz gazdaságot is. Az IMF egyelőre nem határozta meg, hogy mekkora hitelkeretet bocsát majd az ország rendelkezésére – sajtóértesülések szerint Minszk kétmilliárd dolláros hitelt kért.
Lapzártánk után, szerdán tárgyal az IMF igazgatótanácsa az Ukrajnának szánt hitelről. Kijev 16,5 milliárd dollárt kért a szervezettől. Az ukrán parlament pénteken hagyta jóvá azt a válságkezelő intézkedéseket tartalmazó törvényt, amelynek elfogadását az IMF kérte a hitelért cserébe.
Szerbia is tárgyalásokat folytat a valutaalappal. Kelet-Európában a szerb dinár volt a legnagyobb vesztes, októberben hét százalékkal gyengült az euróhoz képest. Szerbiának 1,5-2 milliárd euróra lenne szüksége stabilitása biztosításához.
És nem biztos, hogy ezzel vége.
Derékban is szorít
Rossz hír a közszolgáknak: tervek szerint jövőre egy fillér béremelés sem lesz a közszférában, sőt a 13. havi juttatás kifizetése sem garantált. Ezek a lépések 180 milliárdos megtakarítást jelentenének; a 13. havi bérezés elmaradása 700 ezer közalkalmazottat érint. Fontosabb a közszférában a munkahelyek megőrzése – vélekedik a kormány –, mint az emberek elbocsátása azért, hogy a megmaradók fizetésemelésben részesüljenek.
A kormány persze máshol is meghúzta a „köznadrágszíjat”. A miniszterelnök aláírta azt a kormányrendeletet, amely 13 ezer köztisztviselő év végi jutalmazásának feltételeit módosítja. A módosítás által 12 milliárdról kétmilliárdra csökkenne a minisztériumoknál és intézményeiknél felhasználható prémiumkeret. 
Terveik szerint tíz százalékkal csökkentik az állami vállalatok vezetőinek tiszteletdíját, ők a következő években nem kapnak jutalmat és 13. havi juttatást. Az elképzelés szerint jövőre nem emelkedik a 15 miniszter és 22 államtitkár fizetése sem. (A Miniszterelnöki Hivatal honlapján elérhetők az állami vezetők juttatásai. Az adatokból kiderül: a miniszterek illetménye idén mintegy bruttó 1 300 000 forint, az államtitkárok alapfizetése csaknem 1 000 000 forint.)
Némiképp a megszorítások ellensúlyozásáért bruttó húszezer forintos kiegészítő juttatást kap decemberben minden közalkalmazott és köztisztviselő a novemberi béréhez kapcsolódóan. A kiegészítést a vártnál nagyobb infláció indokolja. Legutóbb a júniusi bér mellé kaptak plusz tizenötezret a közszféra munkavállalói.

Svájcnál jobban…
Régóta a levegőben lóg az önkormányzati rendszer átalakítása. Nem kell minden tanyabokorba képviselő-testület meg polgármester, így foglalható össze az a vélemény, amely egy esetleges reformban a szolgáltatások javításának és a spórolásnak a lehetőségét látja. Hazánk a hátsó traktusában szerepel annak a listának, amely azt mutatja, hány főre jut egy önkormányzat az adott európai államban. A sor elején Nagy-Britannia áll, ahol száznegyvenezer főre jut ilyen képviselet, a végén pedig Szlovákia, ahol kétezernél is kevesebbre, de utánunk következik Franciaország és Svájc is – tudtuk meg Zongor Gábortól, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkárától.
Ez a mutatószám önmagában keveset jelent, a lényeg az, hogy milyen feladatokat telepít az állam önkormányzati szintre. A dél-európai modell nagyszámú, de gyenge önkormányzattal dolgozik, a feladatok nagy részét az erős középszint végzi. Az észak-európai modellben kevés a települési önkormányzat, viszont azok sok feladatot látnak el. – Magyarországon egy dél-európai, szétaprózódott struktúrára, ehhez mért állami támogatásra bíznak olyan feladatokat, amelyek az észak-európai modell „erős” önkormányzataira vannak méretezve – véli Zongor Gábor. – Ezért a feladat ellátásának a minősége változó, attól függően, hogy melyik településen vagyunk.
Zongor a probléma megoldását széles körű társulási rendszerekben látja, a jelenlegi önkormányzati struktúra megtartása mellett. – Elkerülhetetlen a változtatás, jelen állapotában a rendszer nem finanszírozható – fűzi hozzá a TÖOSZ főtitkára.
Az utolsó európai reform Dániában történt: itt önkormányzatokat vontak össze, amihez alapjaiban gondolták újra az egész rendszert; a kidolgozás öt évig tartott, a politika három, szakértők által kidolgozott modellből választott. Magyarországon a változtatáshoz kétharmados többség – pártok közötti, választási cikluson átívelő egyetértés – kellene ahhoz, hogy egy ilyen nagy munkát véghez lehessen vinni.
Mit reformáljunk?
Attól féltünk, hogy bedőlünk, mint Izland, erre megjött a hír, hogy az IMF tán segítene, de nagyon kemény feltételeket fog ám szabni. Végre, gondolták sokan, majd most egy csapásra, államcsőd terhe mellett megreformáljuk az összes pazarló rendszerünket. Csakhogy a Nemzetközi Valutaalap nem ilyen fifikás: ő mondott egy számot, mennyivel csökkentsük a költségvetést, és a kormány ezt körülbelül két helyről, minden reform nélkül összeszedte. A közszolgák és a nyugdíjasok megszívták, de ilyen már volt.
Mit lehetne itt és most, ezzel a kormánnyal és ezzel az ellenzékkel reformálni? Az egészségügyre nézve volt egy próbálkozás, ami az érintett szakmák totális ellenállását váltotta ki, végül az akkori kormánypártok kiherélték, majd a népszavazás tönkre vágta a maradékot.
A nyugdíjrendszer reformjára az egyetlen javaslat lényege eddig az, hogy emeljük fel a nyugdíjkorhatárt, hogy a Ratkó-gyerekek ne tudjanak elmenni nyugdíjba, mert most ők tartják el az országot. Ez eddig egy pártnak sem kellett.
Az önkormányzati reformot áhítóknak azt tudjuk üzenni, hogy ahhoz, hogy bármi eredményt érjünk el, a középszinthez, vagyis a megyékhez is hozzá kellene nyúlni. A mai politikai helyzetben kétharmados törvény nem fog születni.
A szociális rendszerbe menekült mindenki, aki a gazdaságból kikopott. Ezt úgy lehetne reformálni, hogy az éhhalálhoz elegendőnél kevesebb ellátást adunk, ez munkára kényszeríthetné az inaktívokat; természetesen nem Magyarországon, mert itt nincsen több munka.
Az oktatást eddig minden kormány megreformálta, meg lehet nézni, mennyire sikeresen.
Az adórendszer megváltoztatására vágyók csökkentenék az élőmunka és a vállalkozások terheit, növelnék a fogyasztáséit, illetve becsukdosnák azokat a kiskapukat, amelyek pont azért álltak eddig nyitva, mert a gazdaság nem volt hajlandó, illetve képes legálisan megfizetni az élőmunkát. Ennek az elképzelésnek sincs számba vehető barátja a pártok között.
Vagy átalakíthatnák a velejéig korrupt pártfinanszírozást – na erről aztán végképp ne is álmodjon senki.

Miről beszélnek?
A jelenlegi álláspont szerint jövőre csak az öregségi korhatárt elérők kapnak majd 13. havi nyugdíjat – kivételt képeznek ez alól a rokkantnyugdíjasok. Ráadásul az is valószínű, hogy 80 ezer forintban maximálnák a 13. havi nyugdíj összegét (a terv csak a jövő évre vonatkozna). Akit ennél kisebb összegű járandóság illet, az továbbra is változatlanul megkapja az eddigi összeget, ám azok, akik 80 ezer forintnál magasabb havi nyugdíjjal rendelkeznek, csupán a 80 ezer forintos 13. havi nyugdíjhoz juthatnának jövőre. Ezekkel az intézkedésekkel összesen hozzávetőleg a felére vágnák vissza a 13. havi nyugdíj kifizetéséhez szükséges összeget. Ez jelenleg 210-220 milliárd forintot tesz ki,  jövőre viszont összesen 105-110 milliárd forintot osztanának el a nyugdíjasok plusz havi járandóságának kifizetésére. 
A hárommillió magyar nyugdíjas kétharmadának, mintegy 2,1 milliónak az átlagnyugdíj összegénél – a 80 ezer forintnál – kevesebbet visz a postás, így az ő életükben semmiféle változás nem következik be. Mintegy kilencszázezer nyugdíjast viszont hátrányosan érinthet a 13. havi nyugdíj 80 ezer forinton való maximálása.
Egy a kevéske jó hír közül: a nyugdíjindexáláshoz nem nyúlna a kormány.
Persze e lépésekhez tisztázni kellene néhány technikai részletet. Például azt, hogy mi is valójában a 13. havi nyugdíj.