Miért nem fialtatjuk a pénzt?

Sokak szerint a pénzszerzés legkényelmesebb módja a befektetés. Ilyenkor ugyanis nem mi, hanem a pénzünk dolgozik, vagy legalábbis mások dolgoznak a pénzünkért. Úgy tűnik azonban, a magyarok nem igazán kedvelik a láblógatós pénzszerzést. Magyarországon a megkérdezettek 72 százalékának nincs semmilyen befektetése – olvasható a száraz adat a GfK Csoport által készített felmérésben. Mielőtt bárki is asztalra csapna, tegyük hozzá gyorsan: a korábbi évekhez hasonlóan. Sőt, némileg javult is a helyzet, még ha nem is jelentősen. A már említett kutatóintézet 2007-es felmérésében még ezt olvashattuk: Magyarországon a kelet- és közép-európai átlagnál továbbra is magasabb (76%) azok aránya, akik pénzük kamatoztatására a kutatás során vizsgált befektetési eszközök egyikét sem veszik igénybe – tehát a szénánk, azaz a pénzfialtatási kedvünk kicsivel jobban áll, mint két évvel ezelőtt. Ha pedig a 2006 őszén mért 81 százalékos történelmi csúcsponthoz viszonyítjuk az idei helyzetet, akár pozitívumnak is felfoghatjuk a friss vizsgálat eredményeit.

Tudjuk, hogy a közelmúltban kezdődött és mind a mai napig tartó, emberpróbáló pénzügyi és gazdasági válság némileg visszafogta az eladósodott magyarok költekezési kedvét, és ezzel egy időben hitelt is lényegesen kevesebben akarnak felvenni. Amikor pedig csökken a pénzköltési kedv és megmaradnak a markokban a forintok, egy részük valamilyen megtakarítás formáját fogja ölteni – ha nem másért, hát azért, mert míg a házból ki lehet rabolni az ember pénzét, a bankban biztonságosabb helyen van. Innen származhat a mutatók kisebbfajta javulása. De azért ne feledjük: százalékok ide vagy oda, hazánk lakossága a megtakarítások terén rossz helyen van; honfitársaink háromnegyede például konkrétan sehol.