Vérszívók évada

Emlékezetes év lesz az idei a szúnyogok krónikáiban: népességrobbanás a szélsőséges időjárás és az árvíz következtében, jó életkörülmények, élhető környezet, a permetszerek határérték alatti koncentrációja mi, emberek mindennek persze kevésbé örülünk.

EgyébIlijin Kinga2009. 07. 30. csütörtök2009. 07. 30.
Vérszívók évada

Katasztrófahelyzetet, szúnyoginváziót emlegetnek hetek óta az ország vizes területein. Ahogy az árvíz levonult, az ártereken maradt pocsolyák megteltek szúnyoglárvákkal, amik a hőségben szépen fejlődtek. Jött némi esőzés is, így a megfelelő idő letelte után rovarok raja lepte el a folyó- és tópartokat. A szúnyogokról pedig köztudott, hogy szeretnek csípni. Sokat. Mi pedig egy darabig tűrünk. Óránként 30-40 csípésig mehetnek el, általában ezután indul meg az irtás földön és levegőben. Idén ez másképp alakult: sok helyütt 80 csípést számoltak össze óránként az önkéntesek, sőt egyes, talán szemernyit túlzó tudósítások óránként háromszáz csípésről is beszámoltak. Az irtás azonban a legtöbb helyen csak nem akart megkezdődni.

Magyarországon szúnyogot irtani az önkormányzatok feladata. Ha úgy találják, hogy már túl sok az élősködő a levegőben, az Országos Tisztifőorvosi Hivataltól kérhetnek engedélyt, hogy felszálljanak az irtószerrel megrakott repülőgépek. A turizmus szempontjából stratégiai helyen lévő települések a Magyar Turizmus Zrt.-n keresztül az Önkormányzati Minisztériumtól kaphatnak támogatást az irtáshoz, de az önkormányzatoknak is be kell szállniuk a költségekbe, sőt a turisztikailag kevésbé fontos települések nem is feltétlenül számíthatnak állami segítségre. A csökkenő támogatási keret és az egyre apadó önkormányzati források miatt az utóbbi időben jóval ritkábban találkozhatunk a házak és földek felett köröző, irtószert permetező repülőgépekkel, s ennek hatásait – szó szerint – saját bőrünkön érezzük.

Idén, ahogyan az elmúlt hetek közleményeiből kiderül, a kormány és a főváros eddig több mint 150 millió forintot költött irtásra. Ez az öszszeg körülbelül fedezi Budapesten és a turisztikailag kiemelt területeken (különösen a Balatonon) előre betervezett szúnyogirtások költségeit, ám ahogy a szakértők egyöntetűen állítják: a tervezettnél több permetezésre lesz szükség az invázió megszüntetéséhez. A Balaton és Duna menti települések önkormányzatainak nagy része fontolgatja, hogy kiegészítő támogatást kér, a Dunakanyar települései egyenesen az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósághoz fordulnának. Az Önkormányzati Minisztérium igyekszik megnyugtatni az összecsípett városvezetőket: gyorsított eljárásban bírálják el a rendkívüli támogatással kapcsolatos kérelmeket, s tartalékaikból futja még a támogatásra.

Bár a túl gyakori irtás réme egyelőre nem fenyeget, nem árt azzal is tisztában lenni, hogy a szúnyogok visszaszorítása szempontjából ideális, három-négy naponta történő permetezés komoly környezeti és egészségügyi kockázattal is járna. A levegőben szétszórt szúnyogirtót ugyanis nemcsak a vérszívók lélegzik be, hanem a környéken élő összes rovar és nagyobb állat is, és a termőföldekre is jut a szerből – arról nem is beszélve, hogy az emberek tüdejébe is bőven kerül belőle.

Zöldszempont
A közelmúltban a Levegő Munkacsoport és a Tudatos Vásárlók Egyesülete nyújtott be panaszt a jövő nemzedékek országgyűlési biztosához – a két szervezet nincs meggyőződve a szúnyogirtó szerek ártalmatlanságáról. A Magyarországon többfelé is használt Reslin Premium ugyanis az Európai Unióban már nem forgalmazható. Az unió a biocid (vagyis az egyes élőlényeket károsító) hatóanyagok felülvizsgálatára néhány éve indított programot. Ennek keretében valamennyi vegyi anyagot újraellenőrzik, mielőtt az forgalomba kerülne. A Reslin Premiumban két olyan hatóanyag is van (az S-bioalletrin és a permetrin), melyek felülvizsgálatát gyártójuk nem kezdeményezte, így ezek a szerek lekerültek a forgalomba hozatali listáról. Az ÁNTSZ állásfoglalása szerint a forgalomból való kivonás nem jelent egyszersmind visszahívást is, így a fenti hatóanyagokat tartalmazó szerek szavatossági idejük lejártáig a polcokon maradhatnak. Nem árt azonban óvatosnak lenni, hisz nem tudhatjuk, gyártójuk vajon miért nem óhajtotta kitenni a hatóanyagokat a felülvizsgálati eljárásnak.

Szlovák csípés
Néhány napja keltett általános felháborodást, hogy északi szomszédunknál azok a települések, amelyek Robert Fico miniszterelnökhöz fordultak segítségért, összesen 100 ezer euró támogatást kaptak a szúnyogok irtására, míg azok, akik a „szolgálati utat” betartva a környezetvédelmi tárcától kérték ugyanezt, egy kanyi eurócenthez sem jutottak. Hogyhogy nem, ezek a települések általában a Duna melletti, főként magyarok – és szúnyogmilliárdok – lakta települések voltak.

A Révkomáromi járás a környezetvédelmi minisztériumtól egyelőre nemhogy pénzt, de még választ sem kapott a felvetésre, kérésre. Állítólag azért, mert ott nem volt akkora árvíz, mint másutt. Vagyis Szlovákiában az árvízkészültség foka szerint ítélik meg azt, hogy hol van „helyzet”, s hol nincs.

Az erdőháti települések környékén harmadfokú volt a készültség, ott kaptak is pénzt – igaz, magától Ficótól kérték azt. A Révkomáromi járásban csak másodfokú volt az árvíz, oda nem is került euró, de az is lehet, hogy az a baj, ügyetlenül a környezetvédelmi tárcához fordultak.
Márpedig a legtöbb magyar település szegény, nincs pénz irtásra, ami pedig volt, azt már rég felhasználták. Több polgármester fontolgatja, hogy a példából okulva személyesen a miniszterelnökhöz terjeszti fel kérését, mások viszont ezt feleslegesnek tartják. A települések egy része él a megyék által felajánlott lehetőséggel, mások viszont elvetik azt, mert nem akarnak eladósodni. A szúnyoghelyzetet ugyanis akként is megoldhatónak tartják, hogy támogatást adnak a rászoruló falvaknak, csakhogy azt később vissza kellene fizetni. Márpedig egy sor település erre képtelen, s felelős vezetőjük nem meri felvenni a támogatást, ami lényegét tekintve inkább kamatmentes kölcsönnek tekinthető, semmint központi segítségnek.

Védd magad!
Legkényelmesebb megoldás a megelőzés. Rendelkezésre állnak már különböző készítmények, melyeket általában repülőgépről és helikopterről permeteznek ki. Kémiai szúnyogirtásra hazánkban csak az egészségügyi hatóságok által engedélyezett szerek vethetők be, és csakis egészségügyi gázmesterek irányításával. Főleg a gyorsan ölő idegmérgeket alkalmazzák, de nem pusztítják el az összes szúnyogot, ráadásul más élőlényre is károsak lehetnek. Ennél hatékonyabb és környezetkímélőbb a biológiai védekezés, amikor a rovarok lárváit, bábjait pusztítják el. A készítmény olyan baktériumot tartalmaz, amely a lárvák emésztőrendszerét támadja meg, és néhány nap múlva elpusztulnak.

Mivel ezek a módszerek sok pénzbe kerülnek, marad a Védd meg magad! mozgalom. Aki nem akar szenvedni, szúnyogirtó spray-t vesz vagy füstölő spirált, amely távol tartja és megöli a vérszívókat. Léteznek olyan készülékek, melyeket a 220 voltos dugaszolóaljzatba kell csatlakoztatni. Fejlettebb változat az a folyadéktartályos szerkezet, amely általában 45 nap nyugalmat biztosít a szobában.

Régi tapasztalat például, hogy az erős dohányosokat, valószínűleg a nikotinnal átitatott bőrük miatt, a szúnyogok kevésbé kedvelik. A vérszívók ugyancsak kerülik azokat, akik sok nyers fokhagymát esznek, viszont ezzel a módszerrel másokat is távol tarthatunk magunktól. A tábortűz füstje is hatásos, főleg ha nedves szénát dobunk rá. Sokan a B-vitaminra esküsznek, szerintük egy szem Polivitaplex tablettának köszönhetően a bőr felszínén képződő illatburok fél napra távol tartja a szúnyogokat. Egy csuklóra és bokára kapcsolható, természetes illóanyagokkal átitatott szúnyogriasztó 120 órás védelmet nyújt.

Népi megfigyelés szerint elmenekülnek a szúnyogok, ha kis tálkába ecetet vagy gesztenye- és diófalevél-főzetet teszünk. Ennél is hatékonyabb, ha porrá tört szegfűszeget vagy szegfűszeggel megtűzdelt és pálinkával meglocsolt fél citromokat rakunk az asztalra. És még egy jó tanács: nyárra azért biztos, ami biztos, érdemes szúnyoghálót felszerelni az ablakokra, az ajtókra, így egész biztosan nyugodt éjszakánk lesz, legalábbis a szúnyogoktól.

Csalogató testillatok
Esténként, ha kimegyek a kertbe, pirosra csapkodom fedetlen testrészeimet, hogy elkerüljem a szúnyogcsípéseket. Ilyenkor az sem hízelgő számomra, hogy nőstények buknak rám. Bebizonyosodott ugyanis: csak a nőnemű rovarok csípnek. Azt viszont tudomásul kellett vennem, hogy ezek a vérszívók nagyon is válogatnak, mert van, akit békén hagynak, míg másokat agyongyötörnek. Kutatók szerint génjeinkben hordozzuk a csalogató illatokat, túl azon, hogy a testből kiáramló szén-dioxid is vonzza a hártyásszárnyúakat. Kiderült az is, hogy egyes szúnyogfajok a csecsemőket, a gyerekeket ritkábban csípik meg, mint például a férfiakat. Ezek a miniatűr vámpírok a testtájak között is válogatnak, mert például a kézfejet gyakrabban támadják meg, mint a kart. Persze, amelyik nagyon éhes, az nem válogat a testrészekben, de erről a nudista kempingek lakói többet tudnának mesélni. Az is bebizonyosodott, hogy a férfiak bőre általában vonzóbb a vérszívók számára, mint a nőké. Testünk különböző illatait a bőrünk felszínén élő baktériumok állítják elő. Találtak például olyan baktériumot, amely ugyanúgy meglelhető az emberi lábon, mint egyes, nem éppen illatos sajtokon. Megfigyelték azt is, hogy a büdös sajtokra is buknak a nőstény vérszívók.

Érthető, hogy a hím szúnyogok teljesen ártalmatlanok, csak növényi nedvekkel táplálkoznak. A nőstények szintúgy, viszont a sikeres peterakáshoz legalább életükben egyszer vért kell szívniuk, mert anélkül a peték életképtelenek lesznek. A nálunk élő nőstények átvészelik a telet, és tavasszal rakják le petéiket, pocsolyák, állóvizek vagy lassan folyó vizek felszínére. Ezekből néhány nap alatt kikelnek a lárvák, melyek többszöri vedlés után bebábozódnak. Aztán a bábból alig egy hét alatt kibújik a kifejlett rovar. Szegény hímek pedig csak néhány napig élnek, párosodás után elpusztulnak.

Férgek és véglények
A maláriát, mint szúnyogok által terjesztett – állati egysejtű okozta – betegséget már évtizedekkel ezelőtt elfelejtettük Magyarországon. Pedig annak idején, a mocsaras területek lecsapolása előtt hazánk sem volt mentes e véglények okozta kórtól, de a maláriát terjesztő szúnyogot sikerült kiirtani.

A maláriát elfelejtettük ugyan, de a következő években új betegségeket kell megtanulnunk. Olyan, főként trópusi és szubtrópusi kórságokat, melyek az éghajlatváltozás miatt honosodhatnak meg itthon is. Európa egyes vidékein ugyanis már nem kelt szenzációt a hír, ha valaki csikungunya- vagy dengue-lázban szenved. Ezeket egy tigrisszúnyognak nevezett – kimondottan csíkos mintázatú – állat terjeszti, s a kínai szerencsebambusz importjával kerül át Európába. Ott, ahol nincs fagy télen, meg is telepszik. Emiatt ugyan még nem kell, hogy fájjon a fejünk, mert nálunk egyelőre még hidegek a telek, de lehet gondunk a mi „rendes” szúnyogjainkkal is.

Nemcsak a kellemetlen „alapszolgáltatásuk” miatt, hanem azért is, mert kórokozókat terjesztenek. Két férget például, amelyek főként a kutyáknak és a macskáknak okozhatnak végzetes betegséget, de az emberben is élősködhetnek.

Az egyik féreg a bőr alatt fészkeli be magát, kifejlődik és szaporodik, igaz, csak az állatokban, de éppen elég, hogy 8-10 évig is képes élni. A másik, a szívférgességet okozó élőlény egyelőre csak a mediterrán térségben terjed. Ez utóbbi megjelenésére a szakemberek szerint azonban bármikor lehet számítani. Előbbi pedig már itt a nyakunkon: egy felmérés szerint a Tisza környékén már a kutyák és a macskák 20-22 százaléka fertőzött a féreggel, amelynek petéit az állatokat megcsípő szúnyog terjeszti tovább. Jellemző tünet a bőrviszketés és a kisebesedés.

Ez a tünete az emberi fertőzéseknek is, amelyek például az arcon, nyakon, mellkason jelentkezhetnek, és a bőr alatt kisebb csomók képződhetnek. A féreg ezekben a csomókban él.

Ezek is érdekelhetnek