Vérszívók évada

Katasztrófahelyzetet, szúnyoginváziót emlegetnek hetek óta az ország vizes területein. Ahogy az árvíz levonult, az ártereken maradt pocsolyák megteltek szúnyoglárvákkal, amik a hőségben szépen fejlődtek. Jött némi esőzés is, így a megfelelő idő letelte után rovarok raja lepte el a folyó- és tópartokat. A szúnyogokról pedig köztudott, hogy szeretnek csípni. Sokat. Mi pedig egy darabig tűrünk. Óránként 30-40 csípésig mehetnek el, általában ezután indul meg az irtás földön és levegőben. Idén ez másképp alakult: sok helyütt 80 csípést számoltak össze óránként az önkéntesek, sőt egyes, talán szemernyit túlzó tudósítások óránként háromszáz csípésről is beszámoltak. Az irtás azonban a legtöbb helyen csak nem akart megkezdődni.

Magyarországon szúnyogot irtani az önkormányzatok feladata. Ha úgy találják, hogy már túl sok az élősködő a levegőben, az Országos Tisztifőorvosi Hivataltól kérhetnek engedélyt, hogy felszálljanak az irtószerrel megrakott repülőgépek. A turizmus szempontjából stratégiai helyen lévő települések a Magyar Turizmus Zrt.-n keresztül az Önkormányzati Minisztériumtól kaphatnak támogatást az irtáshoz, de az önkormányzatoknak is be kell szállniuk a költségekbe, sőt a turisztikailag kevésbé fontos települések nem is feltétlenül számíthatnak állami segítségre. A csökkenő támogatási keret és az egyre apadó önkormányzati források miatt az utóbbi időben jóval ritkábban találkozhatunk a házak és földek felett köröző, irtószert permetező repülőgépekkel, s ennek hatásait – szó szerint – saját bőrünkön érezzük.

Idén, ahogyan az elmúlt hetek közleményeiből kiderül, a kormány és a főváros eddig több mint 150 millió forintot költött irtásra. Ez az öszszeg körülbelül fedezi Budapesten és a turisztikailag kiemelt területeken (különösen a Balatonon) előre betervezett szúnyogirtások költségeit, ám ahogy a szakértők egyöntetűen állítják: a tervezettnél több permetezésre lesz szükség az invázió megszüntetéséhez. A Balaton és Duna menti települések önkormányzatainak nagy része fontolgatja, hogy kiegészítő támogatást kér, a Dunakanyar települései egyenesen az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósághoz fordulnának. Az Önkormányzati Minisztérium igyekszik megnyugtatni az összecsípett városvezetőket: gyorsított eljárásban bírálják el a rendkívüli támogatással kapcsolatos kérelmeket, s tartalékaikból futja még a támogatásra.

Bár a túl gyakori irtás réme egyelőre nem fenyeget, nem árt azzal is tisztában lenni, hogy a szúnyogok visszaszorítása szempontjából ideális, három-négy naponta történő permetezés komoly környezeti és egészségügyi kockázattal is járna. A levegőben szétszórt szúnyogirtót ugyanis nemcsak a vérszívók lélegzik be, hanem a környéken élő összes rovar és nagyobb állat is, és a termőföldekre is jut a szerből – arról nem is beszélve, hogy az emberek tüdejébe is bőven kerül belőle.

Zöldszempont
A közelmúltban a Levegő Munkacsoport és a Tudatos Vásárlók Egyesülete nyújtott be panaszt a jövő nemzedékek országgyűlési biztosához – a két szervezet nincs meggyőződve a szúnyogirtó szerek ártalmatlanságáról. A Magyarországon többfelé is használt Reslin Premium ugyanis az Európai Unióban már nem forgalmazható. Az unió a biocid (vagyis az egyes élőlényeket károsító) hatóanyagok felülvizsgálatára néhány éve indított programot. Ennek keretében valamennyi vegyi anyagot újraellenőrzik, mielőtt az forgalomba kerülne. A Reslin Premiumban két olyan hatóanyag is van (az S-bioalletrin és a permetrin), melyek felülvizsgálatát gyártójuk nem kezdeményezte, így ezek a szerek lekerültek a forgalomba hozatali listáról. Az ÁNTSZ állásfoglalása szerint a forgalomból való kivonás nem jelent egyszersmind visszahívást is, így a fenti hatóanyagokat tartalmazó szerek szavatossági idejük lejártáig a polcokon maradhatnak. Nem árt azonban óvatosnak lenni, hisz nem tudhatjuk, gyártójuk vajon miért nem óhajtotta kitenni a hatóanyagokat a felülvizsgálati eljárásnak.

Szlovák csípés
Néhány napja keltett általános felháborodást, hogy északi szomszédunknál azok a települések, amelyek Robert Fico miniszterelnökhöz fordultak segítségért, összesen 100 ezer euró támogatást kaptak a szúnyogok irtására, míg azok, akik a „szolgálati utat” betartva a környezetvédelmi tárcától kérték ugyanezt, egy kanyi eurócenthez sem jutottak. Hogyhogy nem, ezek a települések általában a Duna melletti, főként magyarok – és szúnyogmilliárdok – lakta települések voltak.

A Révkomáromi járás a környezetvédelmi minisztériumtól egyelőre nemhogy pénzt, de még választ sem kapott a felvetésre, kérésre. Állítólag azért, mert ott nem volt akkora árvíz, mint másutt. Vagyis Szlovákiában az árvízkészültség foka szerint ítélik meg azt, hogy hol van „helyzet”, s hol nincs.

Az erdőháti települések környékén harmadfokú volt a készültség, ott kaptak is pénzt – igaz, magától Ficótól kérték azt. A Révkomáromi járásban csak másodfokú volt az árvíz, oda nem is került euró, de az is lehet, hogy az a baj, ügyetlenül a környezetvédelmi tárcához fordultak.
Márpedig a legtöbb magyar település szegény, nincs pénz irtásra, ami pedig volt, azt már rég felhasználták. Több polgármester fontolgatja, hogy a példából okulva személyesen a miniszterelnökhöz terjeszti fel kérését, mások viszont ezt feleslegesnek tartják. A települések egy része él a megyék által felajánlott lehetőséggel, mások viszont elvetik azt, mert nem akarnak eladósodni. A szúnyoghelyzetet ugyanis akként is megoldhatónak tartják, hogy támogatást adnak a rászoruló falvaknak, csakhogy azt később vissza kellene fizetni. Márpedig egy sor település erre képtelen, s felelős vezetőjük nem meri felvenni a támogatást, ami lényegét tekintve inkább kamatmentes kölcsönnek tekinthető, semmint központi segítségnek.

Védd magad!
Legkényelmesebb megoldás a megelőzés. Rendelkezésre állnak már különböző készítmények, melyeket általában repülőgépről és helikopterről permeteznek ki. Kémiai szúnyogirtásra hazánkban csak az egészségügyi hatóságok által engedélyezett szerek vethetők be, és csakis egészségügyi gázmesterek irányításával. Főleg a gyorsan ölő idegmérgeket alkalmazzák, de nem pusztítják el az összes szúnyogot, ráadásul más élőlényre is károsak lehetnek. Ennél hatékonyabb és környezetkímélőbb a biológiai védekezés, amikor a rovarok lárváit, bábjait pusztítják el. A készítmény olyan baktériumot tartalmaz, amely a lárvák emésztőrendszerét támadja meg, és néhány nap múlva elpusztulnak.

Mivel ezek a módszerek sok pénzbe kerülnek, marad a Védd meg magad! mozgalom. Aki nem akar szenvedni, szúnyogirtó spray-t vesz vagy füstölő spirált, amely távol tartja és megöli a vérszívókat. Léteznek olyan készülékek, melyeket a 220 voltos dugaszolóaljzatba kell csatlakoztatni. Fejlettebb változat az a folyadéktartályos szerkezet, amely általában 45 nap nyugalmat biztosít a szobában.

Régi tapasztalat például, hogy az erős dohányosokat, valószínűleg a nikotinnal átitatott bőrük miatt, a szúnyogok kevésbé kedvelik. A vérszívók ugyancsak kerülik azokat, akik sok nyers fokhagymát esznek, viszont ezzel a módszerrel másokat is távol tarthatunk magunktól. A tábortűz füstje is hatásos, főleg ha nedves szénát dobunk rá. Sokan a B-vitaminra esküsznek, szerintük egy szem Polivitaplex tablettának köszönhetően a bőr felszínén képződő illatburok fél napra távol tartja a szúnyogokat. Egy csuklóra és bokára kapcsolható, természetes illóanyagokkal átitatott szúnyogriasztó 120 órás védelmet nyújt.

Népi megfigyelés szerint elmenekülnek a szúnyogok, ha kis tálkába ecetet vagy gesztenye- és diófalevél-főzetet teszünk. Ennél is hatékonyabb, ha porrá tört szegfűszeget vagy szegfűszeggel megtűzdelt és pálinkával meglocsolt fél citromokat rakunk az asztalra. És még egy jó tanács: nyárra azért biztos, ami biztos, érdemes szúnyoghálót felszerelni az ablakokra, az ajtókra, így egész biztosan nyugodt éjszakánk lesz, legalábbis a szúnyogoktól.

Csalogató testillatok
Esténként, ha kimegyek a kertbe, pirosra csapkodom fedetlen testrészeimet, hogy elkerüljem a szúnyogcsípéseket. Ilyenkor az sem hízelgő számomra, hogy nőstények buknak rám. Bebizonyosodott ugyanis: csak a nőnemű rovarok csípnek. Azt viszont tudomásul kellett vennem, hogy ezek a vérszívók nagyon is válogatnak, mert van, akit békén hagynak, míg másokat agyongyötörnek. Kutatók szerint génjeinkben hordozzuk a csalogató illatokat, túl azon, hogy a testből kiáramló szén-dioxid is vonzza a hártyásszárnyúakat. Kiderült az is, hogy egyes szúnyogfajok a csecsemőket, a gyerekeket ritkábban csípik meg, mint például a férfiakat. Ezek a miniatűr vámpírok a testtájak között is válogatnak, mert például a kézfejet gyakrabban támadják meg, mint a kart. Persze, amelyik nagyon éhes, az nem válogat a testrészekben, de erről a nudista kempingek lakói többet tudnának mesélni. Az is bebizonyosodott, hogy a férfiak bőre általában vonzóbb a vérszívók számára, mint a nőké. Testünk különböző illatait a bőrünk felszínén élő baktériumok állítják elő. Találtak például olyan baktériumot, amely ugyanúgy meglelhető az emberi lábon, mint egyes, nem éppen illatos sajtokon. Megfigyelték azt is, hogy a büdös sajtokra is buknak a nőstény vérszívók.

Érthető, hogy a hím szúnyogok teljesen ártalmatlanok, csak növényi nedvekkel táplálkoznak. A nőstények szintúgy, viszont a sikeres peterakáshoz legalább életükben egyszer vért kell szívniuk, mert anélkül a peték életképtelenek lesznek. A nálunk élő nőstények átvészelik a telet, és tavasszal rakják le petéiket, pocsolyák, állóvizek vagy lassan folyó vizek felszínére. Ezekből néhány nap alatt kikelnek a lárvák, melyek többszöri vedlés után bebábozódnak. Aztán a bábból alig egy hét alatt kibújik a kifejlett rovar. Szegény hímek pedig csak néhány napig élnek, párosodás után elpusztulnak.

Férgek és véglények
A maláriát, mint szúnyogok által terjesztett – állati egysejtű okozta – betegséget már évtizedekkel ezelőtt elfelejtettük Magyarországon. Pedig annak idején, a mocsaras területek lecsapolása előtt hazánk sem volt mentes e véglények okozta kórtól, de a maláriát terjesztő szúnyogot sikerült kiirtani.

A maláriát elfelejtettük ugyan, de a következő években új betegségeket kell megtanulnunk. Olyan, főként trópusi és szubtrópusi kórságokat, melyek az éghajlatváltozás miatt honosodhatnak meg itthon is. Európa egyes vidékein ugyanis már nem kelt szenzációt a hír, ha valaki csikungunya- vagy dengue-lázban szenved. Ezeket egy tigrisszúnyognak nevezett – kimondottan csíkos mintázatú – állat terjeszti, s a kínai szerencsebambusz importjával kerül át Európába. Ott, ahol nincs fagy télen, meg is telepszik. Emiatt ugyan még nem kell, hogy fájjon a fejünk, mert nálunk egyelőre még hidegek a telek, de lehet gondunk a mi „rendes” szúnyogjainkkal is.

Nemcsak a kellemetlen „alapszolgáltatásuk” miatt, hanem azért is, mert kórokozókat terjesztenek. Két férget például, amelyek főként a kutyáknak és a macskáknak okozhatnak végzetes betegséget, de az emberben is élősködhetnek.

Az egyik féreg a bőr alatt fészkeli be magát, kifejlődik és szaporodik, igaz, csak az állatokban, de éppen elég, hogy 8-10 évig is képes élni. A másik, a szívférgességet okozó élőlény egyelőre csak a mediterrán térségben terjed. Ez utóbbi megjelenésére a szakemberek szerint azonban bármikor lehet számítani. Előbbi pedig már itt a nyakunkon: egy felmérés szerint a Tisza környékén már a kutyák és a macskák 20-22 százaléka fertőzött a féreggel, amelynek petéit az állatokat megcsípő szúnyog terjeszti tovább. Jellemző tünet a bőrviszketés és a kisebesedés.

Ez a tünete az emberi fertőzéseknek is, amelyek például az arcon, nyakon, mellkason jelentkezhetnek, és a bőr alatt kisebb csomók képződhetnek. A féreg ezekben a csomókban él.