Újraélesztésre várva

Jómagam a sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórháznál kaptam fel a fejem. A gyógyító intézmény félszáz orvosa kiszolgáltatottságában azzal a gesztussal próbálja védeni munkahelyét, hogy egy éven át lemond havonta 25 ezer forintról a fizetéséből. Ezzel nagyjából 20 millió forintot takarítanak meg az intézetnek, csakhogy ennek többszöröse az adósságuk. A szlovák határnál fekvő kisváros polgármestere elkeseredésében azt nyilatkozta: ha ez a kórház bezárná a kapuit, az a Zemplénben, Bodrog¬közben, Hegyközben élőknek a „kegyes halált” is elhozhatja. Az ország perifériáján fekvő településektől ugyanis száz kilométer távolságra fekszik a legközelebbi, azaz a miskolci kórház.

A kórházak napi gondjait pontosan érzékelteti, hogy már most azért esedeznek az intézetek első emberei, hogy a kiharcolt pluszpénz második részletét lehetőleg ne december közepén, hanem már a hónap első napjaiban utalják át nekik. A legtöbb helyen ugyanis sorban állnak pénzükért a szállítók, és a türelmük véges.

Úgy látszik, a hazai egészségügy betegségére már nemigen akad „csodapirula”. Néhány éve még, ha nagy kínban volt egy önkormányzat, mintegy varázspálcaként előhúzta a privatizáció vagy működésbe adás ötletét. Majd jön a magáncég, és milliárdokból felvirágoztatja a csődtömeg intézeteket – így tervezgettek a képviselők. S valóban, így került a HospInvest kezébe szép sorban a hatvani, a gyöngyösi meg az egri kórház, melynek védői, képletesen szólva, az utolsó csepp vérükig ellenálltak. Aztán a hatmilliárd forintos fejlesztéssel kecsegtető, „új egészségkultúrát” ígérő HospInvest csődvédelmet kért, majd végleg bedobta a törölközőt. Az egri egészségügyi dolgozók végkielégítésére súlyos százmilliókat költöttek. Ők most a környező megyékbe – pél¬dául Salgótarjánba, Jászberénybe – ingázva keresik a kenyerüket. S ott gyógyítják azokat az egri pácienseket, akik ragaszkodnak korábbi kezelőorvosukhoz…

Nem jártak jobban azok a települések sem, akik a Medisyst Kft. kezébe adták – reményeik szerint két-három évtizedre – a kórházaikat. Nemrégiben ez a cég is bejelentette, hogy kivonul a körmendi, a tapolcai és a mezőtúri kórházból, valamint a kőszegi rendelőintézetből. S most az önkormányzatok törhetik a fejüket, miből fizetik vissza azt az összeget, amit a magáncég az intézetek fejlesztésére költött.

„Boldog vég” nem várható, hiszen a nemzeti összterméknek évek óta egyre kisebb százaléka jut a fekvő betegek ellátására. Ez 2006-ban 1,8 százalék, míg 2008-ban 1,6 százalék – derül ki a Számvevőszék jelentéséből. A válság újabb érvágással járt, hiszen az elbocsátások miatt kevesebben fizetnek járulékot, így egyre kisebb összeg kerül be az Egészségbiztosítási Alap közös kalapjába.

A gazdaság hideg logikája szerint valószínűleg a kisebbek húzzák majd a rövidebbet. Akkor is, ha kórházakról van szó. Vagy a még apróbb kisemberekről...