Osztogatnak vagy fosztogatnak?

Visszakapják az állampolgárok a pénzük fölötti rendelkezés jogát, ezzel érvel a kormány – lenyúlják a magán-nyugdíjpénztári tagok pénzét, így az ellenzék. Hogy pontosan mi is történik, ahhoz először is érdemes a vonatkozó két törvényjavaslatot elolvasni. Az egyik, amelyet Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter terjesztett be, végtelenül szűkszavú: a magán-nyugdíjpénztári tagok tagdíja 2010. november 1. és 2011. december 31. között 8%-ról 0%-ra csökken, ugyanakkor a nyugdíjjárulékuk 1,5%-ról 9,5%-ra nő. Vagyis az eddigi tagdíjat nem kapják meg a pénztárak, megkapja viszont az állami nyugdíjkassza. Technikailag ezt nem nehéz megvalósítani, mert a tagdíjat eddig is az APEH szedte be, és aztán továbbküldte a pénztáraknak, novembertől tizennégy hónapig viszont a nyugdíjkasszának küldi tovább. A másik, Selmeczi Gabriella (nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott) nevén futó javaslat lényege, hogy a pályakezdők kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságát megszünteti, és mindenkinek lehetővé teszi az átlépést az állami nyugdíjrendszerbe.

Múltidéző

Hogy a történteket megértsük, muszáj pár szót szólni az előzményekről. 1997-ben a nyugdíjreform során egy három pillérből álló rendszer jött létre Magyarországon. Az első pillér az állami nyugdíjkassza, amely úgynevezett felosztó-kirovó rendszerű: az aktívak nyugdíjjárulékából fizeti ki a nyugdíjakat. Ebben a rendszerben az, hogy végső soron mennyi nyugdíjat kap valaki, attól függ, hogy éppen mennyi járulék folyik be, illetve ehhez az állam más forrásokból mennyit hajlandó hozzátenni. Mivel a legtöbb fejlett államnak elöregedéssel kell szembenéznie, a fiatalok által befizetett járulékokhoz egyre többet kell hozzátenni, hogy eltartsák az inaktívakat.

A második világháború előtt elterjedt fedezeti rendszerek újra kezdenek teret nyerni: ezek lényege, hogy a nyugdíjpénztár nyit egy számlát, azon nyilvántartja a tag befizetéseit, és az összeget a pénzpiacon fialtatja – amikor az ember nyugdíjba megy, akkor ebből fog visszakapni. Ez lett Magyarországon a második pillér, olyan módon, hogy a fiatalabb korosztályoknak kötelezővé tették a magán-nyugdíjpénztári tagságot.
A harmadik pillér az önkéntes nyugdíjpénztár, amelyet a mostani változások nem érintenek.

Vagyonmustra

A nyugdíjreform óta eltelt tizenhárom évben a magánnyugdíjpénztárakban mintegy 2700 milliárd forint vagyon gyűlt össze, ez idő alatt a pénztárak működését számos kritika érte. Az első, hogy túl nagy költségekkel működnek, vagyis a megtakarítandó összegből túl sokat költenek el magukra: 5%-ot az állami rendszer 2%-ával összehasonlítva.

A második, hogy a rájuk bízott vagyonnal nem jól sáfárkodtak. Ez különösen 2008-ban, a válság kitörése után okozott riadalmat, hiszen akkor a nagyobbrészt részvényben tartott pénztári vagyon értéke is zuhanórepülésbe kezdett. Ha a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által nyilvántartott hozamokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt tíz évben átlagosan évi 3–8%-os hozamokat adtak a pénztárak, viszont az elvben magasabb kockázatú, de magasabb hozamot ígérő „növekedési” portfóliók – ebben van a legtöbb tag pénze – fialtak a legrosszabbul. Az is tény, hogy a 2008-as nagy zuhanás után 2009-ben szépen kaszáltak a magánnyugdíjpénztárak, lenullázva az előző év veszteségeit, és az idei első fél évben sem volt okuk panaszra.