Hamisított hangulat

Miközben honfitársainknak azon szerencsés része, akinek egyáltalán telik ilyesmire, a boltokat járja ajándékok után, a forgalmazó cégek egy jól körülhatárolható rétege azon aggódik, idén a bevétele hány százalékát lesz kénytelen átengedni a hamisítóknak. Nem egészen alaptalanul: a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) felmérése szerint honfitársaink tíz százaléka tervezi, hogy kalóz CD-t vagy DVD-t ajándékoz karácsonyra szeretteinek.

A veszteséget természetesen valahol mindenki fizeti, hiszen a nemzeti költségvetések adóforintoktól esnek el, legális munkahelyek kerülnek veszélybe. Ugyanakkor a hamisításból eredő károkat nehéz forintosítani – nem elsősorban azért, mert a meglévő felmérések hol euróban, hol angol fontban számolnak. Hanem azért, mert a feketegazdaság általános méreteit, így az évente gazdát cserélő hamis áru mennyiségét és értékét csak becsülni lehet. Ha valaki megmondaná is darabra, hogy például mennyi hamis Adidas melegítő cserél gazdát – teszem azt – a józsefvárosi piacon, ez még nem jelenti azt, hogy ennyi pénztől esett el a gyártó. Hiszen a hamis Adidasra költött pénz vélhetően akkor sem kötne ki a ruházati világcégnél, ha a melegítőt senki nem hamisítaná. Ugyanakkor azt, akinek az áruját hamisítják, nem csak egy módon károsítja meg a hamisító – vannak tovagyűrűző hatások, például a hamisítás rontja az eredeti márka hírnevét.

A hamisítás, illetve a kalózmásolatok terjesztésének gazdasági hatásai tehát nehezen számolhatóak ki. De azért vannak ilyen becslések: az egyik szerint például 2012-re az optimistább forgatókönyv szerint is 22 milliárd euró (6160 milliárd forint) kárt okoz mindez az unióban, és 422 000 munkahely megszűnéséhez vezet.

Ez a szám azonban már a becslésekre alapozott becslés. Hogy mennyi hamis vagy kalózáru cserél gazdát, arról két forrásból igyekeznek a kutatók képet kapni: egyrészt a leleplezett bűncselekmények számából és az elkobzott áru mennyiségéből, másrészt közvélemény-kutatásokból. Az utóbbiak már önmagukban is érdekesek, hiszen arról tájékoztatnak, hogyan is áll az egyszeri vásárló ezekhez a portékákhoz. 2010 márciusában az Európai Unió 27 tagállamában végeztek egy ilyen felmérést, az eredmények pedig arra mutatnak, hogy a magyarok inkább hajlamosak hamis árut vásárolni. A jövőre nézve a megkérdezettek negyede tartotta ezt elfogadhatónak – az uniós átlag ennél egy kicsit kevesebb.

Érdekes, hogy a magyarok sok szempontból károsabbnak tartják a hamis termékeket, mint a többi uniós polgár. Például szinte mindenkinél jobban egyetértenek azzal az állítással, hogy a hamisítás lerombolja az üzleti életet és a munkahelyeket, ugyanakkor azzal is, hogy elfogadható a hamisított áru vásárlása, ha annak a minősége nem lényeges. Sokkal inkább elítélendőnek tartjuk, ha valaki azért vásárol hamis árut, mert az olcsóbb, vagy csak így jut hozzá „márkás” termékekhez.