Atomveszély kísértete járja be Európát

– Tudhatjuk mi itt, Magyarországon, hogy pontosan mi is történik a fukushimai atomerőműben?
– Két forrásból is tájékozódhat a világ, hivatalos és nem hivatalos közleményekből. Megjegyzem, a nem hivatalos tájékoztatás rendre megelőzi a hivatalost, és előfordul az is, hogy tartalmuk nem egyezik.

– Az alapvető információk azonban, gondolom, egyeznek.
– Természetesen. Az egyértelmű, hogy a március 11-i természeti csapást követően Japánnak a földrengés által érintett részén az atomerőművek jelentős része azonnal leállt. Ehhez nem is volt szükséges emberi beavatkozásra, a vezérlés ezt automatikusan megtette. Az atomerőműveket azonban nem lehet úgy leállítani, mint amikor a szobából kilépve lekapcsoljuk a villanyt: a fűtőelemek akár még évekig is termelik a hőt.

– Mit tehetünk azért, hogy a felesleges hő mégse okozzon bajt?
– Hűtenünk kell a fűtőelemeket. A hűtéshez két dolog szükséges. Víz, amely folyamatosan cserélődve hűt, és elektromos áram, amely a vízszivattyúkat üzemben tartja. Fukushimában ez utóbbi hiánya a bajok fő forrása.

– Furcsán hangzik, hogy egy elektromos áramot termelő atomerőműben áramhiány lép fel…
– Pedig így van. Az áramot ugyanis az országos hálózatba táplálják, normális körülmények között ennek egy része adja az erőmű működéséhez szükséges energiát. Most azonban a vezetékek a földrengés következtében elszakadtak. Ez még nem kellene, hogy bajt okozzon, ugyanis ilyenkor automatikusan bekapcsolnak a készenlétben tartott dízelmeghajtású motorok. Ezúttal azonban ezek sem működtek, ugyanis a földrengést követő cunami működésképtelenné tette azokat.

– Vagyis nem volt, ami a fűtőelemeket hűtse.
– Így van, ezért azok egyre melegedtek, s mire sikerült pótolni a motorokat, a fűtőelemek a felforrósodott vízzel érintkezve jelentős mennyiségű hidrogént fejlesztettek. A hidrogén pedig – még nem tudjuk, miért – nem vezetődött el, hanem az erőművet körülvevő kettős burkolat közé szorult és ott felrobbant.

– Ezért növekedett meg a környéken a radioaktivitás?
– Csak közvetve. A belső védőburok ugyanis nem sérült annyira, hogy azon keresztül bármi is kijusson. Viszont, hogy ez ne is következhessen be egy még nagyobb robbanás miatt, a felgyülemlett radioaktív hidrogént inkább a szabadba engedik. Igaz, hogy ezzel az emberi egészségre is káros anyag jut ki, de ez mindenképpen a kisebbik rossz ahhoz képest, mintha a túlnyomás miatt maga a reaktor vagy a belső burok hasadna fel, és Csernobilhoz hasonlóan a nukleáris fűtőanyag akadálytalanul jutna a környezetbe.

– Mennyire urai a japánok a kialakult helyzetnek?
– Egyrészt minden igyekezetükkel a sérült elektromos vezetékek helyreállításán dolgoznak, másrészt amíg ez nem sikerül, addig is igyekeznek a felforrósodott vizet helikopterről, illetve nagy teljesítményű tűzoltófecskendőkből a reaktorokhoz juttatni. Úgy tűnik, a reaktorokat sikerül folyamatosan a kellő hőmérsékletre hűteni.

– Vagyis fellélegezhetünk.
– Én ezt azért még nem merném kijelenteni, ugyanis az erőmű mind a hat blokkjához tartozik egy úgynevezett pihentető medence, ahol a már használaton kívüli, de azért hőt még termelő, vagyis szintén hűtésre szoruló elemeket tárolják. A hat közül három esetében a hűtés szintén megoldatlan. Ezekhez viszont csak nagyon nehezen lehet hozzáférni. Hiába burkolták ugyanis a helikoptereket ólommal, a pilótáknak nagyon gyorsan kell elrepülniük a medencék fölött, hogy ne kapjanak túl nagy adag sugárterhelést. Márpedig a nagy sebesség miatt nehezen tudják eltalálni azt a helyet, ahol a vizet ki kellene engedniük.

– Megoldhatatlan a hűtésük?
– Most olyan fecskendőkkel próbálkoznak, amelyek mozgását távirányítással lehet vezérelni, s így megtalálni a víz útját.