Pandúrrablást sejt a rendbontó rendvédelmis

Összeveszítik a szakszervezeteket, és kicsinálnak minket – mondta a Szabad Földnek az a neve eltitkolását kérő nyugalmazott rendőrtiszt, aki 2007-ben, a határőrségnek a rendőrségbe való integrációja idején ment nyugdíjba. Húszezer embertől kellett megszabadulni a testületeknél: aki az akkori szabályok szerint mehetett nyugdíjba, annak mennie kellett. Márpedig a főszabály szerint átszervezés vagy negyven százalékot meghaladó mértékű munkaképesség-csökkenés esetén huszonöt év szolgálati viszony után nyugdíjba mehettek a rendvédelmi dolgozók. Nem volt ez feltétlen öröm a fegyveres testületeknek sem: a rendőri vezetők panaszkodtak, hogy a tapasztalt embereiket szinte kivétel nélkül elveszítették. A nyugdíjba vonultaknak az a része, akiknek az egészségét nem emésztette el a szolgálat, rájött: munkatapasztalata a piacon semmit nem ér, ha nem akar inaktív maradni, akkor szinte a nulláról kezdheti újra szakmai életét.

Ezért váltott ki óriási felháborodást a kormánynak az a nemrégi a terve, hogy azon túl, hogy a jövőben az általános nyugdíjkorhatárig kell dolgozni a rendőröknek is, a már nyugdíjba vonult rendvédelmi dolgozókat is visszavezényelnék a szolgálatba, illetve a munkaerőpiacra. Mindezt egy Lázár János és Balsai István képviselők által benyújtott alkotmánymódosítási javaslat tenné lehetővé, amely így szól: „Az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető.”

Bár arról korábban is szó volt, hogy a szolgálati nyugdíj lehetőségét megvonják az aktív állomány tagjaitól. De az alkotmánymódosítás azt a célt szolgálja, hogy a már nyugdíjas rendvédelmi dolgozóktól is elvegyék a nyugdíjukat. Ami jogállamban nem állhatna meg az Alkotmánybíróság előtt – kivéve persze, ha maga az alkotmány teremt erre lehetőséget. Ugyanakkor a javaslat elég általános ahhoz, hogy ez alapján később sima feles törvénnyel bárkit vissza lehessen rángatni a nyugdíjból – nem csak a harminc-ötvenezer rendvédelmi dolgozót, de körülbelül félmillió olyan nyugdíjast is, akik valamilyen korkedvezménnyel mentek nyugdíjba. A kormány hiába próbálta azt kommunikálni, hogy például a bányászok vagy a táncosok nyugodtak lehetnek, ha egyszer az alkotmánymódosítás az ő nyugdíjuk megvonására is elvi lehetőséget teremt…

A hercehurca ideológiai alapját a kormánypárt részéről Lázár János fogalmazta meg: az ország nem engedheti meg magának, hogy évi ötvenmilliárdot költsön harmincezer, ereje teljében lévő nyugdíjasra, szükség van a munkájukra. A nyíltan ki nem mondott vádak között szerepelt, hogy ezek az emberek nyugodtan dolgozhatnának tovább, sőt dolgoznak is: feketén.

A Szabad Föld távolról sem reprezentatív kutatásai alapján az igazság az, hogy a huszonöt év szolgálati idő lejártával a rendvédelmi dolgozók egészsége megrendül, még ha kifejezetten nem is ezzel az indokkal mentek nyugdíjba. Mozgásszervi, keringési és a stresszel járó betegségek miatt a nekünk nyilatkozók többsége nem tudott munkát vállalni. Aki egészséges maradt, az is legfeljebb biztonsági őrként tudott elhelyezkedni, ami presztízsben és fizetésben is komoly visszalépésnek számít. Ráadásul a munkáltatók részéről komoly nyomás nehezedett rájuk, hogy fogadják el a zsebbe történő fizetést. A megszólalók többsége maga nem vállalt munkát, környezetében pedig csak azok mentek el biztonsági őrnek, akiknek – jellemzően magas hiteleik miatt – égető szükségük volt pénzre.

Jelen állás szerint a tűzoltók, vámosok, volt határőrök, rendőrök és a büntetés-végrehajtási dolgozók azok, akikre vonatkozik majd a módosítás – de hogy miféle, azt lapzártánkkor még nem lehetett pontosan tudni. Ugyanis a kormány részéről Pintér Sándor belügyminiszter tárgyalt a szakszervezetekkel, de nem tudott garanciát adni arra, hogy a kormány is rábólint az általa elfogadott feltételekre. A legtöbb rendőrt tömörítő Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ) – amely korábban a Jobbikkal működött együtt – kivonult a tárgyalásokról, vagyis egy esetleges megegyezés értéke kétséges. Hétfőn ugyanakkor született egy bizonytalan megállapodás, amelyet lapzártánk idején fogadhat el a kormány. Mivel a legtöbb szakszervezet ezt ha jónak nem is, de elfogadhatónak tartja, az alkotmánymódosítás visszavonását és – valószínűleg irreális – béremelést követelő TRMSZ egyedül maradhat.