Ma gödröt ásunk, holnap betemetjük

Alig szoktunk hozzá, már felejthetjük is el a közelmúltban rendelkezésre állási támogatásból bérpótló juttatásra átkeresztelt járandóságot. Az egyéb ellátási formára nem jogosult aktív korú munkanélkülieknek járó segélyszerűséget szeptembertől foglalkoztatást helyettesítő támogatásnak hívhatják majd – már amennyiben az Országgyűlés megszavazza azt a számos törvényt módosító javaslatot, amelyet a múlt héten hoztak nyilvánosságra.

Az új közfoglalkoztatási rendszer legkönnyebben érthető része, hogy megvonja a segélyt attól, aki nem fogadja el a felajánlott közmunkát. Ez már az Út a munkába programban is szerepelt, de most változik a felajánlott munka jellege és az érte kapható bér is. Legfeljebb napi hat óra utazással járó munkát kell elfogadni, de a távolabbi lehetőséget is akkor, ha szállást, tisztálkodási lehetőséget és étkezést is ajánlanak mellé. Bizonyos esetekben – például gyermekeit egyedül nevelő szülőnél – ennél enyhébb szabályok érvényesülnek majd. Közfoglalkoztatást nemcsak az állam és az önkormányzatok, de vízitársulat, erdőgazdálkodó, egyház, civil szervezet vagy állami vagyont kezelő más szervezet is végezhet majd, vagyis az önkormányzatok által szervezett közmunkáktól áttevődik a hangsúly a nagy közmunkaprojektekre. A javaslatban egy mondat szerepel munkaerő-kölcsönzésről is, mint amiről rendeletet lehet alkotni – ez azt is jelentheti, hogy az állam a közmunkásokat a jövőben nagyobb munkákra „kikölcsönözhetné” magáncégeknek, sőt, közmunkások alkalmazása előnyt jelenthet bizonyos állami megrendelések elnyerésénél.

Nemcsak ez az egy bekezdés ad okot a találgatásra. Nagy különbség a korábbiakhoz képest, hogy eddig a közfoglalkoztatásban a minimálbérnek megfelelő összeget lehetett keresni. Az új javaslat külön rendeletben meghatározandó „közfoglalkoztatási bér”-ről, illetve „garantált közfoglalkoztatási bér”-ről beszél. Ezek szerint nem kell majd kifizetni a mostani bruttó 78 ezer forintot az egyhavi, napi 8 órás munkának megfelelő munkáért – a minimális bér várhatóan bruttó 46 800 forint lesz.

Aki a törvény hatálybalépése után elveszti a munkáját, rövidebb ideig lesz jogosult álláskeresési járadékra – ez a biztosítási jellegű juttatás függ a munkában töltött időtől, valamint a munkanélküli előző fizetésétől. A javaslat szerint legfeljebb száznyolcvan napig kaphatná ezt az illető, utána jön a már említett foglalkoztatást pótló juttatás. A járadék folyósításának ideje is csökken, vagyis ugyanannyi munkában töltött nap után kevesebb ideig kapnak ellátást a jogosultak. Egységesíti a kormány a szociális ellátások nyilvántartását is, felső határt szab az egy családban igénybe vehető juttatásoknak. A jogalkotó afelől is biztos akar lenni, hogy a szociális ellátásokból megszerezhető jövedelem nem haladhatja meg a nettó közfoglalkoztatási bér 90%-át. Az egységes nyilvántartás bizonyos részeibe a jegyzőknek is betekintést engedne a javaslat, akik így ellenőrizhetnék, ki jogosult segélyre és ki nem. Az önkormányzatok már most rendezett lakókörnyezethez köthetik a segélyek folyósítását, az erre vonatkozó szabályok megalkotását a képviselő-testületekre, az ellenőrzést a jegyzőkre bízzák.

A törvényjavaslat számos kérdésről nem, vagy csak utalásszerűen beszél. Csak találgatni lehet, melyek azok a nagy programok, amelyek megvalósítására a mobillá tett közmunkásokat munkába állítanák, különösen azért, mert ezekhez költségvetési forrást – eddig legalábbis – nem rendeltek. A miniszterelnök, illetve más kormánypárti politikusok elejtett szavaiból ítélve vízügyi szabályozási, erdőgazdálkodási munkákról van szó, amelyeket „nem 21. századi technológiával”, hanem közmunkával oldanának meg. A javaslat kritikusai szóvá teszik, hogy a jogszabály kidolgozásával az elsősorban rendvédelmi profilú Belügyminisztériumot, nem a közmunkával foglalkozó Nemzetgazdasági Minisztériumot bízták meg.