Pofára megy a hamburgeradó?

Szögezzük le rögtön az elején, hogy az összes, táplálkozástudománnyal foglalkozó szakértő állítja, nincs egészségtelen, illetve kifejezetten egészséget károsító élelmiszer. Van azonban egészségtelen, mozgásszegény életmód és túlzó nassolás.

Honatyáink – mert végül egyéni indítványként nyújtották be a népegészségügyi termékdíjról szóló törvénytervezetet, és nem a kormány terjesztette a Tisztelt Ház elé – viszont védeni akarják egészségünket. A népét, mert a törvény indoklásában az áll, hogy „a népegészségügyileg nem hasznos élelmiszerek visszaszorítása és az egészséges táplálkozás” a cél. Ehhez képest a törvény szövege csak a túl cukros, sós és koffeines termékekkel – pontosabban egy kiemelt, szűkített részükkel – foglalkozik, az egészséges táplálkozás előmozdítását pedig elintézi annyival, hogy a várhatóan befolyó 20 milliárd forint adó „a központi költségvetés bevételét képezi”.

Nos, mindez elég volt ahhoz, hogy a június 24-én, múlt pénteken beterjesztett szöveg egy sor szervezetnél kiverje a biztosítékot, és persze indult az ötletelés is, hogy a többletpénzt ki és mire fordítsa. A lényeg: adót kell fizetni egyes kiválasztott termékek után, melyek cukrot, sót, koffeint tartalmaznak. A javaslat összeállítói kihagyták a sorból a lekvárokat, a hungarikumnak számító paprikakrémeket, kolbászokat, szalámikat, szalonnákat, a cukrászati süteményeket. Holott ezek cukor- és sótartalma sokszorosa az általuk meghatározott szinteknek. Erre mondják, hogy egyesek jól, mások kevésbé jól lobbiztak. Kérdés viszont, hogy akkor mi is volt a törvény eredeti célja? De nézzük a jogszabályjavaslatot ismét!

Adót annak kell fizetnie, aki először értékesíti hazai földön az adott terméket. Neki kell bevallania minden év február 25-ig az adó mértékét, és neki is kell ezt megfizetnie a Nemzeti Adóhatóság számára. Kivételek is vannak: évi nettó 50 kiló vagy 50 liter értékesített mennyiség alatt nem kell sem bevallást készíteni, sem adót fizetni. Az adózás alá vont termékek készletváltozásairól nyilvántartást kell vezetnie az adózónak.

Az, hogy mikortól kell minderre a kereskedőknek, gyártóknak odafigyelniük, kérdés. Mert az eredeti javaslatban 2011. szeptember 1. a dátum, míg a héten már fideszes képviselők benyújtottak egy módosítást, s ők 2012. január első napját javasolják. De nemcsak ez eldöntetlen egyelőre. Például az sem, hogy mennyi pénz folyik be: az egyik előterjesztő, Font Sándor szerint 20 milliárd, mások beszéltek 30 milliárdról is. Egy lakosra tehát évente két-háromezer forint jut. A lényeg azonban az: hová, kihez kerül e pénz?

A törvényben csak annyit olvashatunk erről, hogy a költségvetési bevételeket növeli. Aztán a héten bejelentkezett rá az egészségügyi irányítás, mondván: ebből a pénzből lehet kipótolni az orvosok, ápolónők fizetését. Ezt erősítette meg Rogán Antal fideszes politikus is, a költségvetési és gazdasági bizottság vezetője, miután hétfőn általános vitára alkalmasnak minősítette grémiuma a tervezetet. Font szerint az egészséges életmód ösztönzésére kell fordítani a pénzt, míg Ángyán József vidékfejlesztési államtitkár a biotermesztés támogatását látná jónak.

S ha már kérdések és Ángyán, akkor meg kell említeni az államtitkár minapi felvetését. Mely szerint további termékkört adóztatna meg, ezek a különféle adalékanyagok és édesítőszerek. A transzzsírokat tartalmazó termékeket pedig egyszerűen kitiltaná a magyar piacról. Nem mellékesen transzzsírt tartalmaznak a margarinok, s az termelődik használat közben a sütőolajokban is. Arról nincs hír, hogy e felvetések beépülnének-e a most tárgyalandó tervezetbe vagy sem.

A következő termékek adóznak: cukrozott és 25 százaléknál kevesebb gyümölcsöt tartalmazó üdítőitalok adója literenként 5 forint; cukrot és koffeint is tartalmazó energiaitalok adója literenként 250 forint; az előrecsomagolt cukrozott készítmények – fagyik, csokik, cukorkák, édes sütemények – adója kilónként 100 forint; a sós kekszek, csipszek, ropik adója kilónként 200 forint; az ételízesítők, levesporok adója kilónként 500 forint.