Üzletelő vallásalapítók

Ez így nem maradhatott tovább. A biztos csak ez volt az egyházi törvénnyel kapcsolatban. A jogszabályt még a rendszerváltás hónapjaiban, 1990 elején fogadta el a Németh-kormány, amely így magán is viselte annak minden gyengéjét.

Mi volt vele a gond? Az, hogy eredeti szándékát könnyen ki lehetett játszani. Elég volt, ha valaki vallási révületbe esett, összekapart némi zagyvaságot a világhálóról, no meg száz aláírást, és már szaladhatott is be az illetékes megyei bíróságra – szervezetét bejegyezték egyházként.

Ez azonban önmagában még nem lett volna probléma: mindenki úgy tartja a kapcsolatot az égiekkel, ahogy kedve tartja. A baj akkor kezdődött, amikor egyre többen jöttek rá, hogy egyházat alapítani nem is rossz üzlet. Mi benne a buli? Mindenekelőtt az, hogy az adományok adómentesek. Aztán ott van a személyi jövedelemadóból felajánlható egy százalék. Az idő múlásával egyre több egyház kért az adóhivataltól technikai számot, s utána már csak várnia kellett, hogy mikor utalják át a néha milliókra rúgó összeget.

Sokan vetettek szemet kiegészítő támogatásra is. Az összeget a központi költségvetésből utalták át a közfeladatokat ellátó, vagyis a gyógyításban, oktatásban, idősek, fogyatékkal élők ellátásában részt vállaló egyházak számára. Erre azért van szükség, mert bevételeik korlátozottak – vagyonuktól a háború után megfosztották őket. A támogatás mértéke 2010-ben az alapnormatíva 73,1 százaléka volt, idén pedig már 82,6 százaléka. Nosza, jó néhányan rá is röpültek a pénzre azok közül, akik hasonló tevékenységet folytatnak, s vállalkozásukat egyháznak nyilváníttatták.

Nem beszélve a magukat természetgyógyásznak kinevező honfitársainkról. A rájuk vonatkozó szabályokat néhány éve szigorították, s praktizálásukat végzettséghez kötötték, amivel azonban közülük számosan nem rendelkeznek. A rostán kiesettek egy része menten megérezte magában a vallási elhivatottságot, egyházat alapított – ahhoz pedig, ugyebár, kinek mi köze hozzá, hogy a szertartásokon mit művel. Az egyházak pedig egyre szaporodtak, idén már több mint 350-re rúg a számuk.

A kiskapukat tehát be kellett zárni, ez nem kérdéses. Ami viszont egészen e hét elejéig bizonytalan volt: miképpen? A kormány a kereszténydemokrata Szászfalvi László egyházi ügyekért felelős államtitkár vezetésével szinte megalakulásától dolgozott az új törvény tervezetén. Kezdetben elsősorban a taglétszám növelésében látták a megoldást, még a 25 ezres szám is elhangzott. Igen ám, de ilyen magas létszámnál számos olyan kisegyház is megszűnne, amely évszázadok óta jelen van történelmünkben. Egy tavasszal tartott sajtóbeszélgetésen az államtitkár már csupán tízezres számot említett.

A parlament június közepétől tárgyalta a törvénytervezetet, amelyet ekkor négy kereszténydemokrata képviselő jegyzett. Három kategóriába soroltak 45 egyházat, a többiek mentek a levesbe – értsd: kérhették a bejegyzésüket egyesületként, ami viszont már semmiféle előnnyel nem jár. A hívek szükséges száma pedig ezerre apadt.