Folytatólagos forradalom

– Honnan lehet napra pontosan tudni, hogy a személyi számítógép éppen harmincéves?
– Az IBM 1981. augusztus 12-én mutatta be az első PC-t. Sajnos ennek kapcsán keringenek vaskos félreértések. Sok helyen a hír úgy jelent meg, hogy ez volt a világ első személyi használatra tervezett számítógépe. Csakhogy a PC egy sokkal nagyobb szellemi kalandnak volt az eredménye. Ahhoz, hogy a személyi számítógép megjelenhessen, kellett a számítógép szíve, a mikroprocesszor, aminek éppen tíz évvel korábban, 1971-ben jelent meg az első változata, a 4004-es típusjelű Intel processzor. Ezt az apróságot is bemutatjuk a kiállításon: ez egy világritkaság.

– Mintegy tíz év kellett tehát ahhoz, hogy a mikroprocesszor köré személyi számítógép épüljön.
– Hiába készült el az első mikroprocesszor, a nagy számítógépgyártók nem igazán törték magukat, hogy otthoni számítógépet kezdjenek el gyártani. 4-5 év telt el, amire Amerikában megjelent az első. A leghíresebbet közülük egy Ed Roberts nevű úr gyártotta. Ez volt az MITS Altair. Ez még úgy nézett ki, mint egy nagyobb mérőműszer, kallantyúkkal meg lámpákkal, nem volt túl felhasználóbarát. Óriási változás, mérföldkő volt az, amikor 1981-ben a számítástechnikai ipar legnagyobb szereplője, az IBM úgy döntött, hogy összefog az Intellel meg egy akkor még kis céggel, a Microsofttal. Ez a hármas alkotta meg az IBM PC-t.

– Hogyan terjedhetett el gyorsan és világszerte a PC szemben az Apple meg mások gépeivel? Igaz az, hogy a szokásokkal ellentétben a technikai megoldásait úgymond szabadon felhasználhatóvá tette az IBM?
– Igen. Szerintem az IBM nagyon tisztességes cég. Két óriási előnye volt a PC-jének. Az egyik a modularitás. Az ember, ha már avult a gépe, kényelmesen kinyitotta és bővítgethette tetszés szerint különböző új alkatrészekkel. A másik előnye az IBM üzleti filozófiájából adódott. Nyílttá tette rendszerét, és akár egy névtelen távol-keleti cég is gyárthatott ilyen alkatrészeket vagy komplett gépet is. Egy kialakuló új szabvány vezetőjeként sokkalta nagyobb profitra tehetett szert, mintha féltékenyen őrizte volna és egyedül ő gyártotta volna a rendszerét.

– Ezeket a mások által gyártott gépeket nevezik IBM-kompatibilis számítógépeknek?
– Igen. És ezért van az, hogy a PC egy idő után az IBM-kompatibilis számítógép szinonimája lett.

– A múzeumnak hogyan sikerült összegyűjtenie a kiállított tárgyakat? Az ön saját gyűjteményének darabjai is itt vannak?
– 2004 óta vagyok muzeológus. Amikor idekerültem, a gyűjteményem nagy részét a múzeumnak adtam, hiszen egy muzeológus nem lehet magángyűjtő. Néhány kedvenc darabom azért megmaradt, a vendégeimnek be tudok kapcsolni egy-két régi gépet.

– Mennyibe kerülhettek az első, Magyarországra került PC-k?
– Annyi helyről hozták annak idején, hogy nehéz ma már árról beszélni. Húsz éve körülbelül kétszázezer forintba került egy jobb számítógép. Ennyit ma is ki kell fizetni egy komolyabb konfigurációért. Persze az a gép töredékét nyújtotta egy mai utódja képességének, és akkor a forint vásárlóértéke is jóval nagyobb volt…

– Úgy tudom, létezett magyar gyártmányú PC. Milyen sikerrel?
– Magyarországon működött az úgynevezett COCOM-lista, a keleti blokk országait a fejlett technikától elzáró kereskedelmi embargó, a nyugatiak sem szívesen küldték csúcstechnikájukat a vasfüggöny mögé. De hazánkban komoly kultúrája volt a kreatív másolásnak… Az első magyar PC-gyár igazgatója, Kovács Győző közreadta, hogy miként pillantották meg Amerikában ’81-ben az IBM PC néhány kiállított mintapéldányát a New York-i repülőtéren, és hogyan határozták el akkor, hogy egy ilyet itthon is csinálnak. 1982 második felére meg is alakult a magyar PC-gyár, a Sci-L, és el is készült a Proper. Nagyjából hasonlított az IBM gépére, annak több előnyét birtokolta: külső billentyűzete volt, külső monitora. Ám az eredetinél másfélszer nagyobb fémdobozba gyömöszölték, barna műgyanta borítást kapott… Egy tengerentúlon dolgozó cigányprímás felesége segítette be az országba az eredetit, ő küldte el postai csomagban azt, amit itt klónoztak. A későbbi magyar PC-k, amiket a Sci-L, a Műszertechnika, a Videoton gyártott, zömében nem másolatok voltak, hanem felülmatricázott távol-keleti gépek.

– Több honfitársunk is hozzájárult a számítógép diadalmenetéhez.
– A PC-k történetének egyik úttörőjeként tartom számon Charles Simonyit – ifj. Simonyi Károlyt –, aki a Microsoftnál volt a későbbi Office programcsomag fejlesztője. Egyebek mellett a Word és az Excel is az ő nevéhez fűződik. A kazettás floppy feltalálója szintén magyar, a nemrég elhunyt Jánosi Marcell; sajnos a már a ’70-es években szabadalmaztatott találmányt elügyetlenkedték az állami vállalatnál, csak a ’80-as évek elején gyártották le, és mivel a szabadalmat sem ápolták, végül a Sony csinálta meg az igazi 3,5 hüvelykes floppyt. Az Intelnél is több magyar dolgozott, például Andy Grove, azaz Gróf András, aki egy időben a cég irányítója is volt, valamint Les Vadasz, azaz Vadász László, aki többek között az első mikroprocesszort fejlesztő csapatot vezette. Utóbbi egy üzenetet is küldött a kiállításunk látogatóinak: „Az első mikroprocesszor 2300 tranzisztorból épült fel. Mára ez a szám a milliószorosára nőtt – több mint 2 milliárdnál tartunk! Az elmúlt évtizedekben ez a technológia gyökeresen megváltoztatta mindennapi életünket, munkánkat, és a számítógépes játékok világát is. Nagy utazást tettünk, és a forradalom folytatódik…”