Az agrár-környezetgazdálkodásról

Többfunkciós agrármodell – így nevezi az unió azt a rendszert, aminek kiépítésén ma is dolgoznak. Ennek alapeleme, hogy a mezőgazdaságot nem csak termelő ágazatként határozzák meg, hanem elvárják tőle, hogy betöltse évszázados feladatait: munkát adjon a vidék emberének, formálja a környezetet, természetet, tájat, élővilágot is. Észre kell azonban vennünk azt is, hogy a környezetszennyező anyagok elszaporodása, az erőforrások csökkenése mára korunk egyik legfontosabb problémája lett. A többi ágazathoz hasonlóan a mezőgazdaságnak is feladatává vált, hogy ne kihasználja, hanem védje a természetet. A cél az, hogy környezetkímélő műveléssel egyszerre elégítsük ki a felmerülő igényeket és óvjuk a természetet, az élővilág sokszínűségét, a földet, a vizet, a levegőt. Az ezen törekvéseket szem előtt tartó földművelést nevezzük agrár-környezetgazdálkodásnak.
A felismerést, hogy erre a fajta mezőgazdaságra hatalmas az igény, szükségszerűen valamiféle nagyléptékű változásnak kellett követnie. Ez a változás az unió Közös Agrár- és Vidékpolitikájának „két lábra állítása”. Az új agrárpolitika célja olyan mezőgazdaság megteremtése, ami többcélú, fenntartható, alkalmazkodik a tájhoz, az előnyös és hátrányos helyzetű területeket egyaránt lefedi, ugyanakkor versenyképes. A folyamat lényege, hogy a mezőgazdaságot két pillérre helyezik: az elsőt a termelés, a másodikat az agrár-környezetvédelem és a vidékfejlesztés szavakkal lehetne leírni. Ahogy a szakemberek fogalmaznak, ennek a gazdálkodásnak nem pusztán a termelés a célja, hanem ökoszociális funkciókat is ellát – környezeti, társadalmi, regionális, szociális és foglalkoztatási feladatok sorolhatók ide.
Az uniós szakemberek felismerték, hogy a környezetkímélő termelési módot úgy lehet a legkönnyebben népszerűvé tenni, ha átalakítják a támogatási rendszert. Ezért a támogatások kiosztásakor a cél csökkenteni az egyébként is előnyösebb helyzetben lévő, ipari termelést folytató gazdaságok támogatási keretét, s ezzel párhuzamosan egyre növelni a második pilléres anyagi források mennyiségét.
A támogatások formái a következőkben határozhatók meg: az unió továbbra is nyújt első pilléres és második pilléres támogatásokat. A termeléshez kötött támogatásoknak (első pillér) három típusa alakult ki. A kvótához kötött közvetlen kifizetéseket elsősorban az úgynevezett GOFR (gabona, olaj, fehérje, rost) növények termesztésekor alkalmazzák. Az intervenciós állami felvásárlás azt jelenti, hogy az unió és az állam meghatároz egy minimális felvásárlási árat, s ha ez alá csökkennének a piaci árak, felvásárolják a termést a gazdáktól. Exporttámogatásról akkor beszélhetünk, ha a piaci helyzet megköveteli az exportálóknak nyújtott támogatást.
A vidékfejlesztési támogatások (második pillér) rendkívül széles körűek, különböző kifizetési jogcímek, pályázati források, támogatási módok tartoznak ide. Az EU 1999-ben rendeletben határozta meg, hogy az egyes országok a következő intézkedésekkel támogathatják az agrár-környezetgazdálkodást:
– agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások,
– kedvezőtlen adottságú területek normatív támogatása,
– mezőgazdasági beruházások támogatása,
– mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása,
– erdőtelepítési támogatások,
– a vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlődésének elősegítése,
– idős gazdálkodók korai nyugdíjazásának támogatása,
– fiatal gazdálkodók támogatása,
– gazdálkodók oktatása, képzése.
Természetesen a fenti kategóriák csupán nagy vonalakban tájékoztatnak a lehetőségekről, a támogatások igénybevételének részletes feltételeiről ezen a címen lehet tájékozódni: http://www.fvm.hu/main.php?folderID=1624&articleID=5928&ctag=articlelist&iid=1
Végezetül fontos megjegyezni, hogy a második pilléres támogatások feladata, hogy kompenzálja azokat a gazdálkodókat, akiknek anyagi hátránya származna abból, hogy a tisztán termelési célú gazdálkodás helyett természetbarát agrár-környezetgazdálkodást folytatnak. Ez garantálja, hogy mindazoknak, akik a környezetkímélő földművelést választják, semmi hátrányuk ne származzon ebből a döntésből.

(A cikk az alábbi tanulmány alapján készült: Ángyán J. – Ónodi G. – Podmaniczky L. (2003): Kiemelt szerepben az agrár-környezetgazdálkodás, Agrárium, Magyar Agrárkamara, Budapest, 13. évf., 5. szám (2003. május))