ENSZ-döntésre vár a Drávaszög

Az UNESCO által odaítélt cím olyan területet jelöl, ahol őrzik a különböző természetes és természeteshez közel álló ökológiai rendszereket, ezen belül is a növény- állatfajokat, azok pótolhatatlan génkészletét. A tervezett rezervátum nagyobb része valamikor a Duna és a Dráva árterülete volt, ahol olyan, a régióra jellemző ártéri gazdálkodási formák alakultak ki, mint a fokgazdálkodás, ártéri legelőgazdálkodás és gyümölcstermesztés.

A folyamszabályozás utáni ármentesített területeken, amelyek a rezervátum átmeneti zónáját képezik, jórészt a nagyüzemi mezőgazdálkodás vált meghatározóvá, a megmaradt ártéren pedig a fatermesztési célú erdőgazdálkodás a meghatározó. A Somogy online szerint a tervezett rezervátum egyik feladata az egykori gazdálkodási formák újjáélesztése és összehangolása a jelenlegi természetvédelmi elvárásokkal.

Ennek kezdeti formái már ma is megvannak, például a legeltető állattartás az ártéri és mocsárréti területen. A legeltetéshez kapcsolódó monitoring tevékenységből nyert adatok pedig segítik a terület gazdálkodóit a hasonló élőhelyeken folyó gyepgazdálkodás természetvédelmi és gazdasági céljainak összehangolásában.

A jelenlegi területhasználatokra az a jellemző, hogy a természetvédelmi oltalom alatt álló területek nem rendelkeznek számottevő közbülső, úgynevezett pufferzónával, a védett területek jobbára közvetlenül nagyüzemi szántóföldekkel határosak. A tervezett rezervátumon belül az átmeneti zónában elő kell segíteni a gyep és erdőgazdálkodás visszaállítását. Ezeken a rehabilitált területeken olyan gazdálkodást kell kialakítani, amely a jövedelemtermelő képességen túl a természet védelmét is szolgálja.