Leszáradtak a térképről

Egyértelműen a globális klímaváltozással, annak regionális következményeivel magyarázza az egyre katasztrofálisabb helyzetet a Nemzetközi Fenntartható Fejlődési Intézet a szíriai fővárosban, Damaszkuszban a napokban közzétett jelentésében. A hazánknál kétszerte nagyobb, 18 milliós ország lakosságának mintegy fele él falvakban, döntő többségük mezőgazdasági termelést folytat (elsősorban gabonát és gyapotot termel). Éghajlatára a szubtrópusi klíma jellemző, amihez a tengerparti részeken bő csapadék társul. A tengertől távolodva azonban egyre kevesebb eső esik a déli és az északi területeken egyaránt. Az évi 100-250 milliméteres csapadékot a folyókból pótolják, amelyeknek földuzzasztott vizét tárolókban gyűjtik össze. (Jellemző, hogy az öntözést szolgáló tározó-, illetve gátrendszert külön minisztérium felügyeli.) A művelhető területek döntő többsége az északi részen, Aleppó és Haszaka városok térségében fekszik.

Ez utóbbi körzetében vált néptelenné a 160 falu, mivel az utóbbi két esztendőben szinte kiszáradtak itt a folyók, lehetetlenné vált az öntözés. A nemzetközi intézet jelentésében a jövő veszélyeire is figyelmeztet, köztük a fegyveres regionális összecsapásokra, amelyek a vízforrások ellenőrzéséért robbannak majd ki. Mert – mint a dokumentumban áll – már egy visszafogott mértékű fölmelegedés is 30 százalékkal csökkentheti a Törökországon, Szírián és Irakon átfolyó Eufrátesz hozamát. Miközben a Közel-Kelet lakossága – az előrejelzések szerint – 2050-re a mostani 42 millióról legalább 70-re duzzad, ami kritikusan megnöveli az ivóvíz, valamint az ipari és öntözővíz iránti igényeket egyaránt.