Talán jobb lenne, ha többé nem találkoznának

Az évek óta tartó teszetoszaság miatt egyre mérsékeltebb várakozás előzi meg a G8-országok találkozóit, mégis képesek újra és újra hatalmas teljesítményként eladni megegyezéseiket. Ezúttal klímavédelmi célokról döntöttek, ám az eszközökön most sem gondolkodtak el.

EgyensúlyIlijin Kinga2009. 07. 09. csütörtök2009. 07. 09.
Talán jobb lenne, ha többé nem találkoznának

Szögezzük le rögtön az elején: a G8-ak legújabb megállapodása valószínűleg egyedül abban az értelemben minősíthető - Gordon Brown brit miniszterelnök szavaival élve - nagyszabásúnak és történelminek, hogy politikai céllá emelt néhány konkrét tervet. Miről is van szó? A világ gazdaságilag legfejlettebb országainak csoportosulása arról döntött a napokban Olaszországban, hogy a globális felmelegedést 2 Celsius-fok alatt kell tartani az iparosodás előtti szinthez képest. Abban is megegyeztek, hogy 2050-re a világ széndioxid-kibocsátásának 50 százalékkal kell csökkennie - ehhez a gazdag országok 80 százalékos csökkentéssel járulnak hozzá. Ezek a számok, különösen a 2 fokos "lélektani határ", régóta a közbeszéd tárgyát képezik a környezetvédelemmel valamelyest foglalkozók közt, s tudósok sora igazolta azokat a tényeket, hogy az efölé emelkedő hőmérséklet az emberiség számára végzetes lehet. Ez a cél évek óta mindenki számára nyilvánvaló cél volt - igaz, mindeddig anélkül, hogy ezt aláírásával alátámasztotta volna a nyolc nagyhatalom.

Némileg más a helyzet a kibocsátás-csökkentéssel. A bűvös határokat ugyan már jó ideje 2020 és 2050 jelenti, arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy mihez képest és mennyivel kell csökkenteni ekkorra az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az IPCC, az ENSZ klímaváltozással foglalkozó testülete két éve megállapította, hogy 2020-ig 25-40 százalékos csökkentésre van szükség a klímakatasztrófa elkerüléséhez. Az Európai Unió egyelőre 20, az Egyesült Államok pedig 17 százalékos százalékos csökkentést vállalt eddig az időpontig, és azt állítják, ennél többet a válságsújtotta gazdaság kezelése mellett nem ígérhetnek. A G8 ehelyett 2050-re tűzött ki globális szinten 50 százalékos csökkentést a tavaly Japánban tartott találkozón. Idén ugyanebben egyeztek meg, láthatóan arra számítva, a világ már megfeledkezett a tavalyi egyezségről. A biztonság kedvéért azért azt is hozzátették: ehhez ők, a legfejlettebb országok 80 százalékos csökkentéssel járulnak hozzá. Igaz, ez még nem végleges: előbb a fejlődő országoknak is rá kell bólintania. Őket viszont nem ejtették a fejük lágyára.

A MEF elnevezést kapta az a 17 tagú szervezet, amit azért hoztak létre, hogy a még csak most iparosodó országokat képviselje a tárgyalásokon. A fejlődők "vezérállamai", Kína és India azonban nem viszik túlzásba a szó szerinti tárgyalást. Már az elmúlt hetekben mindkét ország arról nyilatkozott, hogy mint fejlődő államok, egyelőre nagyobb problémáik is akadnak a klímaváltozás ügyénél - így például a szegénység megszüntetése és a gazdasági stabilizáció. Közölték, hogy nem hajlandók kibocsátási korlátozást vállalni, mert véleményük szerint ez a gazdag országok feladata lenne. Úgy vélik, hogy az IPCC által is javasolt 40 százalékos csökkentést a gazdaságilag fejlett országoknak egyedül kell elvinni a hátán, utóbbiak azonban azzal védekeznek: ez túl nagy megterhelést jelent, hisz nekik is meg kell birkózni a recesszió sújtotta gazdasággal. A szerdai határozatokról mindenesetre csütörtökön a MEF küldötteivel is megpróbálnak megegyezni a G8-ak, ám várhatóan eredménytelenül. A megállapodást azt is nehezíti, hogy az egyik fő tárgyalópartner, Kína elnöke az ujgur lázadások miatt hazautazott és nem vesz részt az egyeztetéseken. Az előrejelzések szerint a MEF a 2 Celsius-fokos emelkedésről szóló célt elfogadja majd, ám a kibocsátás korlátozásáról legfeljebb decemberben Koppenhágában hajlandóak tárgyalni.

Még egy komoly malőr akad a G8 megegyezésével. Jelentésükben azt írják ugyanis, a kibocsátás meghatározott mértékű csökkentését "1990-hez vagy a későbbi évekhez képest" kell meghatározni. Ennek oka, hogy míg az ENSZ és az Európai Unió az 1990-es bázisévhez viszonyítja a csökkentés mértékét, az Egyesült Államok és Japán 2005-höz képest méri a vállalásokat. Ez komoly különbséget jelent, hisz az Egyesült Államokban például 1990 és 2005 között 23 százalékkal nőtt az üvegházgáz-kibocsátás. Ahelyett tehát, hogy a megegyezés egységes kezdődátumot jelölne ki, kiskaput hagy a megegyezésben arra, hogy az egyes országok kibújjanak vállalásaik alól.

Mindezeket a mérleg egyik serpenyőjébe pakolva már korántsem tűnik olyan hatalmas eredménynek az az apró, leginkább diplomáciai pozitívum, hogy a G8 politikai célnak nyilvánított néhány réges-régi célkitűzést. Arról nem is beszélve, hogy a nagyhatalmaknak nem sikerült közép- vagy rövidtávú célokat állítani önmaguk és a világ elé, nem határozták meg a változtatáshoz szükséges pénzügyi forrásokat, és a célok kijelölése mellett megfeledkeztek annak elhatározásáról, hogy ezeket milyen eszközökkel szeretnék elérni. Angela Merkel német kancellár szerint a megegyezés nagy előrelépést jelent, Gordon Brown brit miniszterelnök pedig azt nyilatkozta, hatékony és ambiciózus koppenhágai megegyezés alapjait fektették le Olaszországban. Ismerve a valós eredményeket, a vezetők szavai meglehetősen ironikusan hangzanak.

Ezek is érdekelhetnek