Nemzetbiztonsági kockázat a klímaváltozás

Egy bangladesi árvizet szimuláltak tavaly év végén a nagyhatalom washingtoni székhelyű nemzetvédelmi egyetemén. A választás nem véletlen: a dél-ázsiai ország különösen veszélyeztetett, a 2050-re előrejelzett klímaváltozás miatti tengerszint-emelkedés 20 millió lakóját fenyegeti. Az amerikai egyetemen ennél jóval kevesebb, néhány százezer Indiába áttelepülő menekülttel számoltak. Az eredmény: vallási konfliktus, járványok, infrastrukturális problémák. De kérdezhetnénk: mi köze ehhez az Államoknak?

A hivatalos indoklás nem feltétlenül megnyugtató. Az USA segélyezési vészhelyzetekről, fegyver-ellátásról, hadiszállítmányozásról és fokozott készenlétről beszél: szeretné fenntartani a konfliktusokban a mindenki felett álló szerepét. Döntőbírónak, békefenntartónak ajánlkozik, aki kötelességének érzi, hogy segélycsomagokkal lássa el a bajbajutott országokat, de jogának azt is, hogy fegyvert szállítson nekik. A jégpáncélok olvadásával új csatornák nyílnak a tengeren, s ezeket meg kell védeni - folytatódik a világ önkéntes urainak felsorolása. Élénkülni fog a verseny a víz alatti erőforrásokért. A klímaváltozásnak komoly geopolitikai hatásai lesznek: növekvő szegénység, környezetkárosítás, gyengülő kormányok - sorolja az ország Nemzeti Hírszerzési Tanácsának jelentése. Dicséretes, hogy ezekkel a problémákkal végre a világ egyik vezető nagyhatalma is szembenéz, azonban nem árt világosan látni, hogy ez mit jelent a többi állam számára.

Az a tény, hogy a klímaváltozás következményeképp milliárdok maradnak otthon nélkül, kissé sarkítva ugyan, de kétféle választást enged meg a földlakóknak. Az első lehetőség, hogy a szerencsésebb országok harcos nemzettudatukat félretéve helyet adnak a menekülőknek, összezsúfolódnak a városokban - az együttélés lehetőségeit felmérni, kitalálni, megtervezni talán a jelen és jövő közgazdászainak segítségével lehetséges. Néhány tervről már hallani különféle platformokon: kis alapterületű, felhőkarcolókkal zsúfolt városok, körülöttük óriási szántóföldekkel, ahol a tömeg számára szükséges élelmiszert termelik. Korlátozott lakossági vízfogyasztás, hogy a csökkenő vízkészletből öntözhessük a gabonát, itathassuk a húst és tejet adó állatokat. Ilyen és hasonló elképzelések születnek a most csaknem hétmilliárdos, folyamatosan növekvő népesség elhelyezésére és ellátására.

A második lehetőség ugyanakkor, hogy a nemzetfenntartás nevében a jobb kilátásokkal bíró országok lezárják határaikat a hajléktalanná vált tömegek előtt, és ezzel tulajdonképpen halálra ítélik őket - a halálra ítélteknek pedig nem lesz vesztenivalójuk. Belátható, hogy ez az utóbbi út óriási háborúkhoz vezet - s pont erre az útra lépett az Egyesült Államok, amikor külön Pentagon-csoportot hozott létre azzal a céllal, hogy a klímaváltozás hatásait a nemzetvédelmi stratégiába ilesszék. Az persze még nem világos, hogy pontosan ki harcol majd ki ellen.

- Fizethetünk most azért, hogy lecsökkenjen az üvegház-gázok kibocsátása, és szembenézhetünk egy gazdasági csapással. Vagy megfizethetjük az árat később - mondta Anthony C. Zinni, - de az emberéletekbe fog kerülni.

Az amerikai haderő nyugalmazott tábornoka optimista: talán ő még nem tudja, hogy a legújabb jelentések szerint a klímaváltozás drámai hatásai már drasztikus kibocsátás-csökkentéssel sem kerülhetők el - legfeljebb csökkenthetők. Az legalább időben eldőlhet, hogy ki melyik oldalon áll. Most már tudjuk: az Egyesült Államok a háborúra szavazott.