Hideg ellen: forralt bor

A borból és zamatos fűszerekből készíült italt tűz fölé tesszük, s szinte máris iható – mértékkel! –a finom serkentő és melegen tayírtó nedű. Szeretnénk hinni, hogy magyar találmány, de a világ számos pontján ismerik és készítik különféle módon. Az ötlete valószínűleg úgy született, hogy a kevésbé „sikeres” borokat – kiöntés helyett – igyekeztek mindenféle fűszerrel megbolondítva ihatóvá tenni.

Természetesen a legnagyobb fogyasztói az északi népek. Német nyelvterületen Glühweinnek nevezik, a svédek glöggnek, Moldvában izvar néven ismerik. A franciák – hűen legendás könnyedségükhöz, eleganciájukhoz  – vin chaud-nak, meleg bornak hívják e jellegzetes téli itókát.

Nagy hiba lenne azt gondolni, hogy forralt bornak gyenge minőségű lőre is megfelel. Itt is fontos a minőség: a legjobbak a karcos, testes vörösborok. Alapszabály, hogy – nevével ellentétben – nem kell forralni, csak a hozzávalókkal együtt felmelegíteni. Hogy miért? Mert az alkohol forráspontja alacsonyabb, mint a vízé, s mire az ital felforr, elillan az alkohol...

A klasszikus alaprecept: egy üveg vörösbor, hat evőkanál cukor, egy rúd fahéj, szegfűszeg, narancshéj – de természetesen ízesíthetjük még sokféleképpen. Gyakran kevernek a forralt borhoz mézet, vaníliát, ánizst, gyömbért. A skandináv országokban általában adnak hozzá mandulát és mazsolát is. Ha pedig felvert tojást keverünk a kész italba, likőrszerű lesz – igaz, ez már nem is nevezhető forralt bornak… S persze vannak, akik egy kis brandyvel, vagy esetleg vodkával erősítik fel lélek- és testmelegítő hatását.

Kitűnő ital szabadtéri programokhoz, de a fűtött szobában is kellemes kortyolgatni – különösen így, az ünnepek közeledtével...