Megállítható agyunk öregedése?

– Ha nem használjuk, agyunk is visszafejlődik?
– Amikor a központi idegrendszer parlagon hever, az agyban a sejtek közötti kapcsolatok – melyek hálózatot alkotnak – nem csupán agyunk érlelődésére, de személyiségünk fejlődésére is lassítóan, leépítően hatnak. Az agy és az idegrendszer fejlesztésében a benyomások, érzelmek meghatározóak, így hát a személyiség több mint maga az agy, vagy mint a sejtek összessége.

– A táplálkozás befolyásolja az agyműködést?
– Ha a szükséges aminosavak, fehérjék, zsírok, vitaminok, nyomelemek bevitele csökken, az agyunk fejlődésében is lemaradást okoz. Ha több összetevő is hiányzik, az már elég korán visszafogja az agy és a személyiség fejlődését.

– És a vegetarianizmus?
– A vegetáriánusok bizonyos tápanyagokat – például húsféléket – mellőznek, de táplálék-kiegészítőkkel náluk is garantálható a fejlődés. Ugyanakkor vannak rossz szokások, divatok, amikor vegetarianizmus helyett valaki drákói tápanyagmegvonást alkalmaz, ami káros, mert így fontos fehérjékből, vitaminokból, rostokból szenved hiányt.

– Miről ismerhető fel az Alzheimer-kór korai szakasza és mi a teendő?
– Kezdetben szellemi károsodások tapasztalhatóak, például szórakozottság, feledékenység, a tanulási képesség hiányossága. Az érintettek depressziós folyamatai elfedik a valóságos hátteret. A depressziónál a figyelem csökken, az érdeklődés beszűkül – így a kezdődő kór azt a látszatot adja, mintha csupán depresszióról, az életkorral járó leépülésről volna szó. Ezt hívjuk pszeudo-, azaz áldepressziónak. Majd egyre sorakoznak az Alzheimer-kór pszichés jelenségei: mintha az illető gátolt lenne, szorongana. Ekkor viszont már elindul a sejtkárosodás, a sejtvesztés. A hozzátartozóknak minden olyasmit észre kell venniük, amikor a figyelem, a gondolkodás, a képzettársítások és a memorizálások területén áll be változás.

– A betegségnek vannak-e provokáló tényezői?
– Ma már tudjuk, hogy a kórt lelki és fizikai stresszhatások – így műtétek, balesetek, mérgezések – is provokálhatják. Kétségtelen, hogy maga az alapfolyamat belülről indul meg és eredményezi az előrehaladó hanyatlást.

– Ismerünk 60 évesen már szellemileg leépült és 90 évesen még friss személyeket. Mi lehet ennek az oka?
– Nincs két egyforma genetikai alapozottság, s nyilvánvalóan az életúton bekövetkező hatásoknak is jelentős a szerepük. Nagyon különbözőek az Alzheimer-kór indítási szakaszai. Egy huszonéves fiúnál is állapítottak meg már szellemi hanyatlást, s a vizsgálatok kimutatták nála az Alzheimer-kórt. Az idősödéssel egyidejűleg mind a normál változások, mind pedig az ezekhez kapcsolódó kóros folyamatok gyakoribbak. Ezek érinthetik a központi idegrendszert, de történhet úgy is, hogy valaki még késői időpontban is képes jól élni az életét. Az agyban előfordulhatnak szenilis plakkok, melyek fiatal korban kevésbé jellemzőek. Már a megtermékenyített petesejtben is fellelhetők kopási pigmentek, de nem azt mondjuk, hogy öregszik a petesejt, hanem az időbeli változásokkal gyakoribbá váló kockázatok növekednek.

– Mik a kilátásaink?
– A tudományos előrejelzések szerint feltételezzük, hogy a sejtek – köztük a központi idegrendszer sejtjei – képesek az öregedés folyamataiba is beavatkozni. Az Alzheimer-kór megelőzésénél és gyógyításánál számos folyamatot szükséges figyelemmel kísérni, s ennek megfelelően sok helyütt közbelépni. A leendő bio-számítógépek tudományos módszerekkel fogják az agy működését leképezni. Bízunk benne, hogy a kór lefolyásának, a sejtpusztulások folyamatának befolyásoló tényezőit és kockázatait – végső soron a betegség kezelésének lehetőségeit is – atomi szinten mérhetjük és tárhatjuk fel a megtermékenyített petesejtnél, sőt még korábban, a szülők vizsgálatával. Ami pedig a terápiát illeti, a jövőben lehetőség nyílik az elektromágneses befolyásolásra, chipek beültetésére és még számos olyan eszközre, amely ma még a fantázia világába tartozik.

– A világ népességének elöregedése hatalmas kihívás. Hogyan élhetünk minél tovább szellemi frissességben?
– A világban jelenleg három nagy robbanás zajlik. Az első a népesség növekedése. A második a hosszabbéletűség: nemrégen még azt állítottuk, hogy az emberi faj egyik tagja sem élhet tovább 118-120 évnél – ma már azt mondjuk, hogy a 145-150 esztendőt is elérhetjük. A harmadik robbanás az információszerzés szinte korlátlan lehetőségeit kínálja az orvostudománynak és minden egyes ember számára. Ugyanakkor ahhoz, hogy idős korunkban a remélt vitalitással tölthessük el mindennapjainkat, nem csak a gének és a környezeti feltételek ismerete és alakítása, de közös életmódunk, kultúránk, társadalompolitikánk szintjén is fontos feladatokat kell megoldanunk.