Mindennapi vitaminbombánk

Még a hajtatott paprika C-vitamin-tartalma is elérheti termésenként a 100 milligrammot, a szabad földben termesztetté viszont ennek háromszorosa is lehet. Nagy előnye, hogy savanyított állapotban sem veszíti el C-vitamin-tartalmát, ezért télen is a legolcsóbb és leggazdagabb vitaminforrások egyike.

Emellett A-vitamin is bőven van benne, amit elsősorban a fűszerpaprika, illetve a beéretten fogyasztott étkezési paprika tartalmaz. Az „erős” változatok csípősségét a capsaicin okozza, ami élénkíti az emésztést, de tiszta kivonatát fölhasználják reuma elleni gyógyszerkészítmények alapanyagául is.

Az étkezési paprikák jellemzője, hogy folyamatosan virágoznak, így a szedésük is folyamatos. Gazdag termést azonban csak akkor várhatunk tőlük, ha kielégítjük igényüket, és tekintettel vagyunk igényességükre. Merthogy a paprika kényes és igényes növény. Először is nagy meleget és sok fényt kíván; 25 fokos hőmérsékleten fejlődik a legszebben. Másodszor: tápanyag- és vízigényes, a tápelemek közül a legnagyobb szerepet a nitrogén tölti be a növény életében. Ha kevés a felvehető nitrogén, a lombozat világossárga színt ölt, a növény lassabban növekszik, illetve kicsi marad. Ha túlságosan sok, akkor a levelek feltűnően nagyra nőnek és haragoszöld színűvé válnak. Sok más termesztett növénnyel ellentétben a paprika nagyon érzékeny a különböző permetező és gyomirtó szerekre. A növényvédelemben aligha iktathatjuk ki a vegyszert, a gyomirtókat azonban kiválóan helyettesíthetjük „kapazinnal”, azaz rendszeres kapálással.

A paprikának sokféle változata ismert, ezek küllemben, beltartalomban, illetve termesztési igényüket tekintve erősen eltérhetnek egymástól. A legelterjedtebbek a fehér, csípősségmentes változatok, amelyeket tölteni való (t. v.) paprikaként ismerünk. Savanyításra is jók, ám erre a célra az almapaprikák csípős és nem csípős változatai még alkalmasabbak. A paradicsom alakú pritaminpaprikák étkezési célra és savanyúságként egyaránt felhasználhatók.