Hálapénz: szinte kötelező

A 18-59 éves lakosság tavaly fejenként átlagosan 9600 forint hálapénzt adott, vagyis az aktív népesség összességében 32 milliárd forintnyi láthatatlan forrással járult hozzá az egészségügyi rendszer működéséhez – derül ki abból a felmérésből, amelyet az AXA Egészségpénztár megbízásából a GKI-EKI Egészségügykutató Intézet készített.

A válaszadók 40 százaléka saját bevallása szerint adott már hálapénzt. Az aktív lakosság csaknem fele (49 százaléka) ugyanis úgy véli, hogy paraszolvencia nélkül nem kap megfelelő ellátást, s inkább egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a hálapénzzel az orvosok különleges figyelmét, kedvességet vásárolja meg.

Akik nem adnak hálapénzt, közülük 42 százalék elvből ellenzi a paraszolvencia intézményét, 43 százalékuknak nincs rá pénze, 15 százalékuk pedig azért mulasztja el a borítékadást, mert nem tudja, hogy kinek, mennyi jár. A felmérésben résztvevők 58 százaléka azonban általában tudja, hogy mikor és mennyit „illik” adni.

A kutatás szerint a férfiak, a megyeszékhelyen élők, a 40 év felettiek, s az egészségpénztári tagok az átlagnál kevesebb pénzt raknak a borítékba – a nők, a fővárosiak, s a 30 év alattiak bőkezűbb páciensek.

A háziorvosok az aktív korú pácienseik negyedétől, a szakorvosok csaknem harmadától, míg a kórházi orvosok betegeik majdnem 80 százalékától számíthatnak paraszolvenciára. Meglepő, de még a fizetős szolgáltatás nyújtó magánorvosok is a betegek csaknem felétől számíthatnak hálapénzre – ami valószínűleg az állami, illetve önkormányzati intézmények és a magánrendelések összefonódásának is következménye.

Az AXA és a GKI felméréséből az is kiderül, hogy az aktív korú lakosság az utóbbi egy évben átlagosan 4-6 alkalommal vett igénybe egészségügyi ellátást. Átlagosan háromszor volt háziorvosnál, 1-2 alkalommal szakorvosnál. Magánrendelésen minden harmadik válaszadó jelent meg, kórházban fekvőbetegként pedig egytizedüket kezelik évente legalább egyszer. Az egészségpénztári tagok 44 százalékkal többször találkoznak orvossal, s kétszer annyiszor vesznek részt magánorvosi konzultáción és szűrővizsgálaton, mint a tagsággal nem rendelkezők. Azonban kórházban fekvőbetegként harmadannyi időt sem töltenek.