Hallásébresztő terápia

Nulla decibelnél található a fiatal, egészséges emberek hallásküszöbe – e küszöb nem a csendet jelenti, hanem azt a leghalkabb hangot, amit az ép fülű ember már észlelni képes. Ha valakinek „jobb” füle van, és olyan hangokat is meghall, amit más nem, az nem feltétlenül jelent jót.

Az úgynevezett túlérzékeny hangmagasságok (frekvenciák) meghallása ugyanis gátolhatja a beszédértés pontosságát. Ez a jelenség magyarázatul szolgálhat a fülüket befogó autisták viselkedésére, a beszédértési zavarokkal küzdő gyerekek állandó visszakérdezésére, a hangzótévesztésekre, illetve arra a jelenségre, hogy a hibák jelentősen csökkennek, ha viszonylag halkan és lassan diktálnak nekik.

A túlcsengő hangok felkeltették dr. Pataki László fül-orr-gégész, foniáter érdeklődését is:
– Azt, hogy bizonyos emberek fülében egyes hangok jobban szólnak a kelleténél, Guy Berard francia fülész igazolta évtizedekkel ezelőtt. A jelenséget „fájdalmas hallás” néven írta le. Az a tény, hogy a túlcsengő hangok a kellemetlenségen túlmenően beszédértési zavarokhoz vezethetnek, mert nemcsak jobban, de tovább is „szólnak”, több mint ezerötszáz mérésünk eredménye. Egyszerűen ezt úgy mondhatnám, hogy ha valaki egy szó végére érve még mindig az első szótagot hallja, nem érti meg, amit hallott. A beszédértés nem válik folyamatossá, nem sikerül a feldolgozás, gondot okozva az írás, olvasás területén, sőt magatartási zavarok is kialakulhatnak. Ahhoz azonban, hogy a túlhallást bizonyítsuk, többféle vizsgálatra van szükség – mondja Pataki doktor.

Először is a normál hallásvizsgálaton túl szükség van kiterjesztett hallásvizsgálatra. Ez egyrészt annyiban különbözik a normál méréstől, hogy olyan frekvenciákat is mérnek, amiket egyébként nem, másrészt, ha valaki jelzi, hogy a nulla decibelt – az átlagot – hallja, megnézik, hogy az ennél halkabb hangokat is meghallja-e. A vizsgálat tehát kiterjed a negatív tartományokra is, megmutatva, hogy beszélhetünk-e különleges hallásról, egyes hangmagasságokon megjelenő túlérzékenységről.

A szünetelő vizsgálat során egymás után elhangzó zörejek közé szüneteket iktatnak be, amelyek különböző hosszúságúak. A vizsgált személynek azt kell eldöntenie, hogy folyamatos vagy megszakított hangot hallott-e. A kutatócsoport nagyszámú méréssel kimutatta, hogy amíg az ép fülűek még ezredmásodpercnyi szüneteket is észrevesznek, addig a diszlexiások döntő többségének századmásodpercnyi idő kell ahhoz, hogy a két hangot ne egynek érzékeljék.

– A harmadik, a logatomvizsgálat igen érdekes dolog. A logatom olyan hangsor, mintha szó lenne, csak éppen semmi értelme. Így ha valaki nem észleli minden hangját a szónak, nem tudja kiegészíteni a „szóroncsot”, mint egyes diszlexiások. A vizsgálat során két, egymástól alig különböző vagy azonos logatomot hallanak a gyerekek, és azt kell jelezniük, hogy a szavak azonosak vagy különbözőek voltak-e. A tévesztések számából és milyenségéből következtetni lehet arra, hogy az adott beszéd-, írás- vagy egyéb zavar hátterében érzékelési zavar áll-e – magyarázza a doktor úr.

A hallásébresztő terápia során a betegek egy elvarázsolt zenét hallgatnak, amelyből bizonyos hangmagasságokat kiszűrtek, és amelyben időnként hirtelen zörejek hallhatók. A terápiában tíz napon keresztül kétszer félórát hallgatják a gyerekek a zenét, a szünetben kötött és szabad rajzolás van. Mindenki egyéni CD-t kap az audiológiai eredményének megfelelően. A zenéket szűrve hallgatják, időnként pedig egy tizedmásodpercnyi időre bevágják a szűretlen han¬gokat. A gyerekek agya egy idő után megtanulja, hogy ha olyan hangot hallanak, amelyre „nincs szükségük”, azt figyelmen kívül hagyják. A tréning hatására a betegek beszédértése javult, bizonyos magatartási zavarok csökkennek, megszűnnek.