Kettős látás a rokkantaknál

A rendszerváltás után az állástalanság helyett egérutat jelentett a rokkantnyugdíj. Mára 800 ezren részesülnek benne, közülük minden második még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Az elmúlt években aztán szigorítottak a rendszeren: ma már a megmaradt munkaképességre koncentrálnak az orvosok. Az uniós szemlélet jegyében azt kell vizsgálniuk, kik a rehabilitálható páciensek, akik egészségkárosodásuk ellenére képességeiket – lehetőségeikhez szabott állásban – még hasznosíthatják. Rokkantnyugdíjban pedig csak az részesülhet, aki valóban munkaképtelen.

Mindez rendben volna, ám a magyar valóság nem tükrözi a mégoly szépen hangzó európai elveket. A csalások miatt állítólag a valóban betegek is bűnhődnek. Akik évtizedekig rokkantnyugdíjból éltek, most attól rettegnek, hogy kipottyannak a rendszerből, és kiszolgáltatottságukban segítségre sem számíthatnak. Erre panaszkodott a történetünkben szereplő egri asszony is.

– Igazán nem voltak állásproblémáim, sőt, megbecsült helyem és jó fizetésem volt a fővárosi általános iskolában, ahol matematikát tanítottam – meséli Vera. Az egészsége azonban 1987 augusztusában, 34 éves korában megroppant. Csillapíthatatlan fejfájás és rosszullét jelezte a bajt, s mint kiderült, agyvérzést kapott. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy az agyi erek veleszületett okból károsodtak, ez okozta a betegséget. Agyműtét következett, amikor is eltávolították az egyik agylebeny egyharmadát, s vele a bal oldali mozgásközpont jelentős részét. A műtét miatt sérült a szemideg és az egyensúlyközpont.

– Ha fáradt és ideges vagyok, a mai napig kettős látásom van. Ahogy például most is – magyarázza az asszony. Hogy az agya megtanulja, melyik a valós kép a látott kettő közül, egy időben gobelinképeket varrt, de ma már nem lenne hozzá türelme. – Először 100 százalékos rokkanttá nyilvánítottak, mivel képtelen voltam ellátni magam. Négy évembe telt, mire megtanultam beszélni, enni, járni – meséli. Időnként azonban migrén gyötörte és epilepsziás rohamok törtek rá. A műtét utáni ötödik évben úgy ítélték meg az orvosok, hogy javult az állapota, és a III-as rokkantsági csoportba sorolták, mivel nem volt már teljesen munkaképtelen. Emiatt a rokkantnyugdíja némileg csökkent, de 1991 és 2009 között még így is több mint százezer forintot kapott havonta. Semmi sem utalt rá, hogy reménye lenne a teljes gyógyulásra, 1993-ban ugyanis az igazságügyi orvos szakértő így foglalta össze az állapotát: „a jövőben lényeges javulás vagy romlás nem várható”. Ennek ellenére 2-3 évente járt ellenőrzésre, ezt már szinte formaságnak találta.

Annál meglepőbb volt, hogy tavaly az orvos szakértő úgy ítélte meg: az egészségkárosodása még azt a 40 százalékos mértéket sem éri el, hogy szociális járadékra jogosult legyen. Ez egyúttal azt jelentette, hogy végképp elveszti a rokkantnyugdíját, ami csak azoknak jár, akiknek az egészsége legalább 50 százalékban károsodott – ez a régi rendszer szerinti 67 százalékos rokkantságnak felel meg.

– Ellentmondásos volt az orvos szakértői vélemény. Az egyik helyen azt állította, hogy döntéshozatalra képtelen vagyok, a másik helyen meg azt, hogy alkalmasnak talál a pedagógusmunkára – meséli Vera. Megfellebbezte a döntést, és másodfokon a 45 százalékos egészségkárosodás diagnózisát állította fel az orvos. Ennek alapján legalább a havi 27 ezer forintos szociális járadékot megkaphatta. Az asszony azonban ezt is méltánytalannak találta, ezért ismét fellebbezett, s ekkor a munkaügyi bírósághoz került az ügy. Vera semmit sem ért el az igazságügyi orvos szakértői vizsgálattal, mert annak eredménye lényegében egybecsengett az előző diagnózisokkal.

Továbbra sem hagyta magát, kifogást emelt, és emiatt elrendelték az anyag felülvizsgálatát. Így készült el a negyedik orvosi szakvélemény, mely már 50 százalékos egészségkárosodást, igen komoly idegrendszeri problémákat állapított meg. Az orvos szakértő szerint az állapota súlyosabb, mint előzőleg vélték, így jogosulttá válhat a rokkantnyugdíjra.

– Az első három alkalommal szinte meg sem vizsgáltak, mintha szimuláns lennék. Így nem derülhetett ki például, hogy az egyensúlyzavarom miatt csak a saját, bejáratott ritmusomban tudok biztonságosan járni. Viszont rögtön elestem, ha a doktor kérésére lassabban kellett lépkednem vagy ha lábujjhegyre álltam. Hogy állhatnék így katedrára, hogy mehetnék gyerekek közé? – panaszolja az asszony.

Legnagyobb meglepetésére az utolsó, számára megnyugtató orvosi diagnózist hiába nyújtotta be a regionális nyugdíj-biztosítási igazgatósághoz. A jogi osztályuktól ugyanis levelet kapott, s ebben az áll: az igazgatóság az első három orvosi véleménynek hisz, nem pedig a legutolsónak. Így búcsút mondhat a nyugdíjának, vagy ha mégis tiltakozik, az Egészségügyi Tudományos Tanács kirendelését kérik. A hajdani tanárnő szerint nem lehet jogszerű, hogy váratlanul az első és másodfokon hozott szakvéleményhez nyúl vissza a nyugdíjbiztosító, ezért újabb fellebbezésre készül.

– Ötvenhét éves vagyok. Huszonöt éve tanítottam utoljára, a számítógép vibrálásától epilepsziás rohamot kapok. A kettős látásom még az olvasásban is zavar. Ebben a korban már a munkaügyi központ sem áll szóba velem. Havonta 16 ezer forintot költök a gyógyszereimre. Mégis, mit gondolnak, hogyan éljek meg havi 27 ezer forintból?! – kérdez vissza Vera. Öregségi nyugdíjra a mostani szabályok szerint 2016-ban lenne jogosult, ám a 23 rokkantnyugdíjas éve nem számít munkaviszonynak. Így a 15 ledolgozott éve után legjobb esetben is csak a minimális összegű nyugdíjjal csönget majd nála a postás...