Éljen reuma nélkül!

A kezdeményezés 1996-ban indult azzal a céllal, hogy növekedjen a betegség ismertsége a szakemberek és a nagyközönség körében egyaránt. A probléma kezelése azért is kiemelten fontos, mert az ízületi gyulladások világszerte egyre növekvő népegészségügyi problémát jelentenek: a betegek életminősége tartósan romolhat, ráadásul a betegség rokkantsághoz és keresőképtelenséghez vezethet.

Azzal a tévhittel pedig végleg le kell számolni, miszerint a reumás megbetegedések csak idős korban jelentkezhetnek. A megbetegedések ugyanis különböző csoportokba oszthatók: az ízületi porcot érintő kopásos kórfolyamatok valóban elsősorban az idősebbek körében alakulnak ki, azonban az ízület elváltozását okozó, gyulladásos természetű betegségek már a középkorú és fiatalabb korosztályt, számos esetben a gyermekeket is érinthetik.

A leggyakoribb fajtája a reumás sokízületi gyulladás, ami a dél-európai országok lakosságának mintegy 0,45 százalékát érinti, illetve az észak- és kelet-európai országok, valamint az USA lakosságának pedig átlagosan 0,66 százalékát. Hazánkban a betegség közvetlenül mintegy ötvenezer beteget érint, akik közül mintegy 10-12 ezer esetben még nem történt meg a helyes diagnózis felállítása. Ennek megléte pedig elengedhetetlen a későbbi kezelés hatékonysága érdekében. Azt sem szabad elfelejteni, hogy – a közfelfogással ellentétben – az egyes mozgásszervi kórképek magasabb halálozással is járnak, a reumás betegek élettartama átlagosan tíz évvel rövidebb, mint az átlag népességé.

Az elmúlt évtizedben a kezelési, gyógyítási lehetőségek jelentős mértékben fejlődtek, így ma már elérhetőek a biológiai terápiák, melyekkel az idejében felismert kórban szenvedő beteg folytatni tudja mindennapi életét, megőrzi munkaképességét. E terápia nem csak a fájdalmas tüneteket csökkenti igen hatékonyan, hanem meggátolja a betegség előrehaladását, megóvja a beteget az elnyomorodástól, a különböző szövődményektől és élettartama megrövidülésétől. A legmodernebb biológiai terápiák az érintettek mintegy 30%-ánál alkalmazhatóak. Ezzel szemben Magyarországon jelenleg csak az érintettek 5 százaléka részesül ilyen terápiában – az utóbbi években történt jelentős fejlődés ellenére is.

Így tehát a feladat adott: a betegséget a lehető legkorábbi időpontban fel kell ismerni, az orvosi ellátórendszernek pedig törekednie kell arra, hogy az érintett minél hamarabb eljuthasson a számára legjobb ellátást adó valamelyik arthritis központba.