Üvegbe bújt segítség

– Minden Irénke jólelkű, a mi falunk meg különösen! – nevet keresztnevére utalva Nyilas Kálmánné, az egyesület elnöke, a program elindítója. – Ötletem onnan jött, hogy miközben minden egyre drágább a piacokon, kertjeink gyümölcseinek, zöldségeinek egy része veszendőbe megy. Magam se hittem, mekkora örömet szerzünk majd a lekvárjainkkal, szörpjeinkkel, a friss zöldségekkel, babbal, dióval. Ami itt felesleg, azt az egyre rosszabb életkörülményeik miatt a városi nagycsaládok nem tudják megvenni. És minél több a gyerek, annál nagyobb a rászorultság. Ezért kezdeményezésünkkel a Nagycsaládosok Országos Egyesületéhez fordultunk, s általuk már tavaly a józsefvárosi és csepeli családi asztalokra kerültek adományaink.

Az üvegek címkéjére felkerült a tartalom, „szerető” készítőjének neve, címe, s az egyesület napraforgós emblémája. Idén is körülbelül annyi élelmiszert sikerült összehoznunk, mint tavaly. Pedig rendkívül zord időjárás volt, ám a sikeren felbuzdultunk. Igaz, eleinte csak körülbelül 250 üveggel számoltunk. Ehhez képest, hála az önkéntes csatlakozóknak, 348 üveg, 74 csomag szárított tea, fűszer, 30 kiló friss zöldség, többkilónyi bab, dió várta a zuglói nagycsaládosok mikrobuszát.

Mikor meglátták a vendégváró süteményekkel is terített asztalokat, elsírták magukat. Nekünk igen nagy öröm volt, hogy tavaly karácsonykor sorra érkeztek a köszönőlevelek, levelezőlapok. A mi adományaink különleges köteléket alakítottak ki ajándékozók és megajándékozottak között. Nem forintosítom a mikrobusz tartalmát, de tény, hogy a minősége jobb a boltiénál! Egy kívülálló talán 200 ezer forintra taksálná, nekünk azonban felbecsülhetetlen értéke abban rejlik, hogy tiszta szívből készítettük.

– Miért éppen fővárosi nagycsaládosoknak szánták?
– Valamikor magam is ott éltem, lakótelepen, ahol még egy csokor kaporért, petrezselyemért is fizetni kell. Egy szociális otthon gazdasági vezetőjeként mentem nyugdíjba, Nógrádhoz 30 éves kapcsolat fűz, már régóta itt élek. Nagy ám a különbség a városi és falusi lét között! Egy kis faluban jobban figyelünk, ügyelünk egymásra. Ezt az összekapaszkodást szeretnénk kiterjeszteni. A nagycsaládosok zöme a létminimum alatt tengődik, a városi élet egyre drágább. Négy éve egy nyugdíjasklubból alakultunk egyesületté, mert több a pályázati lehetőség. Tavaly beneveztünk ezzel a programunkkal az év önkéntes pályázatára. Díjat ugyan nem, viszont rengeteg köszönetet kaptunk.

– Fantasztikus kezdeményezés! – lelkesedik a zuglói nagycsaládosok nevében Lehőcz Mónika, háromgyerekes anyuka. – Most kezdtük házhoz szállítani az ajándékokat. Egy családnak befőttből, savanyúságból, lekvárból két-két üveg, szörpből, paradicsomléből egy üveg jut, s ehhez jönnek a friss zöldségek, a bab, a dió, a szárított teák, fűszerek. És üveges lecsó, sóska, sőt még házi Vegeta is: ez apróra vágott, sóval tartósított zöldségfélékből áll. Úgy tervezzük, hogy a legszegényebb családokhoz kétszer is viszünk a készletből, így dupla örömben lesz részük. Hihetetlen a családok lelkesedése a felcímkézett üvegek láttán! Hiszen ezek mindegyike személyre szóló, üvegbe zárt szeretet!