Gombóc a torokban

Mielőtt fölös aggodalmaink miatt megkeserednének napjaink, nem árt tudni: a szorongás normális válasz vizsga vagy nyilvános szereplés előtt, netán súlyos lelki sokkot követően. Sőt, kis adagban hasznos is, mivel a félelemérzet segít nekünk, hogy megérezzük a veszélyt. A hasznos stressz hatására megnő szervezetünk vér- és oxigénellátása, teljesítményeink feljavulnak, érzékszerveink kiélesednek.

Bálint hetedikes nagyfiú. Aki ma találkozik vele, nem gondolná, hogy tavaly rendelőtől rendelőig cipelték a szülei állandó hasfájása miatt. Szervi okot sehol sem találtak, végül hosszas kutakodás után összeállt a kép. Bálint mindennap összeszorult gyomorral ment iskolába, mert osztálytársai állandóan csúfolták nem túl daliás termete miatt. Az osztályfőnök a szülőkkel egyeztetve elbeszélgetett a sráccal és a társakkal. Azóta Bálintnak megszűntek a panaszai, felszabadultan tanul.

– Gond igazából akkor támad, ha ok nélkül vagy folyamatosan szorong valaki – mondja dr. Gőgh Edit pszichiáter főorvos. – Az állandósult szorongás, az elfojtott bánat és harag veszedelmes is lehet. Eleinte „csak” rossz közérzetet, mind nyomottabb hangulatot okoz, később pedig már szervi elváltozások is kialakulhatnak gyerek- és felnőttkorban egyaránt.
Már kisgyerekeknél is felléphet a nyugtalan félszegség. Elég egy „rámenős” csoporttárs, szigorú dadus az óvodában, máris félve megy a kicsi a közösségbe. Az is előfordul, hogy éppen a szülő váltja ki a rettegést állandó fegyelmezéssel, túl magas követelmények felállításával.

Iskoláskorban a diákok igyekeznek a szülőknek és a tanároknak, sőt az osztálytársaknak is a kedvére tenni. Különórákra és szakkörökbe járnak, nagy elánnal sportolnak – nem szeretnének csalódást okozni senkinek, így aztán gyakran erejükön felül teljesítenek. Ez a szüntelen kihívásérzet, megfelelni akarás pedig állandósuló szorongáshoz vezethet.

Természetesen hasonló helyzetbe felnőttek is kerülhetnek. Aggódhatnak a gyermekeik, házastársuk, a szüleik, az állásuk miatt, munkahelyi és megélhetési gondok is nyomaszthatják őket.

– Hogy miért szorongunk, arra többféle magyarázat létezik – jegyzi meg a szakember. – Először is vélt vagy valós kudarcaink kétségeket szülnek bennünk, s alakítanak ki egyúttal emberi kapcsolatainkban nehezen múló sérüléseket.

A másik ok a genetika: egyes családok tagjai szorongóbb alkatúak, mások kevésbé azok. Bálint anyukája is képes bármilyen apróságon aggodalmaskodni – nem véletlen hát, hogy a fia is hasonlóképpen felelt az őt ért hatásokra. Ezen nincs mit csodálkoznunk, hiszen az édesanya ezt a negatív „mintát” adta át a gyermekének.

– Gondjaival küszködve mindenki igyekszik a felszínen maradni, ha azonban elmerül, elengedhetetlen a család, a barátok, a kollégák támogatása. Szakember segítségét is érdemes igénybe venni, ám mindenekelőtt meg kell találni indokolatlan, de legalábbis eltúlzott félelmeink gyökereit – teszi hozzá összefoglalásul Gőgh Edit.