Nem hallod, fiam?!

Péterke, az igencsak eleven kis kópé most 21 hónapos, a hallási kora viszont 9,5 hónap. A kisfiúnak súlyos hallássérülése van, hallókészüléket hord mindkét fülén. Igaz, ez semmilyen huncutságban nem akadályozza, alváshoz és fürdéshez pedig úgyis kiveszik. A budapesti kisfiú egyéves születésnapja előtt kapta a „fülikéit”. Szülei 8 hónapos koráig egyáltalán nem gyanították a bajt, a kisfiú minden hangra reagált. Ám később feltűnő lett, hogy a séták alkalmával magába merülve gubbaszt a kiskocsijában, hogy a háta mögött megzörgetett lábosokra kettőből csak egyszer figyel föl, hogy gügyögés helyett fülsiketítően visít. A kisgyermekek rendkívül okosak, gyorsan kompenzálnak – tudták meg a szülők az objektív (úgynevezett BERA-) hallásvizsgálat után, melynek során csemetéjüket elaltatták, miközben elektródákat helyeztek fejére, hogy a mért agyhullámok alapján állapítsák meg a halláshiányt.

– Nagyon fontos, hogy minél kisebb korban felismerjék a gyermekek esetleges hallásproblémáját – figyelmeztet Takács Katalin pedoaudiológus, akusztikus, a budapesti EduKid Gyermek Hallásdiagnosztikai és Fejlesztő Központ vezetője. – Egyre több a koraszülés, s bizony ez számottevő rizikótényező a hallásvesztés terén – mondja a szakember, aki szerint protokollárisan minden kisgyermeknél születéskor, 1, 3 és 6 hónapos, majd 1 éves korában – ekkorra alakul ki a felnőttekéhez hasonló hallásfigyelem – el kell végezni a hallás-szűrővizsgálatot. Viszont hiába az előírás, nem minden kórház tartja be azt, s így a szűrés elmaradhat (ahogy Péterke esetében is, holott egy jó nevű budapesti klinikán született). Ilyenkor mind a szülőnek, mind a védőnőnek nagy a felelőssége: előbbinek, hogy alaposan átböngéssze a szüléskor kapott babacsomag gyermek-egészségügyi kiskönyvecskéjét, utóbbinak pedig, hogy ráirányítsa a figyelmét az ezerfelé figyelő újdonsült szülőnek. Ebben a füzet¬kében ugyanis megtalálható, hogy milyen szűrésekre mikor és hová célszerű elvinni a kicsit.

Persze a felismeréssel – bármennyire fontos is – még csak az út elején járunk. A fül-orr-gégész orvos, a gyermek-audiológus, a hallás- és beszédfejlesztéssel foglalkozó pedagógus, a hallásakusztikus, valamint a szülők hathatósan együttműködő csapatmunkájára van szükség ahhoz, hogy a kisebb-nagyobb hallássérüléssel született vagy azzá vált kisgyermekek megtanuljanak szépen beszélni.

– A fejlesztő foglalkozásokon mintát adunk a szülőnek, aki a nap 24 órájában együtt van a kisgyermekkel. A fejlesztéshez elengedhetetlen, hogy otthon sokat beszéljenek, mondókázzanak, énekeljenek a gyermekkel – mondja Tóthné Jobbágy Éva, az ELTE Speciális Gyakorló Óvoda és Korai Fejlesztő Módszertani Központjának hallássérültek szakos terapeutája, majd hozzáteszi: – A korai fejlesztő nemcsak a hallásvesztés feltárásában, a megfelelő hallókészülék kiválasztásában, a hozzászoktatásban, a hallás- és beszédfejlesztésben tud segíteni idejekorán, de abban is, hogy a szülők el tudják fogadni gyermekük hallássérülésének tényét.