Vérből nincs hiány!

– Ha nincs vérhiány, miként lehetséges, hogy mégis szóbeszéd kering erről?
– Talán az egyik napilapban megjelent hírbe gondolhattak bele többet az olvasók, mint amennyi abban valójában volt.

– Vagyis Szabolcs Zoltán, a Semmelweis Egyetem I. sebészeti klinikájának szívsebésze nyilatkozatába, aki szerint 65-70 műtétből 5-10 halasztódik, mert nem áll rendelkezésre elegendő vér.
– A hír önmagában igaz lehet, ám ez nem azt jelenti, hogy vérhiány volna. Ezek a műtétek ugyanis nem életmentőek, hanem előre tervezettek. Akut esetben természetesen egyetlen percet sem halasztódhat a műtét.

– Egyéb tervezhető műtét esetében is előfordul halasztás vérhiány miatt?
– Ha például 2012 júliusára kiírnak valakit csípőműtétre, előfordulhat, hogy a vér hiánya miatt néhány nappal – hangsúlyozom: néhány nappal – el kell tolni egy műtét időpontját.

– Ezt azért nem értem, mert hiszen, ahogy említette, vérhiány pedig nincs.
– A vérellátó szolgálat részéről két oka lehet a műtéti halasztásnak: az egyik, hogy ritkán ugyan, de az orvosok egyszerűen elfelejtik előre jelezni az igényüket. A másik ok pedig az, hogy az A Rh pozitív vércsoportból nyáron, amikor sok állandó véradónk elutazik, esetleg nem áll elegendő a rendelkezésre.

– Táplálhatja egyébként a vérhiányról keringő mendemondákat egy másik hír is. Eszerint előnyben részesül a műtétre való várakozásban az, aki véradót visz magával.
– Ennek a hírnek csak a fele igaz. Mégpedig az, hogy a kórházak egy részében arra kérik a műtétre várakozókat, hogy ha tudják, mozgósítsák véradásra a környezetüket.

– És ha valaki nem tud vagy nem akar senkit sem mozgósítani?
– Annak a műtétje időpontjával kapcsolatban semmiféle következménye nincs és nem is lehet.

– Akkor miért vezették be a véradók toborzásának ilyetén módszerét?
– Az ötlet nem a mienk, Angliából indulva egész Európában terjed. A kezdeményezést azért tartjuk jónak, mert akinek vérre van szüksége, az jobban átérzi a véradás szükségességét, s ennek érdekében hajlamosabb erre kapacitálni a környezetét.

– Ezek szerint a hagyományos módszerek a véradásra nem elegendőek?
– Ahogy változik a társadalom, úgy kell változnia a mi módszereinknek is. Régen elég volt kimenni a laktanyákba, téeszekbe, gyárakba, és levenni a vért. Azóta a sorkatonaság megszűnt, téeszekről nem beszélhetünk, a magánkézben lévő cégek pedig vagy engedik, hogy vért vegyünk munkaidőben, vagy nem.

– Milyen új módszereket találtak ki?
– Munkatársaink találékonysága határtalan. A meglévő hagyományos módszerek – munkahelyekre való kiszállás, egyházak, egyetemek megkeresése – mellett készek akár retro véradást is rendezni, vagyis beöltöznek már rég nem használt nővérruhákba, és neves művészek közreműködésével műsort szerveznek, csak hogy jöjjenek a lehetséges véradók.
– Az új módszerek szükségességében mennyire játszik szerepet a társadalom elöregedése?
– Sajnos nem kis mértékben. Hatvan év fölött csak a rendszeres véradókra számíthatunk, de rájuk is csak 65 éves korukig. Márpedig a korfát ismerve egyre több az ilyen korú állampolgár. De a népesség egyre rosszabb egészségi állapota miatt is egyre kevesebben adhatnak vért. Ma már a magukat egészségesnek gondolók 15 százalékáról derül ki, hogy alkalmatlanok véradásra. Évekkel ezelőtt ez még ennek a fele volt.

– A véradók száma tehát fogy, vérhiány még sincs. Ezek szerint kevesebben adnak több vért?
– Évente 260 ezer állandó véradótól vesszük le a szükséges 420 ezer egység vért. Egy egység egyébként 450 millilitert jelent. Korábban körülbelül 50 ezerrel több véradótól vettünk le félmillió adag vért.

– Miért van kevesebb vérre szükség?
– Egyrészt az újabb eljárások miatt sokszor kevesebb vérből is megoldható egy műtét, másrészt kisebb a pazarlás is.

– Jól értem, pazarolták a vért?
– Ne szándékos pazarlásra gondoljon. Arról van szó, hogy a vér nem tárolható korlátlan ideig. Amerikában 40 nap után semmisítik meg a fel nem használt vért, nálunk 35 nap a gyakorlat. Utána már nem használható fel teljes biztonsággal. Ma már igyekszünk úgy szervezni a vér vételét, hogy a biztonsági tartalékokkal együtt a szükséges napi 8 ezer adag vér a rendelkezésre álljon.

– Még biztosabb volna azonban a megfelelő mennyiségű vér, ha pénzt adnának érte. Ez ön szerint ördögtől való volna?
– Nem az ördög incselkedne ezáltal velünk, sokkal inkább a vér biztonságát kockáztatnánk. Lehet, hogy nem hangzik szépen, amit mondok, de ha a véradás némelyek bevételi forrása volna, akkor egyre többen jelentkeznének olyanok is, akik a társadalom peremére csúsztak, márpedig az ő higiéniai szokásaik fertőzési kockázatot jelentenének.

– Pedig hírlik, hogy már Ausztriában is pénzért lehet vért adni.
– Biztos, hogy nincs így. Az téveszthette meg, hogy a gyógyszerkészítéshez szükséges vérplazmáért a gyártók pénzt adnak. Az eljárás lényege az, hogy gépi módszerrel csak a plazmát távolítják el a szervezetből – a vörösvérsejt és a vérlemezke a szervezetben marad. A plazmát az egészséges felnőtt néhány nap alatt újratermeli. Erre nálunk is lehetőség van.

– Nem csökken ezáltal is a véradók száma?
– Erről nincs kimutatásunk. Az biztos csak, hogy – mint említettem – elegendő vér áll rendelkezésünkre. Szeretném megemlíteni, hogy a hagyományosabb értékrenddel rendelkező vidéken sokkal könnyebb a dolgunk: sokkal nagyobb a véradási hajlandóság, mint a fővárosban. Köszönet érte.