Vinni akarja valamire?

Kell egy jó tanács?
Ha bajban vagyunk, pillanatok alatt kért és kéretlen tanácsokkal bombázhatnak bennünket. Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a jóakaró szándékát, kizárólag olyan emberek tanácsát fogadjuk meg, akik olyan életet élnek, amilyet mi magunk is szeretnénk. Ha ugyanis valaki őszinte tanácsot ad, okkal feltételezhetjük, hogy ha azt megfogadjuk, a saját életünket is az övéhez hasonlóvá formálhatjuk. Tehát párkapcsolati téren csak a boldog párkapcsolatban élők tanácsát fogadjuk meg. Befektetések terén csak olyanok tanácsát fogadjuk meg, akik maguk is sikeresen fektették be a pénzüket. Ha hatékony munkavégzésről van szó, csak azokra hallgassunk, akik maguk is hatékonyan dolgoznak. Sokszor ugyanis épp az olyan emberektől kapjuk a legtöbb tanácsot, akik nem felelnek meg az említett kritériumnak. Jól válogassuk meg tehát a tanácsadókat!

Mindig van választásunk!
Ha eldöntöttük, hogy bizalmat szavazunk magunknak annak megítélésében, mi is nekünk a legjobb, akkor legfőbb ideje, hogy szemügyre vegyük, milyen választási lehetőségeink vannak az életünkben. Mert bármilyen helyzetben is vagyunk éppen, választási lehetőségünk mindig van. Kissé bizarr a példa: ha valaki pisztolyt nyom a fejünkhöz, és a pénzünket követeli, akkor is választhatunk az életünk és a pénzünk között. Elég egyszerű választás, igaz, de választás, még ha egyik alternatíva sem tűnik különösebben vonzónak az adott pillanatban. Valójában tehát azokat a „kell” dolgokat, amelyekről úgy véljük, hogy meg kell tennünk, és nincs választásunk, nos, azokat is magunk választjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy még a rossz és rosszabb alternatívák esetén is szívességet teszünk magunknak azzal, ha a legkevésbé rosszat választjuk. Hátba is veregethetjük magunkat érte, mert ezzel máris előrébb vagyunk annál, mintha azon bánkódnánk, hogy igazán kedvünkre való választási lehetőségünk sincs. Az adott körülmények között a lehető legjobb alternatívát választottuk, tehát akár büszkék is lehetünk magunkra.

A választás lehetősége hatalom. Minél több alternatíva áll rendelkezésre, annál több a hatalmunk is, ezért jó, ha tudjuk: mindig választhatunk. Szánjunk rá egy kis időt, és játsszuk végig a fenti procedúrát a többi  „kell” dologgal is; derítsük ki, mik az alternatívák, és vegyük észre, hogy valóban magunk választottuk valamennyit.

Célok nélkül el fogunk veszni
Ha nincs célunk az életben, ha nem tudjuk, mi az igazán fontos számunkra, akkor labdák leszünk egy flippergépben, ide-oda pattogva a félelem gombái között. Egy határozott cél azonban erőt adhat a félelmek és az akadályok leküzdéséhez, valamint lendületet és lelkesedést a problémák megoldásához.

A cél sok mindent jelenthet. A céltudatosság például a számunkra legfontosabb dolgok iránti törekvést fejezi ki, hogy azok elérése érdekében tudatosan döntünk, beszélünk és cselekszünk, ahelyett, hogy csak passzívan reagálnánk az élet dolgaira. Egy adott helyzeten vagy egy átfogó életcélon belül természetesen lehet több közbenső célunk is.

Ha például az egyik közbenső célom az, hogy jól fizető állásom legyen, azt megfogalmazhatom úgy, hogy hat hónapon belül ki akarok vívni egy fizetésemelést. Ha tudom, mi a cél, el is indulhatok felé: anyagot gyűjthetek a főnöknek, amivel megmutathatom neki, hogy a fizetésemelésem az ő érdekeit is szolgálja; megbeszélhetek vele egy időpontot a kérdés megvitatására; támogató hálózatot építhetek ki a barátaimból, és így tovább.

Ha nem fogalmaznám meg ilyen világosan ezt a közbenső célt, igencsak kétes lenne a siker is. Jó eséllyel neki sem látnék az egésznek, se anyagot nem gyűjtenék, se a barátaim támogatását nem kérném, sem pedig időpontot a főnöktől. Túlságosan is ijesztő lenne az egész, és a visszautasítástól való félelmemben nem is merném nyíltan kimondani, hogy fizetésemelést kérek.

Ha van célunk, akkor tudatosan vezetjük az életünket egy általunk választott irányba. Ha azonban nincs, akkor egyszerűen csak hagyjuk, hogy találomra sodorjon valamerre az élet. És bár ténylegesen semmi rossz nincs abban, ha a sors szeleire bízzuk a vitorlásunkat, ez esetben arra is fel kell készülnünk, hogy így nem feltétlenül fogunk közelebb kerülni a számunkra fontos dolgokhoz. Holott ezeket könnyedén le is tisztázhatnánk, és pontosan meg is fogalmazhatnánk magunknak, máris konkrét célokká léptetve elő őket.

Közbenső célok és életcélok
A közbenső célok átsegíthetnek a félelmeinken, és a közbenső célok elérésével – de akár az eleven felidézésükkel is – irányban tarthatjuk az életünket, útban a számunkra legfontosabb dolgok felé, hogy ne csak pattogjunk összevissza a félelmeink között. A különbség mindössze abban rejlik, hogy míg a közbenső cél csak egy állomás, addig az életcél maga az utazás. A munkahelyen például lehet egy közbenső célunk az, hogy csoportvezetővé léptessenek elő, vagy hogy határidőre elkészüljünk a projekttel. Ezzel szemben munkával kapcsolatos életcél lehet például az, hogy olyan munkát végezhessünk, amiben örömünket is leljük, hogy kényelmesen eltarthassuk a családunkat, vagy hogy olyan megbízható embernek ismerjenek, aki remek munkát végez, és mindig állja a szavát.

Elfogadom magam
Az önelfogadás annyit tesz, hogy tisztában vagyok önmagammal és a pillanatnyi élethelyzetemmel anélkül, hogy letagadnám a tényeket vagy kapálóznék ellenük. Nem jelenti azonban azt, hogy nem akarhatnánk változtatni, javítani vagy fejlődni, vagy beérnénk annál kevesebbel is, amit megérdemlünk, vagy hogy lemondanánk az álmainkról. Nem jelenti azt sem, hogy feladnánk az erkölcseinket, az értékeinket vagy a tisztességünket.

Akár tetszik, akár nem, az életben minden változás a mostani önmagunkra fog épülni, mivel nem áll módunkban új életet kezdeni – így akár el is fogadhatjuk önmagunkat olyannak, amilyenek most vagyunk, és elindulhatunk innen.

Őszinteség
Bármilyen ügyesen is tudjuk előadni magunkat kifelé, kidumálni bármilyen helyzetből magunkat a legkreatívabb magyarázatokkal, vagy lenyűgözni másokat a látszólagos tökéletességünkkel, önmagunknak akkor se hazudjunk.

Önbizalom
Van azonban egy még nagyobb előnye is az önmagunkkal szembeni őszinteségnek annál, hogy mindig tisztában lehetünk az éppen aktuális helyzetünkkel. Jelesül az, hogy így valóban megbízhatunk önmagunkban. Ha szeretnénk megbízni önmagunkban – ami pedig kulcsfontosságú az elfogadásához –, mindössze meg kell tartanunk az önmagunknak adott szavat is.

És boldogan éltek
Bizonyos értelemben, ha elkötelezzük magunkat az önbizalom – az önállóság – mellett, mostantól valóban magunkra vagyunk utalva. Végleg elveszett az a kényelmes, anyaméhszerű hit, miszerint vannak odakint mások – emberek, szervezetek, könyvek – is, akik megerősíthetnek abban, hogy valóban helyesen éljük az életünket.

Másfelől azonban a legkevésbé sem vagyunk egyedül. Rajtunk kívül rengeteg ember hozta meg a döntést még a világon, miszerint a saját sorsáról ő maga fog dönteni, valóban felnőtté válik, és felvállalja a teljes felelősséget.