Nézze meg, mit tesz a levesbe!

– Rossz szokásunk, hogy nyakra-főre sózunk mindent. Ha nem szeretnénk kitenni magunkat a magas vérnyomás veszélyének és szövődményeinek, szakítanunk kell e beidegződéssel – magyarázza Wollák Zsuzsa dietetikus. Aki képtelen pihentetni a sótartót, annak lehet átmeneti megoldás a nátriumszegény só. Ám a világhálón olyan készítményeket is árulnak, melyekben a nátrium-klorid nátriumát igen magas arányban helyettesítik káliummal.

Olyan sót használjunk, amiben a káliumtartalom legfeljebb 30 százalékos. Még jobb, ha megszokjuk a kevésbé sós ízvilágot, s különféle fűszerkeverékekkel ízesítjük a fogásokat. „Jó pont”, ha megváltoztatjuk étkezési szokásainkat, ám a mozgás és a testsúly csökkentése is fontos, sőt a dohányzást is mindenképpen mellőzni kéne.

A magas vérnyomás kezelésében az első lépés a nátriumszegény étrend. Normális vagy enyhén magas vérnyomásnál ez már önmagában is segít megelőzni vagy orvosolni a bajt, így előfordulhat, hogy nincs szükség gyógyszerre – tudtuk meg dr. Hanis Béla kardiológustól. Minél több nátriumot viszünk be, a szervezet annál több vizet tart vissza, s ez megemeli a vérnyomást. A kálium létfontosságú ásványi anyaga a szervezetnek. Előfordulhat, hogy a hiányát pótolni kell például azoknál a betegeknél, akik vízhajtót szednek. Ám a kardiológus óva int attól, hogy bárki önmagától magas káliumtartalmú készítmények szedésébe fogjon. Ugyanis csak az orvos döntheti el, hogy a páciensnek akad-e olyan társult betegsége, amikor egyenesen ártalmas a sok kálium.

A nátrium és a kálium minden élelmiszerünkben jelen van. A húsokban több a nátrium – ráadásul ezeket elkészítésükkor jól besózzuk… –, a nyers zöldségekben, gyümölcsökben viszont a kálium aránya magasabb, így a bőséges növényi alapanyagból készülő ételek egészségesebbek. Valójában azért nehéz sószegény diétát tartanunk, mert a nátrium-klorid sok ételünkben rejtve bújik meg.

A japán atomkatasztrófa után sokan azért vásároltak be jódpirulákból, hogy ellensúlyozzák a radioaktív sugárzás esetleges káros hatásait. Ahogyan a jódozott só sem sokat ér, mert nem eszünk belőle akkora mennyiséget, hogy nyomelemtartalma érvényesüljön, hasonlóképpen a jódtablettát sem érdemes csak úgy bekapkodni. A kálium-jodidtól azt várják, hogy telítse a pajzsmirigyet, s az így ne vegyen fel rákot okozó, radioaktív jódizotópot. Csakhogy a fölös jód összezavarhatja az immunrendszert, a pajzsmirigy túlműködését válthatja ki, ami többek között magas pulzusszámmal jár és megterheli a szívet. S aki nem tud róla, hogy allergiás a jódra, annál veszélyes reakciót válthat ki.