Hetente öt tornaóra?

– Négy-hat év alatt szeretnénk megduplázni a rendszeresen sportolók arányát. Ha ez sikerül, akkor egészségesebbek lesznek az emberek, aminek gazdasági eredménye is van az egyén és az egész társadalom számára – jelentette ki a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sportért felelős államtitkára június elején. Czene Attila azt is hozzátette: a legfontosabb intézkedés a mindennapos iskolai testnevelés bevezetése.

Tény, hogy a magyar lakosság mozgáskultúráján és egészséges életmódján volna éppen mit megváltoztatni. A magyarok 82 százaléka naponta néz tévét, sportolni viszont csupán 16 százaléka szokott. Nálunk kilenc százalék hódol rendszeresen valamilyen sportnak, míg Európa nyugati felén ez az arány csaknem egyharmados. Nos, mindössze az a kérdés: a mindennapos testnevelés bevezetése elegendő-e ahhoz, hogy a későbbiekben mi is hasonló aktivitással mozogjunk?

Egy brit felmérés szerint azok a gyerekek, akiknek heti kilenc tornaórát illesztettek a tanrendjébe, többet mozogtak ugyan az iskolában, de a testedzés fáradalmait otthon pihenték ki. Vagyis tanítás után eszük ágában sem volt fizikailag iparkodni. Azok a gyerekek viszont, akik alig-alig tornáztak, tanítás után tombolták ki magukat.

Ám biztató eredmények is napvilágot láttak. Németországi felmérésből derült ki: azokban az iskolákban, ahol bevezették a mindennapos tornaórát, három év alatt csökkent a diákok vérnyomása, keringési rendszerük is jobban alkalmazkodott a fizikai megterhelésekhez. A mozgás szükségességét és hogy az egészség egyik kulcsa, senki sem vonja kétségbe. De a mindennapos testnevelés bevezetéséhez egy másik fontos momentum is hozzátartozik: adottak-e ehhez az iskolai körülmények, a tárgyi és személyi feltételek? Hiszen számtalan vidéki iskolában nincs tornaterem, jó esetben egy tornaszoba áll a gyerekek rendelkezésére, de az sem ritka, hogy csak az udvaron lehet mozogni. Az is biztos, hogy több szaktanárt kell majd felvenniük az iskoláknak, hiszen az új elképzeléssel jelentősen megnövekszik az óraszám.

A 2012/2013-as tanévtől várható tehát a mindennapi testnevelésóra bevezetése. Szerettük volna megtudni az illetékes államtitkárságtól, hogyan állnak az előkészületek, miképpen fogadták az érintettek a szándékot, a tárgyi és a személyi feltételek mennyire lesznek adottak, vajon a kisfalvakban is bevezethető lesz-e? A válasz: „A körülmények megteremtése kidolgozás alatt áll.”

Mi lesz belőle – majd meglátjuk. Ami viszont több mint valószínű: ártani nem árthat.