A kötés már nem csak a nagyik sportja

MOHA: Nemzetközi modellként dolgozol, videoklipekben látni, most pedig kettővel hátrébb léptél a kamerák elől, az Amelie divatmagazin főszerkesztője vagy. Milyen érzés irányítottból irányítóvá válni?
Tiszttartó Johanna:  Ez az én olvasatomban mindenképp előrelépést jelent. Ennél jobb átmenetet el sem tudnék képzelni. A színfalak mögé vonulás új kapukat nyitott meg számomra, új utakat biztosít a további tanulás felé, és közben benne maradhatok a divatszakmában, ahol az elmúlt tizenkét évet töltöttem. 

MOHA: A kötött ruhák divatjával megéri ma foglalkozni? 
T. J.: A legnagyobb külföldi divatházak és a közkedvelt, megfizethető kisebb márkák is őrületesen sok kötött holmit dobtak piacra idén őszre-télre. A kötött termékek az utóbbi években újra reneszánszukat élik, de hozzánk ez is komoly fáziskéséssel érkezik: amikor Hollywoodban a nagy sztárok, mint például Meryl Streep vagy Daryl Hannah külön kötős klubot vezetnek, addig nálunk még mindig az a sztereotípia él a köztudatban, hogy a kötés a nagyik „sportja” csakúgy, mint a lekvárbefőzés.

MOHA: Miért jobb kézzel kötött ruhát hordani, mint gépit?
T. J.: Egyrészt, mert a kézzel készített termékek sokkal jobb minőségűek és időállóbbak, mint a sorozatban gyártottak. Másrészt nincsen belőlük két egyforma és alkotójuk a szívét-lelkét beleteszi. Érezzük, hogy a nagyi által kötött pulóver vagy sál is valahogy más, mint a vásároltak. Magában hordozza a belefektetett energiát, munkát és persze szeretetet, talán még egy árnyalatnyit a nagyi is benne van. Nem véletlen, hogy a legnagyobb, leghíresebb márkák, mint például a Rolls-Royce, a Louis Vuitton vagy a Breitling, mind kézzel készítik termékeiket.

MOHA: Az internet világában, a rohanó életfolyamban miért üljön le egy fiatal kötni?
T. J.: Magam is tisztában vagyok vele, hogy a kötés-horgolás a korosztályomnak kicsit olyan, mint a némafilm. Egy letűnt kor vívmánya. Azonban a kézimunkázás mégis egyfajta alkotó tevékenység, s mint tudjuk, alkotni jó! Aki létrehozott már bármit is az első lépéstől az utolsóig, az tudja, milyen felemelő érzés látni, ahogyan valami megszületik a kezünk alatt. Mindenesetre egyszer érdemes kipróbálni, és ha bejön, akkor már lehet is ihletet meríteni az Amelie által kínált arzenálból, és biztosak lehetünk abban is, hogy az a ruha, táska vagy ékszer, amelyet elkészítünk, maximálisan egyedi lesz és nem jön velünk szembe úton-útfélen.

MOHA:  Ha elakad valaki a kötés során, mivel az anyukák már nemigen kötögetnek, kihez fordulhat a fiatal segítségért?
T. J.: Több mint két éve működnek kötős-horgolós tanfolyamok országszerte, amelyek vezetőivel elsősorban a Fürge Ujjak és természetesen már az Amelie is együttműködést kötött. A csoportoknak alapanyagot, eszközöket, régebbi lapszámokat és friss magazint is biztosítunk, ezzel is szeretnénk hozzájárulni ezen hagyományok megőrzéséhez. Nagyon fontos, hogy az idősebb profik átadják tudásukat a fiatalabb generációnak. A támogatáson és az együttműködésen kívül gondolkodunk egy saját tanfolyam beindításán, amelynek létrejöttéhez már megtettük az első lépéseket.