Ünneplés jégen, füvön

Ámbár, ha nem mondtam volna még, azért számomra van egy zavaró mellékkörülmény is: akárhogyan meresztem a szememet, nem látom a korongot. Kicsi is, gyors is, lapos is, egyszóval mire én a bifokális pápaszememmel ráfókuszálok, már biztosan nem ott van, ahol keresem. Mit se számít, a hangsebességnél gyorsabb repülőt sem ott kell keresni, ahol éppen zúg, ez már ilyen világ; a hoki ezzel együtt is egy pompás játék. A Budapest Sportcsarnokban például a Tuborg sör gyártója azzal kedveskedett az újságíróknak, hogy a sajtóközpontban csapra ütött egy hordó habos italt, amire reményei szerint egész nap rájárnak majd a megfáradt pennakoptatók. A csapolt Tuborg negyedszázaddal ezelőtt még kuriózumnak számított – meg a fogyasztók sem voltak akárkik…–, így a fejadag alig fél óra alatt elfogyott. A csapos kislány kétségbeesetten telefonált a főnökének, hogy oda a napi kvóta! A válasz igazán kapitalista volt: várjanak az újságíró urak holnapig, akkor lesz újabb csapolás! Azért már lehetett volna sejteni erről a piacgazdaságról, hogy nem lesz fenékig tejfel, sem sör…
A Budapest Sportcsarnoknak ma se híre, se hamva – azaz hamva talán még van –, a válogatottunk viszont olyan magasságokba jutott, hogy megszédül, ha letekint az egyszerű szurkolóra. Tavasszal Sapporóban megnyerték a Divízió I-es vb-t, és feljutottak a legjobbak közé, az A csoportba. Kanada, Egyesült Államok, Oroszország, ilyenek társaságába… A hétvégén legjobbjaink a Papp László Budapest Sportarénában olimpiai selejtezőt vívtak Szerbiával, Horvátországgal, Litvániával. Az első meccsen Szerbia szerencsésen megúszta tíz alatt ellenünk – 9-1-re nyertünk –, majd Horvátország következett. Ők fél tucatot kaptak egy ellenében, a 6-1-es végeredményből jó lett volna néhány gólt átadni a vízipólósoknak. Végül a litvánok jöttek, akik már láttak közelről szovjet hokit is – de ez kevés volt, 5-2-es vereséggel távoztak. Riga következik válogatottunk számára, ahol Ukrajna, Olaszország és Lettország vár a mieinkre egy hasonló tornán, amit ha megnyerünk, senki nem állít meg bennünket a vancouveri olimpiáig. Kanadában, téli olimpián, magyar hokicsapat… Akár a mesében.

Mesés hétvége volt a Diósgyőri VTK számára is. A futballistái Debrecenben 2-1-re verték a bajnokaspiráns DVSC-t. Sisa Tibornak, az U19-es válogatottal Európa-bajnoki bronzérmet szerző sikeredzőnek ez volt az igazi bemutatkozása. Érthető, hogy a DVTK ultrái már a Nagyerdőben fújták a nótát, éltették a mestert, akinek persze jólesett az ünneplés, ám az még saját drukkereik elismerésénél is többet jelentett, hogy a meccs végén debreceni sportbarátok nyújtottak neki kezet: Gratulálunk, tanár úr! Ilyen gesztust még nem tapasztalt az országban…
Későn értek haza, ünneplésre nem volt mód, viszont a másnapi pihenőnapon, Ludányhalásziban, a kertjében feldobódva végezte az őszi munkákat: növényeket ültetett, melyek tavasszal hoznak majd virágot. Az őszi záró forduló mérkőzésén egyébként a kecskemétieket fogadják a vasgyári stadionban. A kitűnő hangulat máris biztosítva van!