Dilemmázó pszichológushallgatók

Végzős pszichológus hallgatók legfőbb dilemmája, hogy ezen a pályán akarnak-e maradni, vagy inkább valami egészen mást csinálni. Az egyetem végére komoly döntéshelyzetbe kerülnek.

A pályakezdők helyzete mindenhol nehéz, de ez még jobban igaz a pszichológusokra. Ma már a legtöbb ágazathoz (munka-, iskola-, neuro-, klinikai-) az alap tanulmányokon kívül speciális képzettségre van szükség, ami csak rengeteg idő és pénz árán valósítható meg. Első és legnagyobb paradoxon, hogy a posztgraduális képzés elkezdéséhez, pszichológusi munkakörben kell dolgozni…

De a problémák már az egyetem alatt elkezdődnek, ugyanis a gyakorlatszerzéshez az iskola nem tud lehetőséget biztosítani. A pszichiátriák pedig nehéz helyzetükből és egyre fogyatkozó számukból kifolyólag egyre kevésbé tudják a lelkes hallgatókat fogadni.

A terápiák két részre bonthatók, pszichoterápiás és gyógyszeres kezelésekre. Utóbbit csak orvos – pszichiáter végezheti, a „lelki gondozást” pedig a pszichológusok végzik, illetve végeznék. De a beteg legtöbbször csak megkapja a gyógyszerét, és olykor lehet, hogy el is beszélget vele valaki. Azonban állami intézményes keretek között a terápiát nincs igazán lehetőség folytatni, ezért a folyamatok leredukálódnak a diagnózis felállítás – gyógyszeres kezelés bűvkörére. Így viszont nem lehet csodálkozni azon, hogy a legtöbb beteg gyógyszerfüggővé válik.

Ezért jogosan merül fel a kérdés: van értelme annyi időt és energiát belefektetni?

Szita Bernadett

További érdekes cikket a MOHA aktuális számában olvashat.