Párkapcsolatok mesterkurzusa 7.

Sosem lesz titkunk egymás előtt! – így szabadkozott egyszer a pszichológusnál egy fiatal pár. Popper Péter pedig csak ennyit jegyzett meg: akkor nem is sokáig maradnak együtt… Azt gondoljuk, az a jó férj, aki őszintén bevallja még az alkalmi botlásait is? Nos, a lélekgyógyász azt tartja, ostobán teszi, aki minden bűntudatától azzal akar szabadulni, hogy a felesége vállára lőcsöli azt. Egy futó kalandot azért sem érdemes bevallani, mert az igazság ez esetben romboló lehet.

Óvakodj az ártalmas vallomásoktól! Legyenek dolgok az életben, amikről csak te tudsz – tanácsolja a lélek dolgainak ismerője. Nem az avat tökéletessé egy kapcsolatot, hogy mindent a másik nyakába zúdítunk, csakhogy a lelkünkön könnyítsünk. Sőt, még akkor is baklövést követünk el, ha élvezetesen mesélünk múltbéli hódításainkról. Hiszen a párunk még a múltra is féltékeny lehet. Arról azonban gazemberség hallgatni, ha beleszerettünk valakibe. A partnernek illik tudni, hogy már nem ő a szívünk csücske, sőt, hamarosan csomagolunk.

Meddig él egy kapcsolat? Amíg a férfi és a nő egy úton járnak, s amíg úgy érzik, tartanak valahová így, együtt. Ha már a mindennapi rutin uralja az életüket, s mókuskerékben pörögnek, érdemes megvizsgálni a viszonyukat. Lehet élni egy halott házasságban. De minek? – tette fel Popper Péter a költői kérdést.

Milyen alapokon nyugszik egy jó kapcsolat? Idézzük fel Füst Milán szavait, aki egy négylábú székhez hasonlította a férfi és nő kapcsolatát. Ha az egyik láb is hiányzik, máris felborul az egyensúly, s billen a szék.

Mik is ezek a bizonyos lábak?
1. Az életstílus hasonlósága. Az otthonülő például nehezen jön ki a világjáróval, vagy az izgő-mozgó társasági emberrel.

2. Szeressék egymást.

3. Legyen köztük szexuális összhang. Ha nem szeretik egymás illatát, ha nincs „kémiai” vonzódás, vágy, hiába a lelki élet...

4. A házasság gazdasági szövetség is, a nyomor nem élteti a szerelmet.