Gyerünk, gyerekek, egy ország veletek!

A játék igazi közege az öröm. A derű, amit csak felhőként árnyékolhat be egy-egy vereség fölötti bosszúság. A gyász azonban megmérgezi a játék örömét. A hét végén az ország figyelme a veszprémi kézilabdacsapatra fokuszált.

ÉletstílusPalágyi Béla2009. 02. 20. péntek2009. 02. 20.

Kép: Veszprém, 2009. február 15. Gál Gyula, az MKB Veszprém játékosa (k) küzd a labdáért Denis Krivoslikovval (b) és Javier Ortigosa Continnal (j), az Ademar León játékosaival az MKB Veszprém - Ademar León férfi kézilabda Bajnokok Ligája középdöntő mérkőzésen a Veszprém Arénában. MTI Fotó: Illyés Tibor, Fotó: Illyés Tibor

Gál Gyula
Veszprém, 2009. február 15. Gál Gyula, az MKB Veszprém játékosa (k) küzd a labdáért Denis Krivoslikovval (b) és Javier Ortigosa Continnal (j), az Ademar León játékosaival az MKB Veszprém - Ademar León férfi kézilabda Bajnokok Ligája középdöntő mérkőzésen a Veszprém Arénában. MTI Fotó: Illyés Tibor
Fotó: Illyés Tibor

A hatezres arénába legalább tízezren szerettek volna bejutni és ott tisztelegni a meggyilkolt Marian Cozma emléke előtt. És mellesleg szurkolni az MKB Veszprémnek a spanyol Ademar León ellen, a Bajnokok Ligája középdöntőjében.
Mert bizonyos, hogy a tragédia ezúttal felülírta a meccs sportértékét. Tudták ezt a lelátón ülők is, amikor ezt skandálták: „Gyerünk, gyerekek, egy ország veletek!” A játékosok pedig érezték, hogy vasárnap délután 15 óra 15 perctől nem lesz fontosabb az országban annál, mint az, hogy mire végeznek a León csapatával. Borzongató érzés lehetett így pályára lépni! És olyan terhet viselni, mint Mocsai Lajos, a veszprémiek mestere. Ő ezt mondta: „Mariant a barátomnak mondhattam. Az apja rám bízta, és én nem tudok vele elszámolni.” Ezekkel a gondolatokkal állni aztán gyászban, fehér ingben, fekete nyakkendőben a pálya szélén, és csalhatatlannak vélt taktikai utasításokat kifundálni... Egyszóval igaza volt Csoknyai István másodedzőnek: „Ilyen összecsapásunk nem volt és soha többé nem is lesz!”
Hogy milyen volt a mérkőzés? Menekülés a győzelembe: szinte kötelező volt megfelelni a közvélemény elvárásának. De nemcsak itthon és Romániában várták a sikert, hanem szorítottak érte a kapus Ivan Pesic hívei Horvátországban és Zsarko Sesum barátai Szerbiában is. Volt, akiben ez a kötelező elvárás energiákat szabadított fel a mérkőzés során, de volt, akit bénított a teher. Végül is meglett a győzelem, a 28-26 arányú sikert ezúttal nem örömujjongás fogadta, hanem csendes megilletődöttség. A rikoltozó trombiták helyett ezúttal egyetlen hangon szólt az Il Silencio…

A női mezőnyben a Győri Audi ETO szintén sorsdöntő mérkőzést vívott vasárnap, és a Rába partjáig is elért a veszprémiek gyásza. A sportág tragikus szereplőiről Görbicz Anitáék sem feledkeztek meg: emlékeztek Cozmára a meccs előtt, és a montenegrói Podgorica ellen kiküzdött 31-27 arányú győzelmet méltán ajánlhatták sporttársaiknak. Zsiga Gyula, a Podgorica mestere kész kottával érkezett Győrbe és a tanítványai kiválóan „muzsikáltak”. Mindenki tudta, melyik magyar játékosnak mi az erőssége, így csak a hajrában sikerült a szó szoros értelmében kicsikarni a győzelmet.
Azt már nem érdemes találgatni, mi lett volna, ha 27-27-nél a gólhelyzetben lévő montenegrói lány nem csúszik el és nem ejti ki kezéből a labdát… Ennyivel a hazai pálya is hozzájárulhat a győzelemhez.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek