Gyerünk, gyerekek, egy ország veletek!

A hatezres arénába legalább tízezren szerettek volna bejutni és ott tisztelegni a meggyilkolt Marian Cozma emléke előtt. És mellesleg szurkolni az MKB Veszprémnek a spanyol Ademar León ellen, a Bajnokok Ligája középdöntőjében.
Mert bizonyos, hogy a tragédia ezúttal felülírta a meccs sportértékét. Tudták ezt a lelátón ülők is, amikor ezt skandálták: „Gyerünk, gyerekek, egy ország veletek!” A játékosok pedig érezték, hogy vasárnap délután 15 óra 15 perctől nem lesz fontosabb az országban annál, mint az, hogy mire végeznek a León csapatával. Borzongató érzés lehetett így pályára lépni! És olyan terhet viselni, mint Mocsai Lajos, a veszprémiek mestere. Ő ezt mondta: „Mariant a barátomnak mondhattam. Az apja rám bízta, és én nem tudok vele elszámolni.” Ezekkel a gondolatokkal állni aztán gyászban, fehér ingben, fekete nyakkendőben a pálya szélén, és csalhatatlannak vélt taktikai utasításokat kifundálni... Egyszóval igaza volt Csoknyai István másodedzőnek: „Ilyen összecsapásunk nem volt és soha többé nem is lesz!”
Hogy milyen volt a mérkőzés? Menekülés a győzelembe: szinte kötelező volt megfelelni a közvélemény elvárásának. De nemcsak itthon és Romániában várták a sikert, hanem szorítottak érte a kapus Ivan Pesic hívei Horvátországban és Zsarko Sesum barátai Szerbiában is. Volt, akiben ez a kötelező elvárás energiákat szabadított fel a mérkőzés során, de volt, akit bénított a teher. Végül is meglett a győzelem, a 28-26 arányú sikert ezúttal nem örömujjongás fogadta, hanem csendes megilletődöttség. A rikoltozó trombiták helyett ezúttal egyetlen hangon szólt az Il Silencio…

A női mezőnyben a Győri Audi ETO szintén sorsdöntő mérkőzést vívott vasárnap, és a Rába partjáig is elért a veszprémiek gyásza. A sportág tragikus szereplőiről Görbicz Anitáék sem feledkeztek meg: emlékeztek Cozmára a meccs előtt, és a montenegrói Podgorica ellen kiküzdött 31-27 arányú győzelmet méltán ajánlhatták sporttársaiknak. Zsiga Gyula, a Podgorica mestere kész kottával érkezett Győrbe és a tanítványai kiválóan „muzsikáltak”. Mindenki tudta, melyik magyar játékosnak mi az erőssége, így csak a hajrában sikerült a szó szoros értelmében kicsikarni a győzelmet.
Azt már nem érdemes találgatni, mi lett volna, ha 27-27-nél a gólhelyzetben lévő montenegrói lány nem csúszik el és nem ejti ki kezéből a labdát… Ennyivel a hazai pálya is hozzájárulhat a győzelemhez.